Egy szellem megjelenik

Mikor meghallgattam Medgyessy Péter miniszterelnök beszédét és briliáns javaslatait, elfogott a deja vu érzése. Már hallottam ilyet, a szöveg visszaköszönt valahonnan. Amikor elővettem Rákosi Mátyás visszaemlékezéseit, helyére ugrott a dolog. Amikor Medgyessy elővezette a közös európai lista gondolatát, azonnal eszünkbe juthatott részben a Baloldali Blokk, a kisgazdapárt jobbszárnyának felrobbantása, részben a Magyar Nemzeti Függetlenégi Front erőltetése, amit az 1945-ös választások előtt Kliment Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetője javasolt Rákosiéknak. A lényeg a mutyizás volt, a hatalom kézen-közön való szétporciózása a koalíciós pártok között. Mellesleg megjegyzendő, hogy a Rákosi-féle kommunista párt, illetve akkori nevén a KMP akkor foglalkozott a közös lista gondolatával, amikor meglehetősen népszerűtlen, azaz vesztő helyzetben volt. Finomabban fogalmazva: amikor még nem tudott minden hatalmat megragadni. Egyébként az 1948-as munkáspárti egyesülés is (MDP) a bizonytalan kommunistákat volt hivatott megerősíteni. Amit aztán úgy háláltak meg, hogy kizárták, kiszorították, lecsukták és negligálták a magyarországi szociáldemokratákat.
Rákosi Mátyásnak nem állt még rendelkezésére Werber vagy Rosner elvtárs, de tény, hogy a kommunistáknak nem kellett a szomszédba menni a demagógiáért, ami ma is kísért, és hat az emberekre. Medgyessy és Kovács pártjának hangadói, miután felismerték ezt a posztkommunista, későkádárista, „minden mindegy, csak hagyjanak engem élni” érzést, ma is nyomulnak a demokratikus intézményrendszerek és a többpártrendszer ellen.
Hallgassuk meg Rákosi Mátyás nyilatkozatát a szociáldemokraták „aknamunkájával” kapcsolatban, valamikor 1947 tájékáról. „A magyar nép fáradt, le akarja zárni a válságot és a nyugtalanságok éveit. Nyugodtan akar dolgozni. Döntése parancsolóan megköveteli, hogy sürgősen vessünk véget a meddő politikai viszályoknak és fondorlatoknak, melyre jogos visszatetszéssel néznek a dolgozó tömegek, és azonnal térjünk rá az alkotó munkára, a népünket közvetlenül érintő gazdasági, pénzügyi és politikai kérdések rendezésére. Az alkotó munka most az ország központi kérdése. Ennek kell minden egyebet alárendelni.”
Vagy: „Világos, hogy (a kisgazdapártban – a szerk.) komoly bajok vannak, és legfőbb ideje, hogy itt változás történjék… Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy ez a jobbszárny… megakadályozza a rendes, sima kormányzást és annak lehetőségét, hogy végre nyugalom, béke és rend legyen az országban.”
Amikor ezeket a mondatokat olvassuk, érdekes hangsúlyt kap Medgyessy és Kovács napi mantrája. Legyen végre nyugalom. A választók békét akarnak, a parlamentben ne veszekedjenek, a politikusok ne kritizálják a kormány intézkedéseit, mert az ellenzék miatt nem mennek jól a dolgok az országban. Az ellenzék destruktív (reakciós) magatartásával akadályozza a békés építőmunkát. És láss csodát, a nép gyermeke, akinek macerás, drága és sokszor érthetetlen a többpárti demokrácia, amelyből annyit érzékel, hogy ettől nem lett több a pénze, nagyobb a lakása, a béke angyalát látja Medgyessy Péterben.
Rákosi Mátyás és a Kommunisták Magyarországi Pártja végül is felmorzsolta politikai ellenfeleit. Egypártrendszerként működött más-más néven a kommunista uralom ötven évig Magyarországon. Ebben nőttünk fel, ezt ismertük meg.
Az elmúlt tizenöt évben most a leglátványosabb a baloldal, illetve a Magyar Szocialista Párt törekvése arra, hogy gyengítse, lehetetlenné tegye politikai ellenfeleit a polgári, jobboldali pártokat. Az a frazeológia, amit Rákosi és elvtársai használtak, változatlanul jelen van, itt van. Néhány kifejezést kicseréltek ugyan, modernizálták a szókészletet, de a lényeg ugyanaz maradt. A Magyar Szocialista Párt nem ellenfeleket, nem a demokratikus népakarat által működtetett pártokat látja maga körül, hanem a megsemmisítendő ellenségeket. Első számú célpontja a jobboldal, elsősorban a Fidesz és a jobboldal környékén csoportosuló értelmiségi bázisok.
Ha nem lennénk néhány hónappal az uniós belépés előtt, azt mondhatnánk, hogy a Magyar Szocialista Párt folyamatos, offenzív kiszorító és lejárató kampányt folytat a jobboldal ellen. Ennek a kampánynak a középpontjában Orbán Viktor áll. A volt miniszterelnök minden gondolata, mondata, beszéde, idézete, megnyilvánulása kitüntetett figyelmet élvez a kormánypárti, illetve baloldali sajtó munkatársai körében. Van olyan baloldali hetilap, melynek levelezési rovatára inkább illene az a cím: Gyalázd Orbánt, tovább élsz! Van olyan magántelevíziós csatorna, amelynek műsorvezetői stábját kizárólag a jobboldal iránt érzett gyűlölet tartja össze. A karácsonykor elhangzott keresztényellenes kijelentés nem előzmények nélküli. A keresztényeket sértegető, diszkreditáló, gúnyolódó hangnem pontosan Rákosi Mátyás idejéről datálható. A vallásosság mint a reakció megnyilvánulása 1945 óta kíséri a magyar közéletet. A rendszerváltozás nem a szabad vallásgyakorlás levegőjét hozta, hanem alattomos keresztényellenes provokációk sorozatát. A Tilos Rádió ennek csak egy állomása volt, és lesz a jövőben is.
A baloldali pártok, mint tudjuk, mélyen gyökereznek a társadalomban, különösen akkor, ha ötven évig kötelező volt baloldalinak lenni. Az újabban szociáldemokratának nevezett posztkommunista gyökerű párt az általa hirdetett baloldali értékek mentén minden alól felmentést szavazott magának. Nekik a kommunista vérengzésekhez, Szamuely akasztásaihoz, Rákosi verőlegényeihez semmi közük. Ugyanakkor igen komoly vádakkal illetik a formálódó, izmosodó jobboldali pártokat, mintha nekik bármi szellemi vagy más közük lenne az 1945 előtti jobboldal dolgaihoz. Ötven évig a jobboldal szót ebben az országban ki sem lehetett ejteni. Éppen ezért veszélyes az MSZP azon törekvése – és itt partnerre talált az SZDSZ-ben –, hogy a jobboldalt folyamatosan a szélsőjobb felé szorítja, ráaggatva az antiszemita, rasszista, fasiszta és egyéb hazug jelzőket. Minden eszközt megragadnak, legyen az egy gyanús körülményű zászlóégetés, egy rossz mondat, egy beszéd önkényesen kiragadott részlete, egy magánbeszélgetés foszlánya, hogy szabályszerű inkvizítorokként vessék magukat és kézből etetett médiájukat a jobboldal célszemélyeire.
Rákosi Mátyás szelleme itt jár-kél közös választási listát kínálgatva. Ha a jobboldal véletlenül besétálna a csapdába, megérhet még egy jobb ajánlatot is. Mondjuk, egyesüljön a két nagy párt, már csak az ésszerű takarékosság okán is. Persze a szocialisták vezetésével.
„Nem szükséges sokat bizonyítani, hogy a magyar demokráciának milyen hallatlan megerősödését jelenti a két párt egyesülése… Milyen mérhetetlen károkat okozott a két párt versengése, mennyire megkönnyítette a reakció működését, és mennyire megnehezítette a demokrácia fejlődésének menetét…” Ezt 1948-ban mondta Rákosi Mátyás a két munkáspárt egyesülésekor. De mondott még sok mást is. Például azt, hogy „rengeteg a panasz a tejbeszolgáltatás körül… az ár nagy részét nem a termelő, hanem a közvetítő vágja zsebre”.
Jó napot kívánok, Rákosi elvtárs! Nem hittem, hogy egyszer viszszatér, és egy ilyen előkelő társaságnak szállít szellemi muníciót.