A francia elnöki hivatal közlése szerint Macron megerősítette Franciaország elkötelezettségét egy „szabad, stabil és szuverén Szíria” mellett, amely tiszteletben tartja társadalma valamennyi vallási és etnikai csoportját. A találkozón a térség biztonságának megőrzése – különösen Libanon stabilitása – és a terrorizmus elleni harc is kiemelt téma lesz, írja a Breitbart.

A látogatás időzítése érzékeny, mivel Szíriában újra fellángoltak az összecsapások. Az elmúlt hetekben közel száz ember halt meg a drúz kisebbséghez tartozó fegyveresek és az es-Sar-hű erők közötti harcokban. Ezt megelőzően a tengerparti térségben több mint ezer halálos áldozatot követelt a szunnita fegyveresek és az alavita kisebbség közötti vérengzés – utóbbihoz tartozott Aszad is.
Bár az új kormány túlnyomórészt szunnita muszlimokból áll, es-Sar többször is hangsúlyozta, hogy Szíriában minden vallási és etnikai csoport tagjait egyenlően fogják kezelni.
A 14 éve tartó szíriai polgárháború már közel félmillió ember életét követelte, milliókat kényszerített menekülésre, és az ország infrastruktúrája romokban hever. A nemzetközi szankciók továbbra is komoly akadályt jelentenek az újjáépítésben.
Ahmed Huszejn es-Sar párizsi látogatását sokan a Nyugat hozzáállásának próbájaként értékelik az új szíriai vezetés felé. Az Egyesült Államok eddig még nem ismerte el hivatalosan az új kormányt, és a HTS továbbra is terrorszervezetként szerepel a washingtoni listán. Ennek ellenére az amerikai pénzügyminisztérium januárban ideiglenesen enyhített bizonyos korlátozásokon, lehetővé téve egyes gazdasági tranzakciókat, például energiaeladásokat.
Az Európai Unió is elkezdte a szankciók fokozatos enyhítését: felfüggesztették a szíriai olaj-, gáz- és villamosenergia-ágazatra vonatkozó intézkedéseket, valamint könnyítettek a közlekedésre – beleértve a légi közlekedést – és a bankrendszerre vonatkozó szabályokon. Április végén a brit kormány is feloldott szankciókat több szíriai állami szervezet és médium ellen. A mostani párizsi látogatás akár új korszakot is nyithat a Nyugat és Szíria viszonyában – kérdés, hogy a nyugati államok hajlandók lesznek-e együttműködni egy olyan vezetéssel, amely egy egykori szélsőséges mozgalomból nőtte ki magát.