Szanyizdat

Van abban valami bűbáj, amikor szocialista politikusok jelölik ki a demokrácia határait. Ilyenkor ugyanis a demokrácia elkezd furcsán viselkedni, egyesekre már nem vonatkozik annyira, másokra viszont annál inkább, ráadásul a szerencsétlen véletlenek sorozatának köszönhetően mindig valahogy azok veszítenek a jogaikból, akik nem baloldalról nézik a dolgok folyását. Legújabban Újhelyi István, a Magyar Szocialista Párt médiafelelőse állt neki működő demokráciát gyártani, midőn kifejtette, hogy szeretné, ha az állammal is szerződésben álló médiához kapcsolódó internetes honlapokon szűrnék a nyilvános fórumok tartalmát. Az ifjú politikus szerint ugyanis tarthatatlan, hogy például a Hír TV fórumán egyes politikusok méltóságát, becsületét sértő vélemények jelennek meg. (Orbán Viktor pedig határolódjon el az internettől.)
Persze kilóg a lóláb, ugye Újhelyi és Hír TV, nem kell magyarázni, mi is a probléma alapja. Mert tiszteletre méltó az igyekezet, amellyel Újhelyi István baloldali kollégáinak védelmére kel, ám még tiszteletreméltóbb lenne, ha ezt az ellenzéki politikusok esetében is megtenné. Klasszikus kettős mérce, szót se érdemel.
Mint ahogyan a botrányt okozó hozzászólások sem. Ilyesféle megnyilvánulások ugyanis másodpercenként jelennek meg a neten, ráadásul – és most szocialista körökben bizonyosan meg fognak lepődni – a világháló polgárai nemcsak a kormányt, hanem az ellenzéket sem kímélik. Mert az internet éppen olyan, mint amilyenek mi, emberek vagyunk, mondhatni ez az egyetlen torzításmentes társadalmi tükör: mi tesszük azzá, ami, mi alakítjuk és formáljuk, mi töltjük meg tartalommal. Ha tehát az emberiség kizárólag a Magyar Szocialista Párt szavazóiból állna, akkor az on-line fórumokon is a Lendvai Ildikót nadrágviselésre ösztökélő óhajok lennének a legradikálisabb hozzászólások.
Újhelyi István hirtelen támadt fennkölt erkölcsisége ugyanakkor természetesen kétszínű magatartás. Hiszen a baloldal internetügyi ügyeletesei a legkéjesebb örömmel hivatkoznak a világhálón feltűnő bármely szélsőségre, úgy állítva be egy-egy fél mondatot, mintha az legalábbis a Fidesz hivatalos álláspontja lenne.
S a werberi gondolkodásmintát követve mi is meglepő következtetésekre juthatunk. Provokálni ugyanis az interneten a legegyszerűbb. Itt biztosított az anonimitás, akárki kiadhatja magát bárkinek, vagyis egy esetleges lejárató akció kezdeményezőjének egyáltalán nem kell attól tartania, hogy valaha, valaki a nyomára bukkan. (Jó példa erre, hogy az on-line petíciókkal foglalkozó magyar honlapon Medgyessy Péter és Palik László is aláírta a Palik László képernyőről letiltását követelő nyilatkozatot.) Ha tehát egy pillanatra hagyjuk eluralkodni magunkon az MSZP egykori kampánymenedzserének szellemét, akkor még az is lehetségesnek tetszhet: némely on-line baloldali aktivista szándékosan szapulja kedvenc kormánypárti politikusát, csak hogy megfelelő mennyiségű gyűlöletmunícióval lássa el az európai választásra szépen gyarapodó hátrányból induló pártját. Az Újhelyi Istvánok pedig ott lapulnak ugrásra készen, hiszen elhangzott a parancs: ha törik, ha szakad, az MSZP-nek igazolnia kell a parlamenti ellenzék és a nem létező fasiszta csoportok közötti munkakapcsolatot.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a magyarországi civilizálatlan internetes politizálás atyjának éppen Szanyi Tibor tekinthető. Igaz, Szanyi Tibort manapság a legkisebb mértékben sem veszélyezteti az Újhelyi-féle gyomorforgató tartalmakra vonatkozó cenzúra: államtitkárként ugyanis már virtuálisan sem ereszkedik a nép közé.