Amerikai–brit ellentétek

Nem újság, hogy jókora különbség van a brit és amerikai koalíciós partnerek módszerei és felfogása között Irakban, de ez a különbség különösen előtérbe került azáltal, hogy Michael Rubin, a hatóság korábbi tanácsadója interjút adott a Daily Telegraph című londoni napilapnak.

Rubin tíz napja mondott le tisztségéről, s most egy jobboldali amerikai „agytröszt” tagja. Megfogalmazásában a brit–amerikai ellentétek az iraki politika körül több forrásból erednek, s ezek közé még olyan személyes megfontolások is tartoztak, mint Paul Bremer iraki amerikai főmegbízott és Sir Jeremy Greenstock kölcsönös ellenszenve.
Alapjában véve azonban arról van szó, hogy George W. Bush és kormánya túl gyorsan és túl radikálisan akar haladni Irakban. Túl leegyszerűsíti a sokkal bonyolultabb képletet azzal, hogy felfogása szerint Irak lakossága mindenekelőtt Szaddám Huszein rendszerétől akart megszabadulni, s a rövid ideig tartó hadjárat után csak helyi „felkelők”, illetve külföldről beszivárgott és al-Kaida-gyanús elemek fogtak fegyvert a koalíció ellen.
Mindehhez hozzájárul a történelem. A britek azt a tanulságot vonták le, hogy a demokrácia, ha nem is délibáb, de nagyon távoli, mondhatni „stratégiai” cél lehet csak, amíg annyira elevenek a fundamentalista iszlám hagyományai. Az amerikaiak szerint viszont ez cinikus hozzáállás, a demokrácia mindenkire nézve áldás, és a koalíciós partnerek elsőrendű feladata ennek a megteremtése, akár tetszik a fundamentalistáknak, akár nem.
Rubin rámutat arra is, hogy az Irakban dolgozó amerikai hivatalos személyek mind politikai kinevezettek, a Bush-adminisztráció emberei. Ezzel szemben a britek képviselői hivatásos közalkalmazottak, akiknek módszereit és felfogását sok évtizedes – ha ugyan nem évszázados – tapasztalat és gyakorlat határozza meg.