Leggyakrabban azzal érvelnek az autonómia ellen a székelyföldi területi autonómia ellenzői, hogy sehol Európában nem létezik etnikai alapú területi autonómia, ennek a kérése nem szalonképes Európában. Hogyan vélekedik erről?
– Az autonómiák többféleképpen is alátámaszthatók. Beszélhetünk történelmi, nyelvi, vallási, kulturális és természetesen etnikai alapú autonómiákról is. Fel lehet azonban tenni a kérdést: mi a különbség például a nyelvi alapon és az etnikai alapon kért autonómia között? Erre nem lehet egyértelmű választ adni. De ha megvizsgáljuk az európai autonómiákat, nagyon sok esetében etnikai alapot találunk.
– Tudna példát is mondani?
– A saját példámat mondhatom, az Aland-szigetekét. Mi nyelvi és kulturális alapú autonómiának mondjuk, de ez természetesen etnikait is jelent. De említhetném a dél-tiroli példát is. Egyébként nem tudom pontosan megmondani, milyen alapon jelenthetjük ki egyik vagy másik európai autonómiáról, hogy az etnikai alapú vagy sem. Ez meghatározás kérdése, egyfajta játék a szavakkal.
– A székely autonómia hívei szemmel láthatólag nem találták a módját, hogy miként válaszolhatnának az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozó vádakra. Milyen érveket hozhatnának fel ellenük?
– Azt hiszem, le kellene mondaniuk a problémás kifejezésekről, és más szavakat kellene használniuk. Meglátásom szerint az európai szellemnek most a regionalizmus kifejezés felel meg a legjobban. Európai törekvés a központosított államhatalom gyengítése, a regionális hatalom erősítése. Ha sikerülne elmozdulni a regionalizmus irányába, az teljességgel egybecsengne az európai fejlődéssel.
– Románia uniós csatlakozása előtt vagy az után látja nagyobb esélyét a székelyföldi területi autonómia megvalósulásának?
– Ez a Románián belüli folyamatok kérdése. A romániai politikai élet, a román parlament, a kormányzat döntésein múlik. Én nem látom akadályát a kedvező fejleményeknek. Mindannyian tudjuk, az Európai Uniónak nem tetszik a kisebbségvédelem problémája. Én a saját országom, Finnország példáján keresztül is látom, az EU úgy véli, a kisebbségvédelem túl bonyolult kérdés ahhoz, hogy foglalkozzék vele. Ezért ezt regionális szinten szeretné kezelni. Románia EU-csatlakozási folyamatában azonban minden lehetőség megvan arra, hogy megtörténjen az ország regionális átalakítása. Az Európai Unió kedveli a regionalizmust, mert megérti, hogy nem foglalkozhat az emberek életének minden szegmensével. A feladatok egy részét alacsonyabb szintre kell átengednie. Ez pedig a régiók szintje.
– Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a szovátai autonómiakonferencia végén veszélyesnek tartotta a regionalizmus szorgalmazását a székelyföldi autonómia kivívása előtt. Attól tart ugyanis, hogy a román központi hatalom a Székelyföld számára kedvezőtlen módon húzza meg a régiók határát. Valósnak érzi ezt a veszélyt?
– A helyi és regionális hatalom chartája kimondja, hogy a regionális felosztáskor tekintettel kell lenni a nyelvi, a történelmi, a gazdasági és az infrastrukturális realitásokra. A regionalizálás lényege nem az, hogy felszabdaljanak régiókat, hanem az, hogy egyesítsék azokat. Nálunk a finn alkotmány például nagyon világosan kimondja: amikor bizonyos tevékenységek szempontjából felosztjuk az ország területét, a felosztásnak mindig tekintettel kell lennie a nyelvi sajátosságokra. Ugyanígy van Spanyolországban is. Ez elfogadott elvnek számít az Európai Unió államaiban. Megértem a félelmet, de nagy kár lenne, ha Románia nem lenne tekintettel a regionális felosztás kérdésében a nyelvi, kulturális sajátosságokra, mert az ellentétes lenne a nyugat-európai folyamatokkal.
origo.hu
Elsőfokú riasztást adott ki a HungaroMet
