Megváltás

Az örök fény kitört a templom szentélyéből, megvilágítva az ősi falakat, megmosva a hívők arcát. A pap szelíd hangon így szólt: „Krisztus feltámadt!” A szent görög szó végigszállt az emberek között, betöltötte Jeruzsálemet, s elrepült a végtelenbe. A megváltás kilépett az időből, a kenyér eleven hússá, a bor eleven vérré vált. Az Isten lett örök táplálékunkká, mindennapi szomjúságunk csillapítójává.

A legfélelmetesebb titok: magát az Istent ehetjük és ihatjuk meg, hogy élhessünk. Mintha a Teremtő a teremtményei kezébe adná magát. Képmása mintájára alkotott meg minket, megmondta a nevét, aztán emberré lett, s a nevünkben megváltott minket önmaga előtt. Hajnóczy Péter Krisztussá vált hőse, a fűtő juthat eszünkbe, aki vacogva járja a reménytelen téli éjszakákat: „A testemmel melegítem föl a levegőt, ezt a meleget észreveszik a fecskék, a bokrok meg a fák, és korábban köszönt ránk a tavasz.”
Korábban jön el a tavasz, az élet, a fény. A nem teremtett csoda. Krisztus világossága. Alleluja.

A szerző Pethő Sándor dédunokája