Ha bárhol a világon bekapcsolunk egy számítógépet, jó eséllyel a Windows üdvözlő képernyőjével találjuk szembe magunkat. Ez első pillantásra egyáltalán nem tűnik hátránynak, hiszen aki Magyarországon sajátította el a Microsoft operációs rendszerének működését, az egyszerűbb feladatokkal – a nyelvi nehézségek ellenére – a Föld túloldalán is elboldogul. Ám akadnak olyanok, akik épp ezt az informatikai internacionalizmust tartják zsákutcának.
Az elégedetlenkedők egyre növekvő tábora egy másik operációs rendszer, a Linux zászlaja alatt gyülekezik; sokan állítják, a Linux híveinek és használóinak száma az utóbbi két-három évben ért el olyan „kritikus tömeget”, hogy a PC-k operációs rendszerének piacán eddig szinte egyeduralkodónak számító Microsoft komolyan vegye a kihívást.
A tét nem csupán üzleti értelemben óriási: a Linux esetében nem egyszerűen új versenytárs megjelenéséről van szó, hanem olyan gyökeresen eltérő üzleti filozófiáról is, amelynek sikere vagy kudarca az üzleti élet és a tudomány területein is nagyban éreztetheti majd hatását. Ha úgy tetszik, a két operációs rendszer közötti küzdelem leple alatt éles társadalomfilozófiai vita is zajlik arról, elképzelhető-e az innováció, a kutatás és tágabb értelemben a gazdaság működtetése a jelenlegitől eltérő modellben.
Hogy a PC-ken a Windows árnyékában megerősödhetett egy olyan operációs rendszer is, amelyet lelkes programozók többnyire ingyen, kedvtelésből fejlesztgettek, ahhoz a felhasználók egyre erősödő bizalmatlansága is hozzájárult. Paradox módon ez a bizalomvesztés azzal egy időben ment végbe, hogy a számítógép-használók táborához tömegek csatlakoztak.
Az utóbbi tizenöt évben a személyi számítógépek óriási fejlődésen mentek keresztül: a csodabogarak és hozzáértők játékszeréből hétköznapi használati tárgy lett, amely különösebb szakértelem híján is lehetővé teszi, hogy szövegszerkesztő programokat használjunk, az interneten barangoljunk, levelezzünk, és más, a laikus számára korábban igen bonyolultnak tetsző feladatokat oldjunk meg számítógépünk segítségével.
Ebben az alapvető változásban oroszlánrésze volt a gépek fejlődését követő és használatukat megkönnyítő, egyre kifinomultabb operációs rendszereknek. A folyamatban meghatározó szerepet játszott a Microsoft Windows operációs rendszere, amelynek elterjedtsége és újításai nem csekély mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy ma már a számítástechnikához nem konyító felhasználó is könnyedén elsajátíthatja gépe kezelését.
A számítógép használatának könnyebbé tételével azonban a gépen tárolt adatok biztonsága is egyre nagyobb gonddá vált: az olcsó és nagy teljesítményű gépekkel, a számítástechnikához nem értő felhasználókat is kiszolgáló, kifinomult szoftverekkel, valamint az internettel együtt a hackerek és a számítógépes vírusok is „bekopogtattak” az otthonokba, hivatalokba. Az egyszeri felhasználó hirtelen „trójai falovakkal”, e-mailen terjedő „férgekkel”, „hátsó kapukon” beözönlő ellenséggel találta szemben magát, és most rémülten hallgatja az újabb és újabb komputervírusok megjelenéséről szóló híradásokat.
A redmondi szoftvergyártó óriást pedig, épp mivel félelmetes részesedést tudhat magáénak a szoftverpiacon, nem nehéz megtalálniuk a bírálóknak.
Néhány hete az Amerikai Egyesült Államokban látott napvilágot az a tanulmány, amely nem kevesebbet állít, mint hogy a Windows önmagában az egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely a világ informatikai rendszereit veszélyezteti. A neves nagyvállalatokat tömörítő, Computer & Communications Industry Association (CCIA) nevű informatikai szövetség szakemberei vizsgálódásuk eredményeként határozottan állítják, hogy egy mindenhol használatos, alternatíva nélküli operációs rendszer, legyen az bárkinek a fejlesztése, önmagában veszélyt hordoz az internet révén óriási hálózatba kötött számítógépek számára. A tanulmány azt javasolja, hogy a Windows által megtestesített „monokultúra” ellen minél előbb fel kell lépni, mivel ez az informatikai iparban éppolyan veszélyeket hordoz magában, mint a biológiai rendszerek esetében: az egyformaság fokozottabban teszi fogékonnyá a teljes populációt a károkozókkal szemben, és ez világméretű járványokhoz vezethet. Ez azt jelenti, hogy ha a bolygó valamennyi számítógépére ugyanazt az operációs rendszert telepítenék, akkor az annak hiányosságait kihasználó vírusprogram adott esetben valamennyi számítógépet megfertőzheti. Épp ezért szükséges heterogén, tehát a Microsoft-termékekből és más alapokon nyugvó szoftverekből fölépíteni a rendszert – állítják az amerikai informatikusok.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a CCIA tagjai között szép számmal találunk olyan vállalatokat is, amelyek a Microsoft legádázabb versenytársai, mint például a Sun és az AOL. De talán épp az ehhez hasonló dolgozatokra és a felhasználók körében tapasztalható nyugtalanságra válaszolva fogalmazta meg Bill Gates, a Microsoft igazgatótanácsának elnöke a cég ügyfeleinek szánt tájékoztatóban, hogy a redmondi szoftvergyártó óriás kutatás-fejlesztési költségvetésének jelentős részét most a biztonságnak szenteli. A cégvezér levelében kifejti: a Microsoft egyik legfontosabb kutatási irányvonala most épp az, hogy a számítógépek gyorsabban és hatékonyabban reagálhassanak az efféle fenyegetésekre.
Vityi Péter, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója kérdésünkre elmondta: míg korábban a fejlesztésnél az volt a fő törekvés, hogy minél több funkciót tegyenek az operációs rendszerbe úgy, hogy a felhasználóknak a lehető legkevesebbet kelljen foglalkozniuk ezek tényleges működésével, ma a biztonság lépett az első helyre, és érezhető az igény arra, hogy a felhasználó lássa, éppen „mit csinál a program”.
*
Ennek az igénynek a szoftverfejlesztő úgy próbál eleget tenni, hogy minél több beállítási lehetőséget kínál fel, és lehetővé teszi bizonyos funkciók be- és kikapcsolását programjában.
– Ez persze azt is jelenti, hogy adott esetben a felhasználónak több feladata lesz – vélekedik Vityi Péter.
Bizonyára lesznek olyanok, akiket megnyugtat majd a fejlesztéseknek ez az iránya, ám a Windows egyvalamiben nem versenyezhet az egyre inkább konkurenssé váló Linuxszal: annak nyitottságával.
A Linux eltérő jellege ezen a téren a két operációs rendszer fejlesztésének különböző üzleti filozófiájából ered, mivel ez az operációs rendszer az úgynevezett szabadszoftver-mozgalom gyümölcse. A szabad szoftver olyan számítógépes program, amelynek működését bárki tanulmányozhatja, sőt meg is változtathatja, és az eredeti, valamint a megváltoztatott program egyaránt szabadon és ingyen terjeszthető, továbbadható. A szabad szoftvert sok-sok lelkes programozó kedvtelésből, ingyen készíti, és tökéletesítésében, továbbfejlesztésében az internet segítségével akár több millióan is részt vehetnek. A szabad szoftver úgynevezett nyílt forráskóddal készül, azaz a program írója publikálja szoftverének programsorait, vagyis kódját nyílttá teszi, hogy a program működését mások is megérthessék és módosíthassák: a fejlesztés teljes mértékben a felhasználók szája íze szerint történik, hiszen önmaguknak tökéletesítik a programokat. (Természetesen a felhasználónak nem kell részt vennie a program fejlesztésében, tehát a legcsekélyebb szaktudás nélkül ugyanúgy használhatja, mint a kereskedelmi szoftvereket, azzal a különbséggel, hogy ezekhez a programokhoz többnyire ingyen lehet hozzájutni.)
Ugyanakkor a nyílt forráskódú szoftverek is felhasználhatók kereskedelmi forgalmú termékek kifejlesztéséhez, igaz, az így keletkezett termékek forráskódját ismét közkinccsé kell tennie a fejlesztőnek.
Vityi Péter szerint a modell gyenge pontja éppen ez az utolsó lépés: nem nagyon látszik, mi ösztönözné a fejlesztőket arra, hogy munkájuk gyümölcsét ingyen a közösség rendelkezésére bocsássák. Az ügyvezető igazgató úgy látja, hogy a nyílt forráskód filozófiája ezért nem lesz képes biztosítani azt az innovációt, amely a „hagyományos” modellt jellemzi.
– A Microsoft évi hétmilliárd dollárt költ célirányos kutatás-fejlesztésre. Mi abban hiszünk, hogy a fejlesztésnek ez az összehangolt formája innovatívabb, és ez a terméken is meg kell hogy mutatkozzon – fogalmaz Vityi Péter. Úgy véli, hogy éppen ezért a hagyományos üzleti modellel, amelynek alapján a szoftverkészítő viseli a fejlesztés költségeit, majd a végtermékért licencdíjat kér, végső soron a felhasználó jár jól.
A jelek szerint a nyílt forráskódú modell működőképességében mégis egyre több nagy cég bízik, nem kis részben azért, mert a nyílt forráskód alkalmazásában a Microsoft hegemóniájának végét látják. Egyes nagyvállalatok ugyanis tudni vélik, miként lehet az ingyenes szoftverekből pénzt csinálni: jóllehet ezek a programok térítésmentesen hozzáférhetők a felhasználók számára, karbantartásuk, a különféle alkalmazások egyéni igényekre szabása zsíros üzletet jelenthet nagy megrendelők esetén.
Három évvel ezelőtt az IBM egymilliárd dollárt fektetett abba, hogy a Linux-alapú rendszereket használóknak tanácsadó és támogató szolgáltatást építsen ki. A nagyobb megrendelők számára ugyanis ez a legégetőbb kérdés: ki fogja kijavítani a felmerülő hibákat és megőrizni a rendszer működőképességét?
Nem kis részben az IBM döntésének köszönhetően ma már Linuxon futnak a New York-i tőzsde számítógépes rendszerének kulcselemei, és például a világ vezető mobiltelefon-gyártója, a Nokia is a Linux mellett tette le a garast, újabb készülékeinek operációs rendszeréül választva a szabad szoftvert.
Egy tavalyi, az amerikai tőzsdefelügyeletnek benyújtott kötelező negyedévi jelentésében a Microsoft maga is elismerte, hogy a „nyíltforráskód-mozgalom népszerűbbé válása változatlanul nagy kihívást jelent a cég üzleti modelljére, […] ideértve a nyílt forráskódú modell híveinek erőfeszítéseit azért, hogy a kormányzatokat világszerte meggyőzzék, tegyék kötelezővé a nyílt forráskódú szoftverek vásárlását és telepítését”.
Tény, hogy a legnagyobb küzdelemre a hagyományos és a nyílt forráskódú modell között most a kormányzati megrendelések terén lehet számítani. Nem véletlenül, hiszen jelentős megtakarítást eredményezhet a költségvetésnek a szabad szoftverek használata, igaz, nem könnyű kiszámítani, hogy a későbbiekben ezeknek a szoftvereknek a karbantartása nem viszi-e el azt a hasznot, amelyet az ingyenes programok beszerzésén nyerhet a büdzsé.
Az ingyenesség mellett azonban a Linux itt is az általa kínált átláthatóság miatt lehet csábító: nyílt forráskódja vonzó alternatíva az adatok biztonságán őrködő hivatalok számára egy olyan operációs rendszerrel szemben, amelynek kódja jórészt üzleti titok, és ezért működésébe nem lehet ilyen szinten belelátni.
A Linux pártolóinak gyakran hangoztatott érve, hogy e nyitottság eleve nagyobb esélyt ad azoknak a szoftverhibáknak a feltárására, amelyeket rosszindulatú támadók kihasználhatnak. A mozgalom ugyanis a több szem többet lát elv szerint működik: mivel az alkalmazásokat bárki tetszése szerint ízekre szedheti, a szabad szoftverek hívei szerint ezekre a biztonsági résekre is nagyobb valószínűséggel derül fény.
– Ez szép elmélet, de valójában nem igaz – fogalmaz Vityi Péter. Szerinte a Windows és a Linux fejlesztői által publikált hibalisták alapján épp fordított helyzetre lehet következtetni. Vityi Péter a biztonsági kockázatok kapcsán azt is hangsúlyozza: a víruskészítők nagy része a már publikált hibákat próbálja kihasználni, tehát a leggyakrabban olyan gépek ellen indul támadás, amelyeken az operációs rendszer hibáit nem javították ki a fejlesztők által biztosított programfrissítésekkel. Ebből pedig épp az következik, hogy a nyílt forráskódú programok nagyobb biztonsági kockázatot jelentenek, hiszen a vírusírók könynyebben megtalálják a nem publikált biztonsági réseket, mint a Windows esetében, ahol többnyire csak a hivatalos hibajavítások megjelenésekor figyelnek fel a hackerek és a vírusírók arra, hogy milyen hiányosságok kiaknázásával szerezhetik meg vagy pusztíthatják el a gyanútlan felhasználó gépén őrzött információkat. A hibajavítások publikálásáig ugyanis az üzleti titkot képező kódban a hiba is nagyobb valószínűséggel rejtve marad.
Mindezek ellenére a biztonság miatti aggodalomnak egyértelműen a Linux a nyertese. Németországban a Bundestag, több minisztérium és önkormányzat is Linuxra váltott, a francia kormány az információs társadalom és az e-közigazgatás fejlesztését célzó törvényjavaslatban kifejezetten előnyben részesíti a szabad szoftverek használatát, Spanyolországban egy teljes tartomány államigazgatása tért át a Linux használatára, Izraelben pedig a knesszet olyan rendelkezést hozott, amely szerint biztonsági és költségtakarékossági okokból a kormányzati szervek csak különleges esetben térhetnek el a szabad szoftverek használatától. Március 1-jén látott napvilágot a hír, miszerint Róma városának közigazgatása is Linuxra vált, de Párizsban és Londonban is hasonló lépésen törik a fejüket a döntéshozók.
A magyar kormányzat azonban – nem tudni, tájékozatlanságból vagy épp körültekintésből – konokul ellenáll az új „divatnak”.
A Linux mellett érvelő szakértők szerint a szabad szoftverek hazai elterjedésének az is gátat szab, hogy az ifjak az iskolákban majdnem kizárólag windowsos programokkal találkozhatnak. Kétségtelen, hogy Budapesten a Microsoft újabb csatát nyert nemrég, amikor az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) március 29-én meghirdette Tiszta szoftver elnevezésű programját. Az Oktatási Minisztériummal közösen szervezett akcióban az IHM az oktatási intézményekben használt nem jogtiszta Microsoft-termékeket kívánja utólag legalizálni. Az IHM ezért évi 850 millió forintról szóló megállapodást kötött a Microsofttal, amely szerződés értelmében a szoftvergyártó cég valamennyi, a közoktatási intézményekben használt munkaállomásra biztosítja a mindenkori legfrissebb Microsoft operációs rendszer és irodai programcsomag professzionális változatának, a középiskolák számára pedig emellett a Microsoft szervertermékeinek a használatát. A megállapodás kiterjed az általános és középiskolai pedagógusok saját számítógépeire is, egyben szoftveramnesztiát is jelent, mivel a szerződés értelmében a redmondi vállalat úgy tekinti, hogy a kedvezményezettek február végéig már meglévő gépein biztosított a frissítési alap, függetlenül attól, hogy ezt tudják-e igazolni legális licenccel vagy sem.
Az elsőre igencsak tetszetősnek tűnő szerződés több kérdést is fölvet. Először is a minisztérium, úgy tűnik, nem vizsgálta a szoftverek legalizálásának egyéb lehetőségeit, mint például szabad szoftverek beszerzését. A kérdésünkre megküldött minisztériumi álláspont szerint ezt azért nem tették, mert a szerződés célja a közoktatási intézményekben dominánsan előforduló szoftverek friss és jogtiszta változataira való átállás elősegítése volt (nem pedig ezek cseréje).
– Két év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az IHM valójában nem rendelkezik megfelelő szaktudású szabadszoftver-szakértőkkel, vagy ha rendelkezik, akkor fontosnak tartja a háttérben tartásukat – mondja a Linux hazai fejlesztésű változata, az UHU-Linux tanácsadója, akit a magyar internetes közösség csak András ([email protected]) néven ismer, és aki a munkahelyén esetleg őt érő retorzióktól tartva nem kívánta vállalni teljes nevét cikkünkben. Szerinte sokakban joggal merül fel a kérdés, hogy a szabad verseny nevében a minisztérium miért nem adott
esélyt a Linuxnak. Hiszen több Linux-terjesztés elérhető térítésmentesen, ráadásul az UHU-Linux államilag is támogatott hazai fejlesztés.
– Szomorú, hogy a szaktárca nem tudja eldönteni: a szabad szoftverek vagy a Microsoft termékei érdemelnek támogatást, és hogy melyikük hoz igazi hasznot az országnak. Ez az egész akció károsan befolyásolja a jövő nemzedékeinek világlátását, mivel az IHM valójában ezzel nem tesz mást, mint hogy ajtó nélküli, „csupa ablak” karanténba zárja az országot – magyarázza András, hozzátéve: „Egy jól működő minisztérium ilyenkor méretik meg igazán, hiszen az volna a feladata, hogy fékezze a globális cégek előretörését, védje a helyi érdekeket.”
Ez utóbbi kijelentés persze elárulja azt is, hogy a vitát nem csupán gazdasági érdekek, hanem az annak működtetéséről szóló elképzelések, ideológiák is táplálják. A szabad szoftverek gondolatához megszületése óta kötődött egyfajta szellemi mozgalom is, amely a felhasználó, azaz az egyén jogait hangsúlyozta a nagy gazdasági konglomerátumok erőfölénye ellenében. A nyílt forráskód tehát már igen korán technikai kérdésből egyfajta szimbólummá vált ebben a diskurzusban.
Ahogy Azeem Azhar londoni szakértő a brit Prospect Magazin egy februári cikkében fogalmaz: „…mivel a nyíltforráskód-mozgalom oly szorosan kötődik a szellemi tulajdonhoz való hozzáférés kiszélesítéséhez, elkerülhetetlenül összeütközésbe került a hatalmas vállalatok érdekeivel. Ez a nyílt forráskód idealistái és a profitjukat védelmező, megátalkodott vállalatok közötti küzdelem képzetéhez vezetett.”
Viszont Azhar arra figyelmeztet, hogy a vélekedés ma már idejétmúlt, hiszen a nyílt forráskód számos előnyt rejteget a „konvencionális” vállalkozások számára is, amelyek élnek is az új modell adta lehetőségekkel, és azt a régi stratégiával ötvözve próbálnak előnyre szert tenni a piacon. Az is bebizonyosodott, hogy a nyílt forráskódú fejlesztési modell nem képes minden területen lépést tartani a kereskedelmi szoftvercégek koncentrált fejlesztési stratégiájával. Ugyanakkor sok, kevésbé specializált feladat elvégzésére vonzó alternatívát jelenthetnek ezek az ingyenes és a lassúbb gépeken is tökéletesen működő szoftverek.
Mindazonáltal a kezdetben csupán a lelkesedésre épülő mozgalom is kezd kőkemény üzletté válni. „Felnőve a nyíltforráskód-szektor megmutatta, hogy üzleti stratégiák széles skálája számára van hely a nap alatt, a rendkívül titkostól egészen a teljesen nyíltig. Az is bebizonyosodott, nem először a gazdaságtörténetben, hogy a kollektív kutatás még egy versenyre épülő piaci rendszerben is előnyösnek bizonyulhat: a kooperáció képes működni a XXI. századi kapitalizmus kellős közepén” – írja a londoni elemző.
Tény, hogy a nyílt forráskód filozófiájának népszerűsődése egybecsengett a kilencvenes évek befektetési lázával: az amerikai tőzsdén a lufi kipukkanásáig szinte minden olyan vállalkozásba dőlt a pénz, amely új technológiát és forradalmian más szemléletmódot ígért a részvényeseknek. A tőzsdeőrület árnyékában azonban erőre kaptak olyan más projektek is, amelyek az új iránti lelkesedési hullámot meglovagolva jelentős sikereket értek el: tulajdonképpen a nyílt forráskód modelljét követi az évtized legnagyobb tudományos projektje, a humán genom program is, amely a feltérképezett emberi örökítőanyag „kódját” ingyen „visszaadta” a tudományos közösségnek. Ez az összefogás pedig példaként szolgálhat a következő években arra, hogy miképp lehet sikerre vinni az új modellt a gazdaság és a tudományos kutatás más területein is.
Némelyik ilyen projekthez azonban hathatós kormányzati szerepvállalásra is szükség van, hiszen úgy tűnik, ez a modell leginkább azokon a területeken képes sikereket felmutatni, ahol a piac önmagában nem „termelné ki” a társadalom számára is előnyös megoldásokat.
Az operációs rendszer
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!