Tizenöt heti tárgyalás után az arloni esküdtszék tegnap döntést hozott a többek között hat gyermeklány elrablásával, megerőszakolásával és közülük négy megölésével vádolt Marc Dutroux, felesége, Michelle Martin, Michel Lelièvre és Michel Nihoul bűnösségéről. A tizenkét esküdtnek 243 vádpontban kellett döntenie.
Marc Dutroux-t a legtöbb ellene felhozott vádban bűnösnek találták. Eszerint bűnös, mert vezetője volt a gyermekrabló bandának és tagja egy kábítószer-kereskedő hálózatnak. Bűnös a lányok elrablásában, kínzásukban, fogva tartásukban, megerőszakolásukban, és bűnös a 17 éves An Marchal, a 19 éves Eefje Lambrecks, valamint Bernard Weinstein meggyilkolásában. Ezekért életfogytig tartó szabadságvesztére számíthat.
Arról, hogy Michel Nihoulnak része volt-e a gyermekrablásokban és a hozzájuk kapcsolódó bűncselekményekben, az esküdtszék nem tudott dönteni. Heten a férfi bűnössége mellett szavaztak, öten ellene. Ez az arány azonban nem elégséges a határozathoz, ezért Nihoul sorsáról később döntenek. Ezzel szemben a kábítószer-kereskedés vádjában Nihoult bűnösnek találták.
Marc Dutroux-t már 1989-ben is elítélték, akkor öt, 9–11 éves lány elrablása és megerőszakolása miatt 13 és fél év szabadságvesztést kapott. A börtönben igyekezett példásan megfelelni a szabályzatnak, még a névtelen alkoholisták klubjába is eljárt, pedig sohasem ivott. A börtönlelkészt is buzgón látogatta, mert kedvére telefonálgathatott, amikor az magára hagyta az irodában. Bűntársát, Michelle Martint, aki öt évet kapott a férfival közösen elkövetett szörnyűségek miatt, már a börtönben vette el feleségül. Az asszony rekordot döntött, mert 744 alkalommal látogatta meg férjét, míg maga is be nem vonult letölteni szabadságvesztését. Dutroux mesterien manipulálta környezetét, ennek eredményeképpen hét alkalommal mehetett szabadságra, amit akkoriban az átnevelés kimagasló sikereként értékeltek.
Dutroux-nak sikerült megtévesztenie kirendelt pszichiáterét, egy bizonyos doktor D.-t is, akivel elhitette, hogy súlyos depresszióval és fóbiával küzd, sőt már-már azt is, hogy összeesküvés áldozata lett, és ártatlanul ítélték el. Végül a tizenhárom és fél év helyett három év után, 1992 áprilisában szabadult, azzal a feltétellel, hogy szigorú szociális támogatás és orvosi ellenőrzés alatt marad. Egy év sem telt el, amikor gépkocsifeltörés, -lopás és -csempészés miatt nyomozni kezdtek ellene.
1995 júniusától kezdve Belgium egymástól nagy távolságra lévő településeiről hat lány tűnt el nyomtalanul. Keleten, Liège külvárosában június 24-én két szomszéd kislány, a nyolcéves Julie Lejeune és Melissa Russo Russoék háza közelében játszott, amikor egy férfi elrabolta őket. Több szemtanú is akadt, aki ilyen-olyan adalékokkal szolgált eltűnésükhöz, de a rendőrök nem akadtak a nyomukra. Dutroux és bandája a kislányokat hónapokon át tartotta fogságban a férfi marcinelle-i háza alatt kialakított 2,34 méter hosszú, 99 centiméter széles és 1,61 méter magas, elgördíthető vasajtóval lezárt cellában. Onnan alig-alig mehettek ki, enni alig kaptak, nem tisztálkodhattak. Rendszeresen megerőszakolták őket, s azt videóra is vették.
Nem sokkal a kislányok eltűnése után a rendőrség több fülest is kapott arról, hogy Dutroux gyermekrablásokra készül, és azt tervezi, hogy külföldön eladja őket. Augusztus közepén a férfi egyik marcinelle-i szomszédja közölte: úgy véli, hogy Melissa Marc Dutroux-nál van. A szomszéd ugyanis a pedofil háza előtti járdán látta a révült arcú, sápadt kislányt, aki Michelle Martin hívására visszament az épületbe. Később a rendőrök azzal védekeztek, hogy az információkat továbbították a Julie és Melissa eltűnése ügyében nyomozóknak. Az egymást erősítő adatok ellenére semmi nem történt. Dutroux-t nem hallgatták ki, a házát nem kutatták át.
Két hónappal később, 1995 augusztusában, az ország távoli csücskében egy baráti társasággal a tengerparton nyaralt a 17 éves An Marchal és 19 éves barátnője, Eefje Lambrecks. Egy késő esti előadás után a lányok stoppal indultak a szállásukra, de Ostende határában nyomuk veszett. Később derült ki, hogy Dutroux és Lelièvre elkábította, egy erdőben megerőszakolta, majd a marcinelle-i házba hurcolta őket. Az épület pincéjébe zárt Melissa és Julie akkor még élt. Dutroux bevallása szerint igen sok gondot okozott neki úgy szervezni a dolgokat, hogy a lányok ne jöjjenek rá, rajtuk kívül más foglyok is vannak a házban. Ant és Eefjét néhány hét múlva megölték.
Az újabb lányrablás hatalmas riadalmat és felháborodást keltett az országban, a rendőrökre egyre nagyobb nyomás nehezedett, de fogalmuk sem volt, ki lehet a tettes.
1995. szeptember elején Dutroux édesanyja névtelen levelet írt a vizsgálóbírónak Charleroiba azzal, hogy Dutroux egyébként lakatlan jemeppe-sur-sambre-i házában éjszakánként idegen autók és 16–18 éves lányok fordulnak meg. Az asszony azt is megemlítette, hogy az utóbbi időben megszaporodott eltűnések miatt érzi kötelességének felhívni erre a hatóságok figyelmét. Egy helybéli járőr körbekérdezte a szomszédokat, de – Marc Dutroux előéletének dacára – a házat most sem vizsgálták át, a férfit nem hallgatták ki. Pedig Julie és Melissa, An és Eefje akkor még élt.
Még javában keresték a négy eltűnt lányt, amikor 1995 decemberében – gépkocsilopások és -csempészet miatt – Dutroux-t letartóztatták, és átkutatták a marcinelle-i házát. A pincében René Michaux csendőrnek és az őt kísérő férfinak úgy rémlett, hogy gyermekhangokat hall, de ezt elintézték azzal, hogy az utcáról szűrődik be a zaj. Julie és Melissa ekkor még életben volt. (Amikor ez néhány hónappal később kiderült, Michaux ideg-összeroppanást kapott, és nyugdíjaztatta magát.) A házat lezárták és lepecsételték, de Dutroux-nak még volt alkalma odasúgni feleségének: gondoskodjék a lányokról. Az asszony – később azzal védekezve, hogy irtózott látni a szerencsétleneket – nem adott enni nekik. Julie és Melissa éhen halt.
Néhány hónapnyi fogva tartás után Dutroux kiszabadult, majd eltüntette Melissa és Julie maradványait, és elrabolta hatodik áldozatát, a 12 éves Sabine Dardennét. A kislány 1996. május 28-án a délnyugat-belgiumi Kainban biciklivel az iskolába tartott, amikor egy fehér autó leszorította az útról. Marc Dutroux és Michel Lelièvre a kocsiba lökte, elkábította, és egy bőröndbe zárta. Nyolcvan napon át tartották fogva a marcinelle-i ház alagsorában, ott, ahol korábban Melissa és Julie végigszenvedte a borzalmakat. A cella egyik falán egyébként még mindig ott volt a jel, amit az egyik kislány kapart bele: Julie.
A férfi elhitette Sabine-nal, hogy egy bandita, egy bizonyos „Nagyfőnök” az életére tör, s ő az egyetlen, aki megvédheti. Ezért jobb, ha csendben marad, és csak akkor moccan, ha ő megengedi. Valóságos agymosást végzett Sabine-en, aki azt is elhitte neki, hogy szülei nem akarnak váltságdíjat fizetni érte, és már nem szeretik. Biztatta, hogy írjon levelet nekik, de ezeket sohasem postázta. A kislány naplójában részletesen beszámolt a szörnyűségekről, arról is, hogy miután kielégítette Dutroux szexuális vágyait, néha a lakásba is felmehetett. Ott takarítania kellett, de előfordult, hogy egy pornó-tévécsatornát is nézettek vele.
Egy idő után a gyermek panaszolni kezdte, hogy egyedül érzi magát zárkájában. Ezután Dutroux és Lelièvre augusztus 9-én a délkelet-belgiumi Bertrixből elrabolta a 14 éves Laetitia Delhezt. Dutroux vallomása szerint a belgiumi felső tízezerrel jó kapcsolatot ápoló üzletember, Michel Nihoul megrendelt egy bizonyos lányt, és azt is közölte velük, hogy a kisváros strandján találják. Útközben azonban elromlott az autójuk, és késésben voltak, ezért nem a kiszemelt gyermeket, hanem Laetitiát vitték el. A cellába került Sabine mellé, aki tőle tudta meg, hogy az egész ország őt keresi. Bertrixben azonban valaki emlékezett egy furgonra, amellyel Laetitiát elrabolták, s megjegyezte a rendszámát. Dutroux-t, Michelle Martint és Michel Lelièvre-t augusztus 13-án tartóztatták le azzal, hogy közük lehet Laetitia eltűnéséhez. Dutroux házait még aznap átkutatták, Marcinelle-ben Sabine négy levelét is megtalálták, elhaladtak a föld alatti zárka ajtaja előtt is, de a lányok csendben maradtak, így nem fedezték fel őket. Dutroux két napig csökönyösen hallgatott, majd – abban a tudatban, hogy Lelièvre vallott – váratlanul bejelentette, hogy két lányt rejteget.
Dutroux felfedte a rejtekhelyet, de a gyerekek nem mertek előbújni. Az első lépést végül Laetitia tette meg, amikor észrevett egy ismerős rendőrt a többiek között. Sabine azonban rettenetesen megijedt, mert azt hitte, hogy a Nagyfőnök talált rá. Csak a férfi hívására jött elő, majd – mindenki döbbenetére – köszönetet mondott neki a gondoskodásért.
Ezután megeredt Dutroux nyelve, letartóztatták Michel Nihoult, és augusztus 17-én a férfi Sars La Buissiere-i házának kertjében megtalálták Julie és Melissa maradványait. Néhány méterre tőlük feküdt Dutroux bűntársa, Bernard Weisten holtteste is – a szakértők szerint a férfi még élt, amikor elföldelték.
A rendőrség ezután szinte darabokra szedte Dutroux és tettestársainak házait. Szeptember 3-án Weinstein jumeti házának kertjében megtalálták An és Eefje maradványait, egyikük teste alatt pedig a gyilkos egyik hitelkártyáját.
Elfogult vizsgálóbíró? Néhány héttel Sabine és Laetitia kiszabadítása után, 1996 nyarán a nagy tiszteletnek örvendő Marc Connerotte vizsgálóbírótól elvették a nyomozás irányítását, és Jacques Langlois-t bízták meg vele. Az indoklás szerint azért, mert Connerotte elfogulttá válhat, hiszen az áldozatok megsegítésére tartott jótékonysági rendezvényen elfogadott egy tányér spagettit a szülőktől. A vizsgálóbíró leváltása is hozzájárult ahhoz, hogy október 20-án a „fehér menet”-ben háromszázezren vonultak Brüsszel utcáira. Így emlékeztek meg az áldozatokról, és tiltakoztak a hatóságok tehetetlensége és Dutroux feltételezett politikai védettsége ellen.
A Dutroux-ügy számokban
l A bűncselekményeket 1995-ben és 1996-ban követték el, a tárgyalás majdnem nyolc évvel később, 2004. március elsején kezdődött.
l Nyolc év alatt ötszázezer oldal nyomozati anyag gyűlt össze.
l Négyszer adódott biztonsági probléma Dutroux elfogása óta, 1998 áprilisában pedig sikerült megszöknie. Néhány órával később elfogták, de Johan Vande Lanotte belügy- és Stefaan de Clerck igazságügy-miniszter lemondott. Megesett, hogy a rabomobil ajtaja menet közben kinyílt, vagy borotvapengét találtak a furgonban, máskor bilincskulcs került elő egy Dutroux által használt sótartóból.
l 1996. október 20-án 300 ezer ember vett részt Brüsszel utcáin az áldozatok emlékére szervezett „fehér menet”-ben.
l A tárgyalás 4,66 millió eurójába került a belga államnak, és mától kezdve minden újabb tárgyalási nap százezer eurót kóstál.
l A tárgyalás kezdetén 1340 újságíró kért akkreditációt a világ minden tájáról.
l Az arloni bíróság védelmére 330 rendőrt rendeltek ki.
l A tárgyalásra 400 tanút idéztek be.
Pszichopata vádlott. Marc Dutroux színtiszta pszichopata – állapították meg a bíróság által felkért szakértők. Walter Denys pszichiáter 3300 elítéltet vizsgált meg pályafutása során, eddig két-három annyira tipikus esettel találkozott, mint Dutroux-é. Úgy vélte, a pedofil aszociális, és barátságra, szerelemre képtelen ember. De nem beteg, ezért kezelni nem lehet. Esély sincs arra, hogy megváltozzon.
