Belga példák Közép-Európának

A kis- és középvállalkozások támogatásának fontossága olyan tapasztalat, amit Belgiumtól feltétlenül el kellene tanulnunk. Nagyon érdekes az is, hogy Brüsszel mennyire fontosnak tartja a Benelux államok és a visegrádi négyek közötti együttműködést. Magyarországnak e kapcsolatok alakításában a motor szerepét kellene játszania – emelte ki négyéves belgiumi szolgálati idejének lejártával lapunknak nyilatkozva Trócsányi László nagykövet.

Nagykövet úr, az ön hivatali ideje igen izgalmas időszakra esik, hiszen ebben a négy évben került sor a csatlakozási tárgyalások befejezésére. Hogyan látta ezt a big-bangnek nevezett bővítési folyamatot az unió fővárosából?
– Megítélésem szerint a folyamatot végül is Lengyelország meghívása döntötte el, ugyanis a tárgyalások során végig érződött, hogy Lengyelország nélkül nincs bővítés. Amikor e tekintetben kialakult a végleges álláspont, az eredeti – „luxemburgi” – hatokhoz képest bevont további négy ország lakosságszám szempontjából már nem jelentett lényeges különbséget. Emiatt úgy gondolom, hogy 2004. május 1-jével mégsem történt igazi nagy robbanás. A nagyobb népességű Romániával ugyanis még zajlanak a tárgyalások, Bulgáriával a napokban fejeződtek be, Törökország esetében pedig még mindig bizonytalan, hogy mikor kezdődhetnek meg. A bővítést végül is geopolitikai tényezők határozták meg.
– Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bővítéssel kapcsolatban voltak és vannak félelmek. Belgiumban például a bővítés támogatottsága még a negyven százalékot sem érte el. Sokakban kétségeket ébreszt, hogy a 25, majd 27 országra bővülő unió hogyan is tud majd hatékonyan működni. Milyennek látja a jövőt?
– Vannak európai értékek és európai érdekek. Amennyiben ezeket sikerül összehangolni, akkor Európa szép jövő előtt áll. Ami a közép-európai országok szempontjából alapvetően fontos, az az egyenjogúság hangsúlyozása. Felmerült ugyanis a „többsebességű Európa” lehetősége, és nagy kérdés, hogy hány „sebességből” fog állni az unió, és hogyan lehet elkerülni, hogy Magyarország ne kerüljön alárendelt helyzetbe. Igen fontos az is, hogy olyan, 1945 után évtizedekig működő értékek, mint például a szolidaritás, a bővítés után is megmaradnak-e. Lesz-e elég forrás és olyan regionális politika, amely képes lesz az elmaradott területek felzárkóztatására? Az uniónak akkor van jövője, ha ez a szolidaritás megmarad.
– Milyennek ítéli a kétoldalú kapcsolatokat?
– Az elmúlt négy évben elég intenzív magyar–belga kapcsolatokat élhettünk meg. Ennek egyik fénypontja a belga államfő és hitvese, II. Albert király és Paola királyné magyarországi látogatása volt 2002 júniusában. Évente legalább kétszer miniszterelnöki szintű találkozóra is sor kerül, s a régiókkal és a nyelvi közösségekkel is nagyon jó kétoldalú kapcsolatokat sikerült kialakítani. Belgiumról tudni kell, hogy szövetségi ország, flamandok, vallonok, németek élnek itt együtt. Számos Közép-Európában hasznosítható politikai megoldást lehetne innen elsajátítani. Mindenekelőtt azt, hogy miként tud több nemzetiség békésen együtt élni, miként tudják a nemzetiségi érdekeket figyelembe venni. Különösen érdekesek lehetnek számunkra a nyelvi közösségeken alapuló autonómiák, hiszen itt a német ajkú közösség, amely hatvanezer lelket számlál, az oktatás és kulturális ügyek terén teljes mértékben önálló, sőt a közösségnek saját parlamentje, kormánya és miniszterelnöke van.