Csigalassúsággal halad a privatizáció Szerbiában. A befektetni szándékozó külföldiek, köztük magyar vállalkozók szerint az eladásra szánt cégek árverésénél irreális a kikiáltási ár, mert mint fogalmaznak: legtöbb esetben a harmadát sem éri a megvételre kínált üzem, mint amennyit kérnek érte. Ennek tudható be az, hogy a licitet kénytelenek többször megismételni. A fenti megállapításokkal Szeri István, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is egyetért. Az országos kamarán belül egyébiránt ez a testület felelős a szerb-montenegrói kapcsolatépítésért. Szorosan együttműködnek a Vajdaság tartományi kamaráján kívül a szabadkaival, a nagybecskerekivel és a kikindaival. Tapasztalataik azt igazolják, hogy az utóbbi időben gyakorivá vált atrocitások miatt visszafogottabbak a magyar befektetők, és a még mindig érezhető jogbizonytalanság is elgondolkodásra készteti őket. Akadnak viszont olyanok, akik mindezt figyelmen kívül hagyják, és bízva a helyzet normalizálódásában, Délvidéken igyekeznek gazdasági, üzleti tevékenységet folytatni. Cégeket vásárolnak, vegyes vállalatokat létesítenek, amelyeknek száma egyre növekszik. A magyar befektetők elmondásai alapján kockázatosnak tűnt a vállalkozásuk, de megérte.
Szeri Istvántól megtudtuk, a magyar részvétel Szerbia gazdaságának megújításában jelentős részben a kamarák segítségével történt. A csongrádi kamara hamarosan Montenegróban is bővíteni szándékozik kapcsolatrendszerét, főként a tengerparton fekvő nagyobb városokban. Azt szeretnék elérni, hogy ott szintén több magyar vállalkozónak legyen érdekeltsége, miként a Vajdaságban, ahol eredményesen gazdálkodnak cégeik. Ezek közé tartozik a nagy múltú, több száz dolgozót foglalkoztató kikindai cserépgyár, amelynek egy kiskunhalasi vállalkozó lett a tulajdonosa.
origo.hu
Rokonok és barátnők szólaltak meg a vajtai tragédia után – barátnők szenvedtek balesetet
