Dél dombjain

Nyolc évvel ezelőtt az Officina Nova Kiadó jelentette meg Korniss Péter Magyarország-albumát Európa szívében címmel. Most a Helikon Kiadó vállalkozott hasonló kötet kiadására: a fotóművész képei és Száraz Miklós György szövege a Fényes Magyarország című reprezentatív kiadványban lapozhatók föl. Akkor is „komoly oka” volt a képösszeállítás publikálásának, a honfoglalás 1100. évfordulója (a következő kiadás pedig a millenniumra jelent meg), s most sem csekélységség az alkalom, hiszen azért született meg a kiadvány, ahogyan beköszöntőjében Habsburg Ottó írja, hogy „ennek az érzékeny, rendkívül egyéni látású fotóművésznek a szemével lássuk egy pillanatra Magyarországot…” amikor „az Európai Unióhoz való csatlakozás idején még egyszer végigtekintünk rajta”.
A két album óhatatlanul azt a nem túl mélyen szántó, ám magyar viszonyok között igencsak időszerű megállapítást juttathatja a lapozgató szemébe, amely szerint, ha ketten mondják ugyanazt, az nem feltétlenül jelenti ugyanazt. S mi van akkor, ha egy művész beszél kétszer is ugyanarról? Incselkedik az olvasóban a kisördög, annál is inkább, mivel a két kötet képeinek jó része ugyanazokat a helyszíneket, épületeket, objektumokat ábrázolja, nem egy esetben ugyanannak a képsornak az egymást követő darabjait fedezzük fel bennük, sőt olykor maguk a képek is megegyeznek, mint például a debreceni Nagytemplomról a levegőből készült felvétel. Igaz, az ország értékei néhány év alatt mit sem változnak, ami pedig a jó légi felvételeket illeti, azokat bizony meg kell becsülni, hiszen Magyarország városai, tájai gyakran madártávlatból szemlélve szépek igazán, minél közelebb megyünk hozzájuk, mint például a budapesti belvároshoz, egyre inkább kopnak, piszkolódnak. Nemcsak azt nem hitetik el velünk, hogy „fényes” Magyarországot látunk, de azt sem, hogy ami a képen föltűnik, az egyben „Európa közepén” is található.
Márpedig Korniss Péter feladata egyszerre volt az, hogy közép-európai valóságdarabot mutasson be, s hogy ezt szép képeken tegye. Egyszerre kell mindazt felvillantania, ami általában az ország képzetéhez fűződik és azt, ami az ő személyes fotográfusi látomásába belefér. Ünnepinek kell lennie, egyben magától értetődőnek, emelkedettnek és természetesnek. Majdnem megoldhatatlan feladat. Vannak is nagy hiányok a könyvben, kimaradt például a teljes Mátra, a Börzsöny, a Dunakanyar szép városa, Vác, Korniss Péter Alföldjén egyetlen szélmalom sem maradt. Vannak viszont különösen szép képek, amelyek némi kárpótlást adnak a hiányokért, mint például a tihanyi légi felvétel, amely szokatlan látványt ad a félszigetről és a viharos Balaton vizét szántó két bárkáról. A kötésbe tördelt panorámaképeket is ellensúlyozza néhány jól eltalált képpár, például a kecskeméti Cifra-palota és a jászberényi népi barokk pietá együttese. A kötet szerkezete és geográfiai apparátusa okoz ugyan némi meglepetést, hiszen a „Bakonyvidék” részeként jelenik meg Győr is, Tata is, a Mecsek hegyei pedig „Dél dombjaivá” szelídülnek Pécs felett. A veretes szövegek mellé nem ártott volna néhány pontos hely- vagy kronológiai meghatározás, a 148–149. oldalakon közölt képről így nemcsak azt olvashatnánk, hogy „Két part között – a nagy folyó ölelésében”, hanem azt is, hogy a Luppa-szigetet látjuk, ahol jó néhány olyan nyaraló bújik meg a fák között, amely a modern magyar építészet értékes alkotásai közé tartozik.
(Korniss Péter: Fényes Magyarország. Helikon Kiadó, 2004. Ára: 7990 forint)