Eltűnő keleti varázs?

A XXI. században az emberiség végleg átlép az urbanizáció korába és a városi lakosság először haladja meg a történelem során a falusit. S mivel Kínában él a világ népességének negyede, aligha meglepő, hogy e folyamat méretei talán itt a legmeghökkentőbbek. Míg 1978-ban a kínaiaknak mindössze 17,9, addig ma már 40 százaléka városlakó, 2020-ra pedig ez a mutató várhatóan 55 százalék lesz. A következő években kell tehát megbirkózni azzal a kolosszális feladattal, hogy mintegy 3-400 millió parasztot városokba telepítsenek át. E folyamat következményei sok tekintetben katasztrofálisak, ám mivel a hivatalos felfogás a városiasodást a szegénység leküzdésének szinonimájaként értelmezi, bármiféle kritika értelmetlen ezzel kapcsolatban. Pedig lenne mit említeni, így például azt, hogy az ezzel járó építkezések velejárójaként Kína szép lassan azt a képét, keleties varázsát rombolja le, ami a jövőben is egyik vonzereje lehetne. S mint azt várostervezők megjegyzik, a múlt emlékeinek 1949 óta szisztematikusan zajló eltüntetését tovább gyorsítja az átgondolatlan globalizáció. Jellemző példája ennek, hogy az ország 660 nagyvárosának mindegyikében a kereskedelmi zónák mellett elsőséget élvez az ipari parkok kialakítása, az ország arculatának nemzetköziesítése.
Ezzel kapcsolatban szakértők felvetik, hogy miközben a következő mintegy húsz évben Kína lesz a világ egyik legkeresettebb turistacélpontja, az ország egyre kevesebbet tud majd mutatni abból, amire valóban kíváncsiak lennének az ide érkezők. Fél évszázada például még 300, fallal körülvett ősi várost tartottak nyilván, míg ma ilyen településből négy van. A körülbelül kétezer történelmi városból mindössze húsznak sikerült megőrizni eredeti kinézetét, hangulatát. Peking hatezer tradicionális kerületéből, úgynevezett hutongjából például csupán 25 maradt. Csupán a 2002-es évben 60 ilyen kacskaringós utcácskáiról, udvaros házairól ismert zónát romboltak le. Mint az UNESCO legutóbbi két évet vizsgáló jelentése megállapítja, „az ősi Peking atmoszférája a múlté, néhány elszórt próbálkozás ellenére a város elvesztette keleti jellegét, miközben nem lett európai sem”. A megfigyelők az esztelen műemlékrombolás okait elsősorban a telekspekulációban és a nyereséghajhászásban látják, megemlítve, hogy a várost néhány ingatlanügynökség osztotta fel egymás között. Így legutóbb három hónap alatt gond nélkül tették a modernizálás nevében a földdel egyenlővé a Zárt Város közelében a 25 védett zóna egyikét. A műemlékekért aggódók szerint a helyzet csak romlik, hiszen a 2008-as olimpia közeledtével mind nyugatibb képet igyekszik ölteni a kínai főváros.