Kim Ir Szen síron túl tartó diktatúrája

Egészséges ételnek nevezte és a fiatalság figyelmébe ajánlotta a hamburgert és a sült krumplit, a gyűlölt kapitalista világ e két alapeledelét Kim Dzsong Il, Észak-Korea diktátora. A helyiek nyelvén „gogigyeopbbang” névre hallgató szendvicsek meghonosodása azonban nem jelenti azt, hogy a kommunista ország készen állna a társadalmi nyitásra.

Tíz esztendő alatt nem sok említésre méltó politikai esemény zajlott le Észak-Koreában. A „nagy vezetőt”, Kim Ir Szent tulajdon fia, a „kedves vezető” váltotta a dinasztia élén, aki következetesen ragaszkodik az önellátást hirdető „dzsucse” programhoz. Az észak-koreai rezsim példátlan agymosást hajtott végre, uniformizálta a társadalmat, és teljesen elzárta a külvilágtól. Az elmúlt tíz esztendőben mintegy 400 ezren menekültek Kínába az éhínség elől, amelynek méreteiről egyelőre csak becslések állnak rendelkezésünkre.
Ilyen körülmények között ünnepelték meg a múlt héten Kim Ir Szen – aki időközben az „örökkévaló vezető” címet is begyűjtötte – halálának évfordulóját. Bár Kim már tíz éve eltávozott az élők sorából, aligha van még egy politikus a földön, aki holtában is államelnök lenne. A „lelkes nép” – azaz a mindenütt jelenlévő párt – ugyanis örökké tartó államelnökséget szavazott meg a nagy halottnak. Az állami ünnepségeken arról persze egy szó sem eshet, hogy az 1994. július 8-án szívroham következtében elhalálozott vezér állítólag egy fiával folytatott heves veszekedés után lett rosszul. A központi ünnepségek Kim Ir Szennek a Mansudae-dombon álló 23 méteres szobránál zajlottak, amelyet az észak-koreai hírügynökség közleménye szerint 104 millióan látogattak meg az elmúlt tíz esztendőben.
Méreteit és elterjedtségét tekintve a kultusz talán még a Sztálin és a Mao körüli hisztériát is felülmúlja. Már az ország hivatalos virága is hozzá kötődik, hiszen „kimirszeniának” nevezik a sajátos orchidea-hibridet. Az iskolás tankönyvek 40 százalékát Kim Ir Szenről szóló történetek és hivatkozások töltik ki. Még az olyan tantárgyak, mint a biológia és a földrajz is róla szólnak. Akárcsak más kommunista diktatúrákban, Észak-Koreában is mindenütt kinn függnek az egykori vezető szépen retusált, fiatalos benyomást keltő fotói és festményei. Aki elmulasztja kitenni a képeket, politikai felforgatónak minősül. Kimnek egyébként 70 egész alakos bronzszobra és 20 ezer mellszobra áll az országban.
Életében Kim Ir Szen elképesztő kötelezettségeket írt elő népe számára. Meghirdette például a „csillagfigyelést”, aminek az volt a lényege, hogy az embereknek 24 órán keresztül dolgozniuk kellett. Bevezette az öt házra kiterjedő figyelő-szolgálatot is, a családoknak nyomon kellett követniük mások politikai és magánéleti eseményeit. A feljelentőket Kim párttagsággal ajándékozta meg.
A Kim-kultuszban napi gyakorlat a történelemhamisítás. Észak-Koreában közkeletű történet, hogy a „nagy vezető” szervezte meg a helyi kommunista pártot, és indított harcot a japán megszállók ellen – csakhogy a jelzett időpontban Kim még alig látszott ki az iskolapadból. Érdekes az is, amit az észak-koreai iskoláskönyvekben olvashatunk: a japán megszállás idejében a „nagy vezető” 100 ezer csatából került ki győztesen, napi átlagban tehát több mint 20 csatát vívott meg tizenöt év alatt. Hasonló a helyzet a fia, Kim Dzsong Il születése körüli legendákkal is, aki valójában a Szovjetunióban látta meg a napvilágot, miután apja elmenekült a japán fogságból, és éppen a Vörös Hadseregben szolgált. A hivatalos phenjani verzió szerint azonban a „kedves vezető” a koreai hegyekben, egy partizántáborban született, és világra jöttét égi jelenések, méltóságteljesen repülő szárnyas lovak jelezték. Ehhez képest Kim Dzsong Il alaposan kiveszi részét a kapitalista világra jellemző élvezetekből. Luxusautókkal jár-kel, kizárólag a számára készített márkás italokat fogyaszt, pornófilmeket gyűjt és néz előszeretettel. Mindeközben népe fogyatkozik, éhezik, menekül.