Az MDF debreceni szervezete, ahol elsőként jelentették be a Lakitelek munkacsoport vidéki tagozatának megalakulását (tehát joggal gondolhatták az emberek, hogy ez a szerveződés egyik fő vidéki bázisa), nemrégiben kinyilvánította: Dávid Ibolya ismételt elnökké választását támogatják a párt közelgő tisztújításán. Ez az önök szempontjából nem túl biztató előjel, nem így látja?
– Mostanra gyakorlatilag valamennyi megyében létrejött a Lakitelek munkacsoport helyi tagozata, az MDF debreceni szervezete pedig csak akkora erőt képvisel majd a szeptemberi tisztújításon, amennyi küldöttet oda delegál. Tudtommal a debreceni megyei elnök nyilatkozata mögött nincs testületi határozat. Ezzel együtt természetesen nekünk is vannak előrejelzéseink, ismerjük egymást, tudjuk, honnan várhat támogatást a munkacsoport, és azzal is tisztában vagyunk, mely szervezetek állnak ki markánsan a jelenlegi irányvonal mellett.
– Miből gondolja, hogy a párt szempontjából sikeres EP-választás után az MDF-szervezetekben, ahol a másfél évvel ezelőtti tisztújításon Dávid Ibolyán kívül alig kapott elnöki jelölést más személy, a többség tizenhármukkal egyetértve az irányvonalváltás mellett tör lándzsát?
– A másfél évvel ezelőtti választás egy előre lejátszott forgatókönyv szerint zajlott, nem volt tétje. Az akkori felső vezetők egyezséget kötöttek Dávid Ibolyával, ezért nem volt ellenfele az elnök asszonynak. Dávid Ibolya azonban hátat fordított azoknak, akikkel korábban megállapodott, önálló útra lépett, a párt politikáját centrumpolitikává alakította. Ezt nem viselte el például Medgyasszay László, aki egy hónappal az európai parlamenti választás előtt lemondott elnökségi tagságáról. Azt pedig külön hangsúlyoznám, hogy az MDF tagsága nem olyan egyöntetű a jelenlegi vezetés pozitív megítélésében, mint ahogy azt Dávid Ibolya és támogatói sugallni szeretnék. Igen jól tükrözi ezt, hogy a tagság jelentős része nem adta ajánlószelvényét a demokrata fórumnak a júniusi választások előtt, ezzel jelezve, hogy nem értenek egyet a pártelnök politikájával, amely a jobboldalon komoly ellentétet keltett. Minket látszik igazolni az is, hogy a Lakitelek munkacsoport két héttel ezelőtti megalakulása óta mintegy négyszáz támogató megkeresés érkezett hozzánk. Úgy érezzük, itt az ideje megadni a lehetőséget az MDF tagságának, hogy véleményt nyilvánítson a párt belügyeiről, a Lakitelek munkacsoport programjáról, alapszabály-módosítási elképzeléséről, ezért július 17-én a Kossuth Klubban Fórum a fórumért címmel vitanapot rendezünk, egy sikeres MDF érdekében. Azt szeretnénk, hogy újra fórum legyen a fórum, azaz meg lehessen beszélni dolgainkat úgy, mint régen.
– Lehet, hogy önökhöz érkeznek ilyen visszajelzések, de tény, hogy a párt országos választmányában, ahol az MDF-tagság képviselői foglalnak helyet, rendre elsöprő támogatást élveznek az elnök asszony javaslatai.
– A demokrata fórum tagsága nem egyenlő a választmányba delegált személyekkel. Az a benyomásom, hogy a választmányi küldöttek sokszor az elnöki befolyás hatására, sodródva az eseményekkel hoznak meg – gyakorta vita nélkül – súlyos döntéseket. Idesorolnám a II. kerületi szervezet feloszlatására vonatkozó határozatot, vagy éppen az országos tisztújítás előre hozatalát hét hónappal, amelyet szintén Dávid Ibolya indítványozott. Győztes pártra nem jellemző az előre hozott tisztújító gyűlés, emögött valamilyen szándék kell hogy megbújjék.
– Mire céloz?
– Én ezt csak Debreczeni József újkori MDF-es főideológus cikkéből merem kikövetkeztetni, aki azt sugallja az egyik napilapban megjelent publicisztikájában, hogy a mostani a helyzetben nyilvánvalóvá kell tenni, Dávid Ibolya környezete semmilyen ellentmondást nem tűrhet. Még azokat is el kell távolítani, akik aggódó kérdést tesznek fel arról, hogy biztos helyes úton jár-e az MDF a jelenlegi politikájával. Helyesebb lett volna a pártvezetés részéről, ha az igen intenzív európai parlamenti kampány után időt hagy arra, hogy örüljünk az elért eredménynek, ahelyett, hogy a belső választások elindításával hagyja felizzani a belső nézetkülönbségeket. A munkacsoport körül mesterségesen keltett rossz hírek ellenére nem teszünk egyebet, mint Dávid Ibolya kezdeményezésének megfelelően részt veszünk a belső választási folyamatban a kinyilatkozott értékrendünknek megfelelően, amelynek célkeresztjében a demokrata fórum gyökereihez való visszatérítése áll, azaz egy nemzeti, keresztény arculat, és a mostani helyzetben egy ellenzéki magatartás. Rendkívüli a jelentősége a szeptemberi gyűlésnek a tisztújítás mellett, hogy ott meg kell majd határozni a párt 2006-ig tartó stratégiáját, irányvonalát, a szövetségi politikát. Hangsúlyozom, mi nem belső ellenzékként, hanem a demokrata fórum gondolkodóiként szeretnénk a szeptemberi gyűlésre készülni.
– A munkacsoport több tagjával együtt ön is ott ül a választmányban, kifejtheti álláspontját, kísérletet tehet arra, hogy maga mellé állítsa a választmányi tagokat… Egyáltalán, nem érzik, hogy egy kissé különös, amikor a frakcióvezetés, az országos elnökség tagjaként bírálják az MDF vezetése által vitt irányvonalat? Tettleg kivehették volna részüket a párt politikájának „helyes irányba” terelésében.
– Természetesen valamennyien kiálltunk és kiállunk a magunk értékrendje mellett a választmányi, illetve az országos elnökségi üléseken. A választmányban nemegyszer előfordult, hogy az első kritikai megjegyzés elhangzása után rögvest szavazást rendeltek el, így akadályozva meg a további helyzetértékelést. Az elnökségi voksolásokon pedig rendre alulmaradt Lezsák Sándor, Medgyasszay László és Gémesi György. Az MDF frakciója pedig, meggyőződésem szerint, az esetek döntő részében a munkacsoport értékeinek megfelelően politizál. Örülnék, ha azt tapasztalnám, hogy az MDF van még annyira demokratikus párt, hogy mindenhol kifejthetjük álláspontunkat. Az utóbbi napokban azonban a párt felső vezetői már azt kezdik megkérdőjelezni, hogy MDF-tagként van-e jogunk véleményt nyilvánítani a tisztújítás kapcsán egyes pozíciókban más személyre, vagy többes jelölésre gondolni. Az tűnik ki a szavaikból, hogy aki megkérdőjelezi az elnök asszony által vitt irányvonalat, az az MDF tönkretételére törekszik, sőt hazug módon azt sugallják: aki ebben a folyamatban részt vesz, annak tevékenységét a Fidesz, illetve maga Orbán Viktor irányítja. A leghatározottabban visszautasítom ezeket a kijelentéseket. Hogyan lehet Lezsák Sándort azzal vádolni, hogy a párt tönkretétele a célja, amikor például ő az, aki a 386 képviselő közül az elmúlt évben is a legtöbbször szólalt fel a parlamentben, magam pedig a második helyen állok? Valóban mi vagyunk a megélhetési politikusok?
– Azt azért gondolom, elismeri, hogy a munkacsoport elnökváltást szorgalmaz a párt élén?
– Csak a következő hetekben jönnek létre az új megyei választmányok, amelyek aztán jelölhetnek az egyes pártpozíciókra, köztük az elnöki posztra. Mi valamennyi jelölttel szeretnénk tárgyalóasztalhoz ülni, kideríteni, hogy az illető egyetért-e az általunk felvázolt munkatervvel. Ha látunk olyat, aki ezt hitelesen vállalja, és azt képviselni is tudja, az MDF-en belüli kampányeszközeinkkel támogatjuk majd. Nem kétséges, hogy nem mindenben értettünk egyet Dávid Ibolya utóbbi fél évben tett nyilatkozataival. Az a helyzet, hogy az elnök asszonytól gyakorta hallunk verbális szinten kinyilatkoztatást nemzeti, konzervatív keresztény értékekhez való kötődésről, a konkrét tevékenységében viszont ezek messze nem ilyen súllyal jelennek meg. Szerintem nem elég MDF-esnek lenni, annak is kell látszani. Drámainak tartom, hogy mivel a nagy pártoktól való egyenlő távolságtartást szorgalmazza a pártvezetés, az egyszerű választópolgár fejében most már kérdésként vetődik fel, hogy az MDF koalíciót köthet-e egyszer az MSZP-vel. Hogyan süllyedhettünk idáig? Az MDF-nek világossá kell tenni, hogy legfőbb ideológiai ellenfelünk az MSZP és az SZDSZ, és önálló pártként, a Fidesszel stratégiai együttműködésben kell leváltanunk a jelenlegi koalíciót.
– Komolyan gondolja, hogy Dávid Ibolya egy, akár az ideihez hasonló 2006-os kampány után, a jobboldal győzelme esetén nem a Fidesszel lépne szövetségre?
– Ez a veszély fennáll, ugyanis ha a Fidesz az EP-választáson megszerzett erejét meg tudja tartani, illetve fokozni tudja, akkor egyedül fognak kormányt alakítani, nem lépnek koalícióra az MDF-fel, hiszen a Dávid Ibolya vezette MDF üzeneteivel csak egy felesleges terhet vonnának magukra. Ez az MDF halálát fogja jelenteni. A MIÉP-et is az a helyzet tette tönkre, hogy egy jobboldali kormány jobboldali ellenzékeként kellett működnie. Ez egy megoldhatatlan feladat, a megsemmisülés kódolva van.
– Még mindig kiáll azon álláspontja mellett, hogy az MDF-nek a Fidesztől jobbra kellene elhelyezkednie a politikai palettán?
– Ebben a meggyőződésemben erősít az az EP-választás után készült felmérés, amely szerint az MDF tagjai döntően a nagyobbik ellenzéki párttól jobbra határozzák meg magukat, a szavazóink 25 százaléka viszont baloldali, mintegy 50 százalékuk pedig számunkra megfoghatatlan, úgynevezett centrumszavazó. Attól tartok, hosszú távon ez az ellentmondás a tagság politikai vélekedése és a szavazóbázis között nem tartható fenn. Ilyen diszharmóniát egyetlen párt sem élt még túl Európában.
origo.hu
Rokonok és barátnők szólaltak meg a vajtai tragédia után – barátnők szenvedtek balesetet
