Németországban, a legnagyobb európai gazdaságban jövőre az állásban levők számának 0,6 százalékos emelkedését valószínűsíti a 2004-es munkaerő-piaci OECD-jelentés a 2003-as 1,1 százalékos csökkenés és az idei, várható 0,3 százalékos visszaesés után. Az OECD minap megjelent munkapiaci jelentése szerint az EU-ban – 15 országgal számolva – az idei 0,5 százalékról jövőre egy százalékra gyorsul a munkaerőpiac bővülése, míg az Egyesült Államokban az idei 1,0 százalékról 1,7 százalékra.
Jövőre az OECD a harminc tagországában több mint 36 millió munkanélkülire számít, ez munkaképes lakosságuk mintegy hét százaléka. A szervezet szerint a munkanélküliség csökkentése mellett fontos, hogy növekedjék azok aránya, akik ténylegesen dolgoznak: jelenleg az OECD országaiban a munkaképes korúak mintegy 35 százaléka nem dolgozik, és egy részük a statisztikákban „inaktívként” van feltüntetve, annak ellenére, hogy tudnának és gyakran akarnának is dolgozni. A munkaképes korú inaktívak és a munkanélküliek összesített arányában nagy különbségek vannak az egyes országok között: alacsony az arányuk az észak-európai országokban (átlag 25 százalék) az Egyesült Államokban (29 százalék), Svájcban (22 százalék), de meghaladja a 40 százalékot például Belgiumban, Olaszországban, Görögországban és a kelet-európai államokban. Magyarországon 42 százalék körüli az OECD szerint – írta az MTI–Eco.
A munkaórák számát összehasonlítva az OECD arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban, Finnországban, Japánban, Németországban és Spanyolországban 1970 óta átlag több mint 15 százalékkal csökkent az egy főre jutó munkaóraszám, míg Kanadában, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon növekedett. A csökkentés éllovasa Franciaország 23 százalékos évi munkaidő-csökkenéssel, a túloldal végén az amerikai dolgozók vannak 1970-hez képest 20 százalékos többlettel. Egy átlagos munkát végző francia 600 órát dolgozik évente, egy átlag dél-koreai 1100 órát. Az OECD tanulmányában azt javasolja, hogy a kormányok tanúsítsanak nagyobb rugalmasságot a munkaidő hosszát tekintve, könnyítsék meg a részmunkaidős foglalkoztatást, jobb munkaügyi szabályozással és nyilvántartással, az adó- és a szociális támogató rendszerek jobb összehangolásával küzdjenek a feketemunka, illetve a munkakerülés ellen, valamint támogassák az élethosszig tartó tanulást és az átképzést. Az OECD rangsorolta tagországait a munkahelyek védelmének szigora szempontjából is. A legerősebb a munkahelyek védelmének jogszabályi környezete Dél-Európában, Mexikóban és Törökországban (ahol viszont a legkisebb a foglalkoztatottak aránya a munkaképes korú lakosságból, körülbelül 45 százalékos), és a leggyengébb a védelem az OECD hat angolul beszélő tagországában, közülük is az Egyesült Államokban. Magyarország ebben a rangsorban e hat ország és Svájc után a nyolcadik, vagyis a többi országban jobban védik a munkahelyeket.
Németország bekeményít. Jövő januártól több mint kétmillió tartósan állástalan ember számára hoz Németországban szigorítást a minap jóváhagyott munkaügyi törvény. A jogszabály értelmében a tartósan munkanélküliek járandóságát „lesüllyesztik” a szociális segély szintjére, amelynek lényege, hogy azt a mostani gyakorlattól eltérően nem kötik majd a korábbi jövedelmi-kereseti szinthez. Előzetes felmérések alapján különösen az egyedülállók és a korábban jobban keresők járnak rosszul. Az új modell értelmében Európa legnagyobb gazdaságának nyugati részében 345 euró, míg keleti felében 331 euró átalányösszeget kapnának az érintettek. A tervek szerint Németországban még keményebben ítélnék meg azokat az állástalanokat, akik valamilyen kifogással nem fogadják el a felajánlott munkát a közvetítőirodákban. (Sz. Cs.)
