A mumus

Mintha rendelésre érkezett volna, megjött a Magyar Jövő Csoport nevezetű társulat, úgy is, mint szélsőjobboldali veszély. A világnemzeti népuralmisták és hivatott vezérük, Szabó Albert nyomtalan felszívódása óta nem volt hazánkban „életrevaló” fasiszta mumus, márpedig anélkül nehéz baloldali politikát csinálni.

A fasiszta mumusra nem mutatkozik széles társadalmi igény, de azok, akik a szélsőjobbal, a náciveszéllyel, az erősödő antiszemitizmussal való riogatásból élnek, hosszú távon nem nélkülözhetik. Egyes szoclib értelmiségi köröknek szükségük van egy állandó, jól bejáratott, bármikor előrángatható és felmutatható fasiszta mumusra, mert a spontán, alkalomszerűen gerjesztett műbalhék nem alkalmasak a lakosság folyamatos ijesztgetésére. Márpedig ha a bizonytalan választópolgár nem retteg állandóan a szélsőjobbtól, akkor hajlamos a minősítés nélküli jobboldalra szavazni. Viszont amennyiben létezik egy maskarás, külső megjelenésében agresszivitást sugárzó, elmebeteg eszméket hirdető, a médiában is eladható, „öntudatosan” jobboldali gittegylet, akkor azt már könnyű öszszemosni bármelyik jobboldali, nemzeti, keresztény, konzervatív csoporttal, szervezettel, párttal, könnyű azzal fenyegetőzni, hogy ez vár rátok, ha a jobboldalra szavaztok. Ezt a szerepet szánták a Magyar Jövő Csoportnak, akik egyelőre kiválóan domborítanak. Néhány hete teleragasztgatták a főutakat semmitmondó, ám viszszataszító plakátokkal. Vezetőjük, Bácsfi Diána egyre gyakrabban nyilatkozik a sajtónak, sőt a minap már a televíziók is bemutattak néhány aktivistát karlendítés közben. De az igazi, nagy bemutatóra október 15-én készülnek, amikor zárt katonai alakzatban akarnak felvonulni az Andrássy úton a Hősök terétől a Terror Házáig, ami nekik még ma is a Hűség Háza. Ott a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulója „tiszteletére” koszorút kívánnak elhelyezni, hogy pontosan hova, azt nem tudjuk, mert a „felemelő aktusnak” megfelelő emléktáblát szerencsére nem találnak a ház falán.

Szegény Andrássy út! Nem elég, hogy néhány napja kábult önkívületben vonagló ifjak okádták tele a világörökség részét képező aszfaltját, most nyilasjelmezbe bújt eszementek masíroznak majd rajta, a magyar történelem egyik rettenetes gonosztevőjét és balekját, Szálasi Ferencet éltetve, azt a nyomorultat, akit a magyarság 60 éve szeretne elfelejteni, jobban mondva helyére tenni történelmi emlékezetében. S ez a történelmi emlékezet soha, semmilyen körülmények között nem fogja megengedni, hogy bármilyen formában ünnepeljék őt, kegyelettel emlékezzenek rá. A tervezett menetelés és koszorúzás gyomorforgató lesz (lenne) azoknak is, akik nem élték át azokat az időket. Hozzátéve, egy-két tucat bohócnak maszkírozott, agyatlan kölyök demonstrációja aligha fenyegeti a demokráciát. Ha nem vennének tudomást róluk, hamar lelohadna a lelkesedésük. Lehet, hogy szellemi elődeikhez hasonlóan – akik a háború után átcuccoltak a kommunista pártba – jövőre már a BIT-ben, netán az Új Generációban tombolnák ki ifjú energiáikat.

De az az idő még odébb van. Addig is neofasiszta mumusként kell fellépniük a liberális demokrácia színpadán. S ha október 15-én több tízezres, teljesen jogosan felháborodott tömeggel találják magukat szemben a Terror Háza előtt, akkor a demokratikus rendőrség lesz köteles (kénytelen) megvédeni őket, a hungarista ivadékokat, az embertelenség szószólóit a humanisták érthető haragjától. A művelt Nyugat tájékoztatási eszközeinek végre megint lesz „magyar” témájuk.