A Tisza-kormány a vagyonadóval levágja az aranytojást tojó tyúkot is, és emeli az élelmiszerárakat

Ha így marad a vagyonadó tervezete akkor a kormány kielégíti az emberekben levő irigységfaktort, miközben veszélybe sodorja a teljes magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termelést. Ez az adó a kistermelőket is veszélyezteti. A fogyasztók a magyar élelmiszeripari szereplők ellehetetlenítése miatt magasabb élelmiszerárakkal, vagy sokkal több importból származó élelmiszerrel találkozhatnak majd – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Nagy István volt agrárminiszter.

A vagyonadó a mezőgazdaságban is nagy pusztítást okozhat Fotó: Mirkó István

Súlyos következmény lehet a beruházások visszafogása

Nagy István szerint a több generáció alatt felépített gazdaságoknál különösen fontos, hogy a tulajdonrészeket hogyan állapítják meg, illetve milyen szabályok vonatkoznak a családon belüli vagyonmegosztásra és a gazdaság átadására. 

A beruházások visszafogása lehet az egyik legsúlyosabb következménye ennek az adótehernek. Azaz az aranytojást tojó tyúk levágása.

Az agráriumban a tulajdonos éves vagyonadó-kötelezettsége nagyobb osztalékkivételi szándékot és likviditási igény növekedést fog eredményezni. Kevesebb vállalati forrás fog beruházásokra jutni. Ennek következtében elhalasztott fejlesztések, és romló versenyképességi mutatók várhatók.
A volt miniszter szerint a társadalmi egyeztetésben öt kérdést érdemes részletesen tisztázni.

• A termőföld és a termeléshez szükséges vállalkozói vagyon kap-e különleges elbírálást?
• Hogyan értékelik az agrárvállalkozások tulajdonrészeit, és miként veszik figyelembe a hiteleket?
• Lesz-e hosszabb fizetési halasztás vagy mentesség azokban az években, amikor a gazdaság veszteséges vagy súlyos természeti kárt szenved?
• Hogyan védik a generációváltás előtt álló családi gazdaságokat?
• Készült-e agrárágazati hatásvizsgálat a beruházásokra, foglalkoztatásra és élelmiszer-feldolgozásra?

– A vagyonadóval kapcsolatos agrárszakmai vita középpontjában nem pusztán az adókulcsnak kell állnia, hanem annak, hogy a szabályozás különbséget tud-e tenni a személyes vagyon és a termelésbe fektetett tőke között. Az agráriumban nem elegendő megállapítani, hogy egy gazdának mennyit ér a vagyona. Azt is meg kell vizsgálni, hogy ez a vagyon mennyi jövedelmet termel, és mennyi pénz szükséges a gazdaság fenntartásához – mondta.
Nagy Isvtán emlékeztetett: Magyarországon a földszerzési maximum főszabály szerint 300 hektár természetes személyenként. Ezt a 2013. évi CXXII. törvény, a földforgalmi törvény szabályozza. Fontos azonban két fogalmat megkülönböztetni. Földszerzési maximum: 300 hektár. Ennyi termőföld tulajdonjogát szerezheti meg főszabály szerint egy földműves. Birtokmaximum főszabály szerint 1200 hektár. Ez a saját tulajdonú és a más jogcímen használt földek együttes területére vonatkozik, bizonyos kivételekkel. A jogszabály a kedvezményes birtokmaximumot bizonyos állattartók és más meghatározott termelők esetében 1800 hektárban állapítja meg. A vagyonadó szempontjából pedig ez a lényeg. A magánszemély legfeljebb 300 hektárnyi földtulajdonának értékét, valamint a gazdasági társaságokban meglévő tulajdonrészeinek értékét külön kell vizsgálni. A bérelt föld nem válik a bérlő tulajdonává.

– A legfontosabb, amire rá kívánok mutatni, miszerint előfordulhat, hogy egy gazdálkodónak jelentős vagyona van, de az éves jövedelme nem elegendő az új adóteher biztonságos finanszírozására – hangsúlyozta. 

A mezőgazdasági jövedelem jelentős ingadozása miatt egy állandó vagyonadó arányaiban sokkal nagyobb teher lehet egy gyenge termésű évben.
Az élelmiszeripari és állattenyésztési beruházásoknál külön vizsgálni kell, hogy az adó hatására csökken-e a vállalkozásokban visszaforgatott nyereség.
Nagy István kitért arra is, hogy a kormány a nagy vagyonok arányosabb közteherviselését célozza; az agrárszakmai kockázat pedig abban áll, hogy a termeléshez lekötött vagyon értéke és az abból származó éves pénzjövedelem nem feltétlenül áll arányban egymással. 

Vagyonadó: összeegyeztethető-e az uniós támogatási rendszerrel?

Szerinte a következő fontos kérdés az agrártámogatások figyelembevétele, hiszen a területalapú támogatás (BISS), az újraelosztó támogatás és az agrárökológiai program  (AÖP) jelentősen megváltoztathatja az eredményt. Ezek nélkül nem lenne teljes a gazdaság valós jövedelmezőségének kimutatása. Ez egy rendkívül fontos agrárjogi és adópolitikai kérdés, különösen a tervezett vagyonadó szempontjából. A két támogatás ugyanis nem egyszerű állami pénzjuttatás, hanem az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) keretében nyújtott, meghatározott célú mezőgazdasági támogatás.

A jogi kérdés tehát nem pusztán az, hogy lehet-e adót kivetni ezekre a pénzekre, hanem az is, hogy az adóztatás módja összeegyeztethető-e az uniós támogatási rendszer céljaival. Az Európai Bizottság 2023. április 20-i hivatalos válasza kimondta, hogy a  KAP-támogatásokat teljes összegben kell kifizetni a kedvezményezetteknek. 

A tagállamok nem alkalmazhatnak olyan külön díjat vagy elvonást, amely közvetlenül csökkenti a kedvezményezettnek járó támogatás összegét. 

Az AÖP esetében további fontos szempontot kell figyelembe venni.  A 2021/2115/EU rendelet 31. cikkének (7) bekezdése szerint az ökorendszerek támogatása szolgálhatja a gazdálkodók többletköltségeinek és elmaradt jövedelmének a kompenzálását is.  Ezért szakmailag lényeges különbség van aközött, hogy a gazdálkodó ténylegesen vagyont gyarapít, vagy egy környezetvédelmi vállalás teljesítéséért kap támogatást, amelynek költségei is vannak. Ez azonban önmagában még nem jelent adómentességet. Van azonban egy nagyon fontos magyar szabály is! Az adóhivatal 2026-os tájékoztatója szerint a mezőgazdasági őstermelőnek a tevékenységével összefüggésben, jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatását sem az őstermelői bevételi értékhatár, sem a jövedelem számításakor nem kell figyelembe vennie. A 2021/2116/EU rendelet 44. cikke előírja, hogy a KAP-támogatásokat főszabály szerint teljes összegükben kell kifizetni. Agrárszakmai szempontból indokolt vizsgálni, hogy a BISS és AÖP támogatásokból származó, és a gazdaság működtetésére lekötött pénzeszközök kapjanak-e külön védelmet, illetve a mezőgazdasági termelésben használt vagyonelemek értékelésére szükséges-e sajátos szabály.

Veszélyben a kistermelők, emelkedhetnek az élelmszerárak

– A kulcskérdés szerintem az, hogy megkülönbözteti-e megfelelően a tervezet a szabadon felhasználható magánvagyont attól a termelővagyontól, amely a magyar mezőgazdaság működését és az élelmiszer-előállítást szolgálja – emelte ki. Szerinte ha így marad a vagyonadó tervezete akkor a kormány kielégíti az emberekben levő irigységfaktort, miközben veszélybe sodorja a teljes magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termelést. S ez az adó a kistermelőket is veszélyezteti.

– Nem örülhetnek annak, hogy nekik nem kell közvetlenül fizetniük, Mert vajon hova és kiknek fogják értékesíteni a megtermelt termékeiket? Bizony annak a körnek akiket ez az adótervezet nagyon is érint. S ugye máris kiviláglik, hogy bizony közvetett módon ez a legkissebb termelőket is nagyon érzékenyen fogja érinteni a mégalacsonyabb felvásárlási árakkal, vagy egyáltatán a termék felvásárlás lehetőségének szűkülésével – magyarázta.

A fogyasztók a magyar élelmiszeripari szereplők ellehetetlenítése miatt magasabb élelmiszerárakkal, vagy sokkal több importból származó élelmiszerrel találkozhatnak majd.

– Gondoljuk végig, a teljes vagyonadóból beszedett adó összege alig fedezné a zöldség-gyümölcs áfájának csökkentését. Erről a fontos kampányigéretéről már nem beszél a Tisza-kormány. Akkor miért kell levágni az aranytojást tojó tyúkot? – tette fel végül a kérdést Nagy István.