Beárazás

Azért nagy találmány a glosszaoldal az Élet és Irodalomban, mert a szerkesztők mindenféle álnéven is meg tudnak nyilvánulni. Így azt a képzetet kelthetik a rutintalan olvasóban, mintha a nép spontán, érdes hangja szólalna meg a (korábban Soros György finanszírozta) Páratlan oldalon. Persze ezt bíróság előtt nem tudnám hitelt érdemlően bizonyítani, mert nem járok a Rezső téri taggyűlésekre, s szerkesztőségi számítógépeik tartalmának kilopatására se fecsérlem a drága időt. Igaz, Kovács Zoltánék sem tudnák alátámasztani, hogy nem a redakció bolymeleg közegéből való az a bizonyos glosszaíró Nelson. Szegény admirális forog a sírjában, mikor efféléket olvas tokajozási ügyekben, talán a cikkelhelyezési keretszerződések terhére: „Némi csönd után nagy erővel szólalt meg a Magyar Nemzet, nevezetesen Csontos János, aki Halál és Irodalom címmel közölt lánglelkű publicisztikájának első mondatában azt írta: Szerintem az Élet és Irodalom jegyzőkönyvet hamisított.”
Azt most hagyjuk, hogy nagy erővel vagy anélkül, de miként szólalhat meg egy publicista másképp, mint némi csönd után. (A folyamatos írás még a magamfajta elvetemült grafománnak is megvalósíthatatlan ábránd.) Mellékes az is, hogy az írás poétikai megrögzöttségek miatt nem lehet lánglelkű, csak az írója. Az már logikailag aggasztóbb, hogy ha a hetilap egy másik szerzője szerint a Magyar Nemzetnél tokajozási ügyben „kusika” van, ez a vélelmezett disznóóli lapulás vajon miként lehet nagy erejű, pláne még lángoló is. Hiába, ehhez a stílbravúrhoz hivatásos irodalmi szerkesztők szükségeltetnek. Nem tisztem megvédeni Seszták Ágnes kolléganőmet sem (van ő olyan amazon e harcias pályán, hogy nem szorul lovagias kéznyújtásra), csupán szerényen emlékeztetném a lángszavú (nem pártot, hanem) Kovács főszerkesztőt: az illem talán még a boldogult Magyar Ifjúságnál sem volt ismeretlen, ahol anno dacumal együtt rótták Sesztákkal a flekkeket. A lényeg az, hogy a hetilapnak valóban igaza volt: az ÉS nem hamisított jegyzőkönyvet. Egyszerűen hazudozott, mert az ítélőtábla szerint jogerősen nem volt taggyűlés, tehát értelemszerűen nem lehetett neki jegyzőkönyve sem. Nelsonra meg a kutyámat sem bíznám rá, nemhogy egy flottát.
Ennek tükrében kap sajátos ízt az a könyvajánló, amit Para-Kovács Imre (nyilván így különbözteti meg magát a „normális” Kovácstól) követett el a Magyar Hírlapban az ÉS vezércikkíró triumvirátusát reklámozandó: „Tudom ajánlani az Élet és Irodalom első oldalait összegyűjtő kötetet. A borítón a már-már hagyománynak számító három publicista – úgyis mint Kovács Zoltán, Megyesi Gusztáv, Váncsa István –, valamint Esterházy Péter előszava, aki Csontos János (ugyancsak a borítón, bár a hátsón) olvasható szép szavaival: beárazta ezt a felállást, mármint a három, már-már hagyománynak számító publicista szerepeltetését. A kötetet olvasva megnyugodhatunk, egyelőre semmi probléma a felállással.” Juszt se veszem meg emiatt a könyvet, ha már nem jár tiszteletpéldány a beárazónak! (Az utolsó oldalas Csontossal hitelesítik az első oldalas Esterházyt. Ez minimum bizarr.)
Hozzá kell tennem: Esterházy reklámszövegét három pénisz illusztrálja a címlapon. Ez vagy dicséretes önkritika, vagy macsó tévképzet, kapuzárás előtti pánik. Így már érthető a „felállás” is. Para szerint „Megyesiék még mindig a topon vannak, meghatározók ők számomra a környezetünkben leselkedő és folyamatosan támadó hülyeség felderítésében, megjelenítésében, körbeszaglászásában.” Mindennemű felderítés, megjelenítés, körbeszaglászás nélkül: Megyesinek ugyanott van rovata, mint Parának. Ezt árazza be, aki tudja…