Az eddigi tapasztalatok és a nem túl megbízhatónak tartott iráni közvélemény-kutatások alapján nem könnyű jóslatokba bocsátkozni az iráni elnökválasztás második fordulóját illetően, mégha Ali Ahbar Hasemi Rafszandzsani korábbi elnök múlt pénteken kis többséggel legyőzte is konzervatív ellenfelét. Az akkor második helyre szoruló teheráni polgármester, Mahmúd Ahmadinedzsád sikere sokaknak szerzett meglepetést, hiszen a megfigyelők a reformerek nagyobb arányú győzelmét jósolták. Ugyanők biztosak abban is, hogy a konzervatívok győzelme sokat rontana a perzsa ország nemzetközi pozícióin, s az európaiakkal fenntartott, viszonylag jó kapcsolat is megromlana.
Kérdés azonban, hogy a jelenlegi, meglehetősen feszült geopolitikai helyzetben mi az igazán fontos az irániak számára, akik minden bizonnyal régen belefáradtak már a folyamatos amerikai–izraeli fenyegetésekbe, a megbélyegzettségbe. Ahmadinedzsád a jelek szerint pont a legérzékenyebb réteget, a szegényeket, a munkásokat és az iszlámhoz leginkább közel állókat tudta meggyőzni, s ez bőven elég lehet ahhoz, hogy legyőzhesse az egykori elnököt. Ráadásul aligha férhet kétség ahhoz, hogy – az elsőhöz hasonlóan – a választások második fordulója sem lesz teljesen tiszta, ami szintén nem a fiatalok, a közép- és felső osztály, valamint az értelmiség által támogatott reformerek esélyeit növeli. A legfontosabb tényező pedig az, hogy az elnök korántsem rendelkezik korlátlan jogokkal, ellentétben a legfőbb vallási vezérrel, Ali Hamenei ajatollahval. A mérsékelt s a Nyugattal való óvatos párbeszédtől sem elzárkózó oldal helyzete is sajátos, hiszen bár érezhető, hogy komoly társadalmi támogatottság van mögöttük, a leköszönő Mohammed Hatami elnök által elindított reformer elképzelések – épp az ismét erősödő konzervatív vallási nyomásgyakorlás miatt – mégis erőtlennek bizonyultak.
A vezetők részvételre buzdították az ötvenmillió választót, akik már tizenöt éves koruktól leadhatták voksukat.
A szegények mentsvára. A negyvennyolc éves, konzervatív Mahmúd Ahmadinedzsád forradalmi gárdistából lett Teherán főpolgármestere. Szegény, kiszolgáltatott hívei keménykezűségétől várják az ország felemelkedését, noha a megfigyelők szerint győzelme csak további gazdasági és politikai elszigetelődést okozna. Pénzügyi szakemberek ráadásul attól tartanak, hogy ha ő kerül ki győztesnek, akkor leállnak a Mohammed Hatami leköszönő elnök hivatali ideje alatt megkezdett óvatos gazdasági és társadalmi reformok. Ahmadinedzsád mindazonáltal mindkét tábor híveinek próbált üzenni, olykor annak árán is, hogy szembement a konzervatív klérus irányelveivel. S bár kampánya során azt is hangoztatta, hogy a hatalmas olajkincsű Iránt beléptetné a Kereskedelmi Világszervezetbe, valójában nem kérdéses, hogy győzelme esetén a mostaninál is hűvösebbé válnának az ország nemzetközi kapcsolatai.
A mérsékelt főpap. A hetvenéves Ali Rafszandzsani a reformok, így a gazdasági liberalizálás jelszavával vívja választási harcát, gyakran hangsúlyozva, hogy óvatos, de normális nemzetközi párbeszédre törekszik. Külpolitikai tervei közül talán a legfontosabb, hogy meg akarja győzni a nyugati közvéleményt arról, Irán nukleáris törekvései kizárólag békés célokat szolgálnak. Támogatói között sokan vannak olyanok, akik belefáradtak a vallási vezetők szította állandó feszültségbe, s szintén a viszonylagos nyitottságban látják a siker útját. Rafszandzsani mindazonáltal szintén pap, az elnöki tisztséget 1989 és 1997 között töltötte be, vagyis abban az évben került hatalomra, amikor Hamenei ajatollah lett a legfőbb vezető. Az előző ciklusban a mostaninál konzervatívabb utat követett – igaz, a véreskezű Khomeini ajatollah utódja volt –, vallási körökben sokan ezért hiteltelennek tartják.
