Újra elmaradt a reform

Északi szomszédunknál ősszel lesznek az önkormányzati és megyei választások, de az országban sokan nem elégedettek a jelenlegi megyerendszerrel és annak elnevezésével sem. Tavasszal az ottani koalíciós tanács plénuma előtt szavaztak a több parlamenti képviselő által benyújtott javaslatról, amely részben átrajzolta volna az ország közigazgatási térképét, de nem érintette volna a többségében magyarok által lakott dél-szlovákiai régiókat. Szlovákiában azonban egyre többen támogatják az új megyerendszer gondolatát.

Ez az elképzelés új, önálló Szepes megye kialakítását fogalmazta meg: a kilencedik közigazgatási egység Poprád megyeszékhellyel Poprád, Késmárk, Ólubló, Léva és Igló járásokat foglalta volna magába. További képviselők önálló Zemplén megye vagy Pozsony főváros leválasztásának tervével álltak elő. Kellő politikai akarat hiányában a meciari időkből fennmaradt nyolc nagymegyés rendszer nem változott meg: a második Dzurinda-kormány koalíciós tanácsa is elutasította a különböző képviselői indítványokat. Az előterjesztést benyújtó képviselők a természetes regionális egységek újraélesztésével érveltek.
Természetes földrajzi és etnokulturális egységeket alkotó régiók kijelölését pedig már a Magyar Koalíció Pártja (MKP) 2001-ben hangsúlyozta közigazgatási reformprogramjában. Rámutattak: az árvai, liptói, szepességi, túróci szlovák többségű régiók kialakításánál alkalmazott elveket kellene létrehozni a magyarok által sűrűbben lakott csallóközi, mátyusföldi, gömöri, bodrogközi és Ung-vidéki régióknál is.
Kezdetben egységfront alakult ki a magyar többségű komáromi megye mellett: 1994-ben Komáromban magyar képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésén Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről fogadtak el határozatot. 1996-ban a párt egységesen elutasította a Meciar-féle nyolc megyés közigazgatási reformot. 1998-ban az első Dzurinda-kormányba – a baloldali-nacionalista koalíciós pártok követelésére – az MKP a benesi dekrétumok felülbírálásáról, az önálló magyar egyetem alapításáról és az etnikai alapú területi autonómia megvalósításáról lemondva lépett be.
Az MKP közigazgatási politikája az új, elődjével összehasonlíthatatlanul Európa-barátabb Dzurinda-kormány politikájával párhuzamosan változott meg: Szlovákia és a magyar kisebbség szempontjából középtávon is sokkal fontosabbnak tűnt az Európai Unió regionális fejlesztési politikája és annak politikai-kulturális feltételeinek megteremtése. Ezért amikor – a baloldali-nacionalista koalíciós pártok magatartása miatt – veszélybe került a Dzurinda-kormány közigazgatási reformja és a kormány fennmaradása is, az MKP 2001 márciusában „feladta” a komáromi megyét, és a parlamentben a 12 megyés változat támogatására kérte képviselőit.
Az első Dzurinda-kormány nem engedélyezte Komárom megye létrehozását. Akkor és most is a szlovák politika szereplőinek többsége azért utasítja el a magyarok elképzeléseit, mert ellenzik az etnikai szempontok érvényesítését. Ha ránézünk Szlovákia közigazgatási térképére, láthatjuk: éppen a szlovák politikusokat vezérelte etnikai elv, amikor létrehozták az észak–déli irányú Nagyszombat és Nyitra megyéket. Ezzel elkerülték, hogy a szlovákiai magyar kisebbség többségben legyen bármelyik megyében. A 2001-es önkormányzati törvénymódosítás után jelentős jogköröket biztosítottak az önkormányzatoknak, bár a meciari nyolcas területi felosztást nem változtatták meg. Szlovákiában jelenleg a megye hivatalos elnevezése a nehézkes „vyssí územny celok”, azaz „magasabb területi egység”. 2002-ben kedvezőbb feltételekkel léphetett a második Dzurinda-kormányba a Magyar Koalíció Pártja. A területi felosztás reformja, tehát a természetesebb régiók kialakítása a közigazgatásban a jobbközép kormánykoalíció mind a négy pártjának választási programjában szerepelt. Sajnos ezúttal sem ültették át gyakorlatba elképzeléseiket.
Pedig Szlovákia területi felosztásának gyökeres megváltoztatását a konzervatív M. R. Stefaník Intézet is kezdeményezte. Ondrej Dostál igazgató a legjobb megoldásnak a tizenhat természetes régió kialakítását tartja. Az intézet tanulmányában leszögezték: Pozsony és a szepesi régió önkormányzati képviselői már korábban kiálltak amellett, hogy a jelenlegi megyerendszer helyett e két önkormányzat is önállóvá váljon. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy nem csupán e két helyen kellene kiigazítani Szlovákia természetellenes területi felosztását, mert tanulmányuk szerint korábban nem voltak tekintettel több regionális adottságra az ország jelenlegi közigazgatási felosztásakor. Az érvényben lévő nyolcas felosztás természetes történelmi régiókat szel ketté, mint például Zemplén, Szepes, Gömör, Nyitra vagy a „Hegyhát” (Záhorie). Besztercebánya, Kassa és Eperjes nagymegye központjai túlságosan messze vannak az egyes megyék szélén található, részben magyar többségű járásokból nézve. Az intézet tanulmányában javasolja: az ország déli és középső részén alakítsanak ki természetes gazdasági és kiszolgáló centrumokat – mint például Losonc, Rimaszombat, Poprád, Nagymihály –, amelyek az elmaradottabb déli területek fejlődését is indukálhatnák. Az intézet 16 megyés javaslata szerint új régió lenne a párkányi, sahi, királyhelmeci és nagykaposi, ahol túlnyomó többségben magyarok élnek. Dostál szerint javaslatuk nem etnikai kritériumok alapján született.
Nem mindenki ért egyet Szlovákiában a megyerendszer radikálisabb átalakításával. Michal Sykora, a Szlovákiai Falvak és Települések Szövetségének elnöke szerint az önálló szepesi megye létrejöttének nagyobb esélye lenne, mint az intézet tizenhat megyés elképzelésének. Milan Belica, Nyitra megye elnöke ugyanakkor nem tartotta szükségesnek a megyehatárok megváltoztatását, mivel Brüsszel éppen nagyobbítani akarja a megyei egységeket, nem pedig csökkenteni. Stefan Stefanec, Trencsén megye elnöke állítja: az EU-s alapokból csak nagyobb területi egységek kérhetnek le sikerrel pénzeket. Mások szerint túl közel vannak már a novemberi önkormányzati választások, hogy gyökeresen megváltoztassák a jelenlegi rendszert.
„A szlovákok történelmi tudata szó szerint siralmas” – állítja Leon Sokolovsky, a pozsonyi Komensky Egyetem bölcsészkarának levéltár tanszékvezetője. Rámutatott: a jelenlegi közigazgatási struktúra a lehető legkomplikáltabb és legáttekinthetetlenebb, ami valaha a mai Szlovákia területén létezett. A mostani rendszer ahistorikus és művi, az emberek szükséges rossznak tekintik. Hozzátette: a szlovákok regionális öntudata a történelmi régiók – Túróc, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Zemplén, Gömör vármegyék – nyolcvan évvel ezelőtti hivatalos szétverése után Délnyugat-Szlovákiát kivéve, rendkívül erős. Sokolovsky szerint még gyakran a politikusok sem ismerik az elnevezések eredetét. Sokan azt hiszik, hogy a zsupa és a zsupán szó magyar eredetű, ezért tartózkodnának annak használatától. Holott, mint mondta Sokolovsky, a magyar nyelvben hivatalos elnevezésként mindig az ispán és a megye, illetve a vármegye szavakat használták. De a lakosság és a szlovák média olyannyira nem azonosul a mai hivatalos elnevezésekkel sem, hogy újabban a zsupa és zsupán szavakat egyre többet használják a mindennapi életben is.