Gyurcsány a Brioni-szigeteken

Vajon miképpen döntötte el Gyurcsány Ferenc, hogy hol fogja eltölteni az idei szabadságát? Valószínűleg úgy kezdődött, hogy az irodájában üldögélt. Éppen két fesztivállátogatás között pihente ki az út fáradalmait. Kormányának tagjaihoz hasonlóan ő is mániákus igyekezettel loholt ugyanis ide-oda, hogy a Magyar Köztársaság területén még véletlenül se tartsanak kormánytagoktól mentes kulturális rendezvényt. A kormány legtöbb tagja szabadságra ment (pedig korábban arról volt szó, hogy a 100 lépés programja miatt mindenkinek keményen végig kell dolgoznia a nyarat). Éppen ideje, hogy a miniszterelnök is megkezdje jól megérdemelt pihenését. Természetesen a saját pénzén. Ez semmiképpen nem lehet probléma, mivel a Gyurcsány tulajdonában lévő cégek profitja változatlanul szépen fial.
Hová is menjek? – gondolkodik magában a kormányfő a prospektusokat lapozgatva. Mallorca? Szép hely. Tavaly ott nyaralt Medgyessy, mielőtt sikerült megbuktatni. Ez rossz ómen, vagyis a Baleári-szigetek kilőve. Varadero? Nem jó. A koktélok csodálatosak, a társaság is jó – ott szokott üdülni a hazai médiaelit legjava –, ám mégsem célszerű arra menni, mert a Fidesz azonnal cirkuszolna, hogy a magyar miniszterelnök már megint az emberi jogokat sárba tipró kubai kommunista rezsimben múlatja az időt.
A francia Riviéra? Amikor három éve megáradt a Duna, akkor Medgyessy Péter ott pihente ki a kormányzás első heteinek iszonyú megpróbáltatásait. Emiatt aztán Cannes is ugrik, még a végén megint jön valami árvíz, amiről a kormányfő nem értesül idejében. Medgyessy szomorú sorsa arra is példa, hogy politikailag fölöttébb veszélyes egy kormányfő részéről magánvagyonának fitogtatása. Különösen akkor, ha a pénzügyminiszter éppen kétszázmilliárd forintos megszorító intézkedésekre készül, hogy az Európai Unió számára is elfogadható állapotba pofozza a költségvetési hiányt. (Amiről már senki nem hiszi el, hogy az Orbán-kormány tevékenysége miatt alakult ilyen ijesztő módon.) Nem jó ötlet egy erdélyi körutazás sem. Bár Hiller István pártelnök kijelentette a közszolgálati televízióban, hogy rövidesen Erdélybe látogat a magyar miniszterelnökkel együtt, ám mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a tavaly decemberi népszavazás kampánya óta aligha fogadná meleg vendégszeretet a szocialisták legfőbb vezetőit.
Marad Horvátország. Orbán Viktor is rendszeresen ott nyaralt, több százezer egyszerű magyar turistához hasonlóan. Egy itteni üdülésbe biztosan nem tudna belekötni egyetlen megátalkodott ellenzéki sem (akikre egyébként a sajátosan kifacsart gyurcsányi szóhasználat szerint igazából nincs is szüksége az országnak). Még sokan emlékezhetnek arra, hogy Eörsi Mátyás milyen bátor határozottsággal tette szóvá az előző ciklusban az Országgyűlés ülésén, hogy Orbán Viktor a Franjo Tudjman vezette Horvátországba jár üdülni, mi több, még találkozik is a horvát elnökkel. Mivel a Tudjman-féle Horvátország az SZDSZ háza táján a nacionalista, jobboldali féldiktatúrák egyik tipikus eseteként volt elkönyvelve, ezért szerintük a fönti tény egyértelműen Orbán Viktor vonzódását igazolja a tudjmani erős nemzetállam modellje iránt.
A horvát függetlenség atyja azóta elhunyt, vagyis a horvát tengerpart a szocialista politikusok számára is szalonképes hellyé vált. Gyurcsány számára egyértelmű volt, hogy – okulva Demszky Gábor botrányos példájából – nem kezdhet ingatlanbefektetésekbe, és óvakodnia kell attól, hogy közpénzekből fenntartott luxusterepjárót használjon. Csupán néhány napot fog itt eltölteni, szigorúan családi körben. Előtte jó magyar hazafihoz illően meglátogatja a Balatont is. A nyaralási helyszíneket Friderikusz Sándor legendásan objektív és elfogulatlan műsorában fogja majd ismertetni. Ügyelni kell rá, hogy ezúttal egyértelmű legyen: az interjú felvételről készült, és nem kelti a műsor annak látszatát, hogy a magyar kormányfő még Budapesten tartózkodik (miközben korunk Phileas Foggjaként már rég a világ túlsó felénél jár). Medgyessy annak idején beleszaladt a Nap-kelte óvatlanságból elkövetett csapdájába. Éppen az ilyen hibái miatt volt később olyan könnyű megbuktatni a párton belüli pozícióharcok során. Pontosan egy esztendővel ezelőtt.
Milyen ügyes voltam! – gondolja magában a tetteire mindig büszke Gyurcsány. Először elhitette a vezető kormánypárti napilap hasábjain, hogy az európai parlamenti választások elveszítése miatt a bukás szélére sodródó elődje meneszteni akarja. Ezzel sikerült a reflektorok fényébe tolni magát (miközben sportminiszterként már szinte nem is foglalkozott az olimpiával). Gyorsan végigjárta a párt elégedetlenkedő vidéki alapszervezeteit, fellázította őket a minden realitásérzékét elveszítő Kovács László-féle – óvatlan és pancser – pártvezetés ellen, majd egy gyorsan összerángatott kongresszus döntése nyomán elfoglalta a miniszterelnöki széket. Azóta szereplés szereplés hátán: a show-műsorokban való haknizástól kezdve az Orbán Viktorral való, kampányszerűen kiprovokált számháborúig minden olyan finomság előfordult, ami hosszú távon elfáraszthatja az ember idegeit. Gyurcsány újra beletemetkezik a prospektusokba. Split? Dubrovnik? Zadar? Nem jók. Túl sok a magyar honfitárs, nem lenne biztosítva a nyugodt pihenés. Olyan kies tengerparti helyet kell találni, ahol minden szükséges luxus rendelkezésre áll, és közben nem kell tartania a tolakodó honfitársaktól.
Nézzük tovább. Brioni-szigetek? Ez volt Joszip Broz Tito néhai jugoszláv kommunista diktátor kedvenc üdülőhelye. Itt találkozott Tito 1956 novemberének első napjaiban Hruscsov szovjet diktátorral. Itt dőlt el, hogy Tito javaslatára Kádár János kerül majd Nagy Imre helyére. Itt pecsételődött meg végleg az 1956-os forradalom sorsa. Erre a helyre magyar miniszterelnök be nem teszi a lábát, különösen nem önfeledt üdülés céljából. A horvát belügyminisztérium költségén Lamperth Mónika is itt nyaralt egyébként – lelke rajta a horvátoknak, ha erre költik a pénzüket –, ez viszont még inkább azt bizonyítja, hogy a balliberális kormány minimális érzékkel sem rendelkezik a magyar történelem tragédiáinak megértéséhez. Egy lengyel miniszterelnök biztosan nem utazna Gliwicébe a szabadságát eltölteni.
Sebaj – legyint magában Gyurcsány. Úgyis ő határozza meg, hogy ki a hazafi és demokrata – gondolja magában. Nem zavarja a tény, hogy miközben az 1956-os forradalom emlékére grandiózus emlékművet akar állítani a baloldali kormány a Felvonulási téren, az ötletet lelkesen támogató miniszterelnökként a forradalmat eltipró kommunista diktátorok tárgyalásának helyszínén tölti szabadidejét. Jellemző, hogy az esetet csupán a jobboldali sajtó írja meg, meg egy-két internetes hírportál.
Már csak az összeomlófélben lévő költségvetéssel, a kiugró államháztartási deficittel meg az államadóssággal kellene valamit kezdeni. Valamint a nyomasztóan magas munkanélküliséggel, az ipari növekedés lassulásával és az euróbevezetés feltételeinek megteremtésével. Ez viszont már fölöttébb nehéznek tűnik, és a problémákat a horvát belügyminisztérium gáláns ajándéka biztosan nem fogja megoldani.