Miniszterelnök-helyettes úr, ön nemrégiben Dél-Tirolban járt. Milyen tapasztalatokkal, élményekkel tért haza?
– Luis Durnwalder dél-tiroli tartományfőnök februárban Szlovákiába látogatott, és a kormány nevében én fogadtam. Most pedig én tettem eleget az ő meghívásának. Trentinóban és Bozenben jártam, ahol egyrészt megpróbáltam tapasztalatokat szerezni a kisebbségek helyzetéről, másrészt arra voltam kíváncsi, hogy az olaszok hogyan látják a dél-tiroli autonómia kérdését. S bevallom, nagyon jó benyomásokat szereztem. Dél-Tirolban egy több komponensből felépülő, összetett autonómiamodell működik, amely gazdasági, közigazgatási, nyelvhasználati és oktatási részből áll. A tartomány ma Európa nyolc legfejlettebb régiójának egyike. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy – az autonómia statútumnak köszönhetően – a befolyó adók és egyéb pénzek 90 százaléka a régióban marad, másrészt, hogy mind Ausztria, mind Olaszország lehetőséget látott abban, hogy Dél-Tirol egyfajta hídfő szerepét töltse be a két ország közti gazdasági kapcsolatokban.
– Dél-Tirol valamikor kifejezetten szegény tartomány volt, ma viszont, ahogy ön is említette, az egyik leggazdagabb, legfejlettebb európai régió, a munkanélküliség például messze az olaszországi átlag alatt van. S mindez egy átgondolt gazdaságfejlesztési programnak köszönhető. Összevethető ez valahogyan a szlovákiai magyarok sorsával?
– Szlovákia gazdaságának három nagy kihívással kell szembenéznie: a strukturális problémákkal, a munkanélküliséggel és a nagy regionális különbségekkel. A helyzet megváltoztatásához pedig elsősorban belső reformokra, beruházásokra, illetve uniós alapokra van szükség. Néhány évvel ezelőtt még Nyugat-Szlovákiában, a Csallóközben sem volt könnyű a helyzet. 2004-ben viszont már a legtöbb munkahely Nyitra megyében, épp a magyarlakta járásokban volt, aminek bizonyos magyarországi vonatkozása is van, hiszen 2004-ben Magyarországról érkezett a legtöbb működő tőke Szlovákiába. Ennek 70-75 százaléka persze nem magyar, hanem multinacionális tőke, vagyis a nemzetközi cégek többnyire a kedvezőbb adózási feltételek miatt – részben vagy teljesen – áttelepültek Szlovákiába. Ez a tendencia egyébként, ha nem is ilyen mértékben, de Nagyszombat és Pozsony megyében is megfigyelhető. A helyzet nyugatról keletre haladva romlik. Kelet-Szlovákiában, főleg az Ipolytól keletre, lényegesen roszszabb a helyzet, ám kezdeményezések már ott is vannak. Meggyőződésem, hogy a felzárkóztatás csak idő kérdése.
– 1991 és 2001 között csaknem 50 ezer fővel csökkent a szlovákiai magyarság lélekszáma. E probléma sokak szerint elsősorban abban gyökerezik, hogy a magyar szülők jelentős hányada szlovák általános iskolába íratja gyermekét. Dél-Tirolban ma másfélszer annyi német él, mint nyolcvan évvel ezelőtt, de ott az sem jellemző, hogy egy németajkú szülő olasz iskolába járatná a gyermekét. Ön mit gondol, Szlovákiában hogyan lehetne javítani az iskolaválasztásban jelen lévő tendenciákon? A finnországi svédek például nagyszabású kampányba kezdenek évről évre, az iskolaválasztás előtt a vegyes házasságban született gyermekekért.
– Hasonló programok nálunk is működnek, csak talán nem kellőképpen hatékonyak – jóllehet, az elmúlt évek tapasztalati bebizonyították, hogy a gyermekek egy részét igenis vissza lehet hozni a magyar iskolába. A legnagyobb probléma akkor van, ha egy magyar iskola megszűnik, mert ekkor a környéken élő gyereket egyszerűen szlovák iskolába íratják, s az egyszer megszűnt iskolát később már nehéz újraindítani. Azt egyébként, hogy az emberek milyen presztízst tulajdonítanak az anyanyelvi oktatásnak, számos tényező befolyásolja. Még az is, hogy éppen hogy megy a magyar foci. Gyerekkoromban híres volt, híresek voltak a magyar csapatok, a Honvéd, a Fradi… és ugyanígy az együttesek is, az Illés, az Omega, a Metró… Ezek pedig az embereket mentálisan, érzelmileg kötik a nemzethez. És azok számára, akik kisebbségben élnek, az ilyen kapaszkodók rendkívül fontosak. Valamikor Magyarországra fel lehetett nézni, volt egy „felfelé húzó” hatása. Az 1980-as végén, az 1990-es évek elején Magyarország volt a régió vezető országa. Mára mindez megváltozott.
– Mit lehet tudni ma a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogairól? Szlovákia 2001-ben ratifikálta a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. Hogyan állnak a teljesítésével?
– Le vagyunk maradva. Hiszen a charta egyes pontjainak teljesítéséhez nyolc törvény – mindenekelőtt az államnyelvről szóló törvény – módosítására van szükség. Ezeket a módosításokat kidolgoztuk, s most azon töprengünk, hogy mihez kezdjünk velük. A parlamentben a kormány ugyanis kisebbségben van, ráadásul az ősszel helyhatósági választások lesznek, s attól tartunk, hogy egy kiélezett politikai helyzetben egy ilyen érzékeny kérdés felvetésével akár az ellenkezőjét is elérhetjük annak, ami valójában a célunk. Ez a késlekedés a mindennapi életben egyébként nem okoz problémát, hiszen a kisebbségi nyelvekről szóló 1999-es törvénynek köszönhetően a magyar nyelv a mintegy 550 magyarlakta település önkormányzati hivatalában mind szóban, mind írásban használható.
– Szlovák politikusok gyakran hangoztatják, a magyarság rendelkezik a hivatalos nyelvhasználat jogával, amennyiben az adott településen aránya eléri a húsz százalékot. Ha jól tudom a postahivatalra, az adóhivatalra, a földhivatalra mindez csak részben vonatkozik, hiszen nincsenek például űrlapok…
– Ez igaz, ezekben a hivatalokban a magyar nyelv csak a szóbeli érintkezés során használható.
– Olaszországban 1964-ben, Finnországban pedig 1923-ban alakítottak ki új egyházmegyéket, hogy kedvezzenek a kisebbségeknek. Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki II. János Pál pápánál tett látogatása során – mivel a húsztagú szlovák püspöki karban egyetlen magyar püspök sincs – felvetette egy magyar püspök kinevezésének szükségességét. Ön szerint mikor várható elmozdulás ebben a kérdésben?
– Új pápa van, így ezt a kérdést most újra az asztalra kell tenni. Jómagam egyébként már többször tárgyaltam a Vatikánban, sajnos nem nagy sikerrel. Van azonban egy másik probléma is. Magyarországon jelenleg 43 szlovákiai magyar pap teljesít szolgálatot, illetve papnövendék tanul a szemináriumokban. És most hadd mondjak valamit, ami szeretném, ha minden érintetthez eljutna: kérjük őket, jöjjenek haza, szükség van rájuk. Az itteni papság elöregedett, a plébániák üresek. Ez egy igazi misszió.
– Milyen befolyással volt ön szerint a szlovák társadalomra az elmúlt hét évben pártjuk kormányzati tevékenysége?
– Minden kétséget kizáróan csökkent a magyarellenesség, jobb csengése van ma a magyar névnek, mint volt azelőtt. A társadalom többsége az MKP egy szolid pártként ismeri, amelynek népszerűségi indexe 1998 óta folyamatosan emelkedik, s hónapok óta a legnépszerűbb kormánypárt. Munkánk minőségének további fontos indikátora, hogy szavazóink száma mindig magasabb, mint a Szlovákiában élő magyarok aránya, ami azt feltételezi, hogy szlovák szavazatokat is kapunk. Ez természetesen nem tömeges jelenség, ugyanakkor több ismert és jelentős személyiség is elmondta már, hogy ő bizony a magyarokra szavaz.
Dobrev Klára
Lecke emberi minőségből
