A múlt hét végén egy tekintélyes nemzetközi konferencián kérdőre vonta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egyik vezető munkatársa Veres János pénzügyminisztert a kormány könyvelési gyakorlatát illetően. Előfordult-e hasonló inzultus az ön elnöksége alatt?
– Nem. Az elnökségem idején összhang és folyamatos konzultáció volt a hivatal, valamint a Pénzügyminisztérium (PM) és a szintén érintett Magyar Nemzeti Bank (MNB) között. A KSH – amely komoly módszertani felelősséget képvisel az államháztartási statisztikában – korábban mindig egyezségre tudott jutni a pénzügyi tárcával és a jegybankkal az esetleges nyitott kérdésekben. Az elmúlt két évben nemcsak én, de számos más közgazdász is próbálta figyelmeztetni a PM-et és a statisztikai hivatalt, hogy a mérlegjavítást szolgáló, önkényesen elkönyvelt tételek előbb vagy utóbb úgyis kitudódnak, és nem vezetnek semmi jóra. Most aztán meg is kaptuk az igen kemény hangú figyelmeztetést az Európai Uniótól, amely visszautasította az autópályák kiszervezését a költségvetésből. Nem működik ugyanis az a gyakorlat, hogy egy költségvetésen kívülre helyezett szervvel vetetjük fel az autópályák építéséhez szükséges pénzt, amelyet egy másik állami intézménnyel befizettetünk az államkasszába.
– Ön szerint mennyi pluszköltséget eredményez az országnak az autópályatrükk?
– Ez csak a későbbiekben fog kiderülni, ám annyi már most biztos, hogy legolcsóbban az állam vehet fel hitelt, egy külsős cég ennél csak drágábban tud kölcsönhöz jutni. Hangsúlyozom, hogy az autópálya elszámolásához hasonló számkozmetikák csak ideiglenesen tudják csökkenteni a hiánykimutatást, a deficitet ugyanis előbb vagy utóbb el kell számolni.
– A baloldali sajtó most a jegybankra próbálja hárítani annak a felelősségét, hogy a hiánykozmetikai trükkök az EU tudomására jutottak. Elképzelhető-e egyáltalán az, hogy ha az MNB képviselője nem jelzi az elszámolási gondokat az unió illetékeseinek, akkor az egész manőverezés nem is derül ki?
– Természetesen nem. Legkésőbb jövő tavasszal az egész trükk mindenképpen kiderült volna. A Magyar Nemzeti Banknak meg kellene köszönni, hogy egy óriási pluszkiadástól mentette meg a költségvetést, ezáltal pedig az adófizető polgárokat. A Pénzügyminisztériumnak véleményem szerint jóval előbb kellett volna a megfelelő hiánykimutatás körüli problémákra gondolnia, már csak azért is, mert köztudott: a költségvetés évek óta folyamatosan túlköltekezik. Ez az egész ügy, amely most már az Európai Unió előtt van, károsan hat az ország szavahihetőségére.
– Joaquín Almunia, az EU pénzügyi biztosának hazánkra vonatkozó elmarasztalásait Batiz András kormányszóvivő pusztán statisztikai kérdésnek nevezte, szerinte itt csak arról van szó, hogy „hová könyveljük el a sikert”. Valóban csupán ennyiről szólna az uniós kritika?
– A kormányzati álláspont egy igen álságos magatartást képvisel ebben az ügyben. Az unió arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar állam súlyosan és tartósan túlköltekezik, ennek pedig egyensúlyi következményei vannak. Ezek a káros hatások azért nem érzékelhetőkmég, mert a nemzetközi befektetői környezet jelenleg igen kedvező, azaz a világgazdaságban egy jelentős menynyiségű tőkefelesleg van, így a külföldi befektetők finanszírozzák a költségvetés hiányát és az egyre növekvő magyar államadósságot. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ország helyzete e kedvező tendencia megváltozásával egyik pillanatról a másikra labilissá válhat. Ha ugyanis a bizalom megrendül, akkor a befektetők kivonják a pénzüket Magyarországról, jelentős egyensúlyi zavarokat okozva ezzel hazánknak. Ez a veszély még erősebben van jelen addig, ameddig nem vagyunk az euróövezet tagjai. Márpedig ha az idei és jövő évi hiánycélok nem valósulnak meg – és az EU álláspontja értelmében nem is valósulnak meg –, akkor bizony nem tudjuk még 2010-ben sem bevezetni a védelmet jelentő közös európai valutát. Most minden jel arra utal, hogy a tíz új uniós tagállam közül mi csatlakozunk majd a legkésőbb az euróövezethez, azaz mi leszünk az egyetlen ország a régióban, amelyet a spekulatív tőke megtámadhat. Akárhogy is számoljuk, hazánk államadóssága eléri a GDP hatvan százalékát, tehát a következő években is arra kell számítani, hogy erőteljesen rá leszünk szorulva a külföldi befektetők bizalmára és jóindulatára.
– Ön a mai folyamatok alapján hogyan látja, mikor tudjuk bevezetni az eurót?
– Egy 2011-es és 2012-es csatlakozási dátumot teljesíthetőbbnek látok most, ám minden attól függ, hogy a jövőre hivatalba lépő kormány mennyire szigorú fiskális politikát kíván folytatni, és mennyire elszánt a tekintetben, hogy a forintot minél előbb felválthassa az euró. Úgy gondolom, hogy eddigi tevékenysége alapján a Gyurcsány-kormány nem tekinti szívügyének azt, hogy a 2008-ról 2010-re kitolt céldátumot valóban teljesíteni tudja az ország. Ha jövőre beindulnak a régóta várt reformok, akkor egy igen következetes gazdaságpolitika mellett talán még bevezethető 2010-ben az euró, ám ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor még a 2012-es dátum is túl korai lehet.
– A kormány által a múlt hónapban elrendelt zárolások körüli viták a mai napig nem csitultak. A kormányzati álláspont szerint ezzel a szigorítással valamennyi minisztérium már év eleje óta tisztában volt, az elvonással sújtott közintézmények vezetői ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a kötelező maradványképzés lényegében csak „áttolja” a kötelezettségeket a jövő évre, azaz nem jelent érdemi intézkedést. Ön ezt hogyan látja?
– A zárolások pontosan mutatják, hogy milyen nehéz helyzetben van a költségvetés. A szigorítások lényegében azt jelentik, hogy az állami intézményeknek nem engednek bizonyos összeget felhasználni, az intézkedés azonban a következő évre terheli az intézmények kiadásainak kifizetését, és csak elodázza a költségvetési problémákat. Hasonló intézkedés volt az áfavisszatartásra vonatkozó döntés is: ideiglenesen javított valamit a mérlegen, ám a vállalkozásoknak jogosan visszajáró áfát a végén mégis ki kellett fizetni, ugyanúgy, ahogy a több milliárd forintra rúgó késedelmi kamatot. A hadigazdálkodást idéző intézkedésnek számít az is, hogy az APEH felé szeptember elsejéig nyilatkozniuk kellett a nagy áfabefizető cégeknek arról, hogy huszadikán mennyit fizetnek be az adóhatóságnak.
– Önöknél, a Budapesti Corvinus Egyetemen milyen problémákat okoznak a kötelező zárolások?
– Nálunk is érződnek a megszorításból adódó gondok. A dologi kiadások kifizetései eddig is nehézkesen mentek, ám az elvonások miatt most számos kiváló szakembertől kellett megválnia az egyetemnek, így például kénytelenek voltunk elbúcsúzni a volt pénzügyminisztertől, Hetényi Istvántól. A teremhiány és a túlzsúfoltság problémáit már nem is részletezem.
– Majdnem öt hónap telt el azóta, hogy a bíróság jogerősen is önnek adott igazat a Miniszterelnöki Hivatallal és a KSH-val szemben indított munkajogi perében, megállapítva, hogy önt jogellenesen távolították el a KSH éléről. Fizetett-e már azóta a statisztikai hivatal?
– Még nem. Sőt, a KSH nem is volt hajlandó reagálni megkeresésünkre, amelyben megjelöltük az általunk reálisnak tartott kártérítési összeget. Novemberben újabb bírósági tárgyalás lesz, amely azt hivatott eldönteni, mennyi kártérítés jár részemre a törvénytelen elbocsátásom miatt. Úgy látom, hogy mind az én, mind pedig a szintén törvénytelenül menesztett elnökhelyettesek ügyéből presztízskérdést csinál a KSH jelenlegi vezetése, így a kártérítések kifizetését addig húzzák, ameddig csak tudják, és nem veszik figyelembe, hogy a késlekedés csak azt eredményezi, hogy több közpénzt kell majd kifizetni számunkra.
– Mennyiben tekinthető legitimnek a Pukli Péter-féle vezetés, annak ismeretében, hogy a bíróság eddig öt ítéletben állapította meg az ön és két elnökhelyettese jogszerűtlen elbocsátásának tényét?
– Ez elsősorban jogi kérdés, amire én nem tudok válaszolni. Az a tény ugyanakkor, hogy a leváltások nem szakmai alapon történtek, erősen csökkenti a jelenlegi vezetés legitimitását. A személycsere egyértelműen arra vonatkozott, hogy a hivatalnak egy sokkal együttműködőbb vezetése legyen, amely a jelenlegi kormánykoalíció érdekeit szolgálja. Az elmúlt két év történései sajnos azt bizonyították, hogy a hivatal kiszolgálta a minisztériumok igényeit: ha az egyik szaktárcának nem tetszett egy kiadvány, akkor azt bezúzatta a KSH. Amikor pedig a Pénzügyminisztériumnak nem nyerte el a tetszését a költségvetés helyzetéről kiadott tájékoztató, akkor a tájékoztatási főosztály két vezetőjét távolították el. A KSH asszisztált azokhoz az államháztartási hiány körüli manőverekhez is, amelyekről kezdettől fogva tudta mindenki, hogy súlyos szakmai kérdéseket vetnek fel. Ezek sajnos tények, amelyek azt mutatják, hogy komoly bajok vannak a KSH vezetésének legitimitásával.
Babos Tímea
Babos Tímea már négy győzelemnél jár Wimbledonban
