A férfi Irakban szolgált a holland haderő tagjaként, poszttraumás stressz szindrómával tért vissza a háborúból. Az ukrajnai konfliktus azonban nem hagyta nyugodni: három éve kezdett el különböző típusú hálókat – főként használt halászhálókat – gyűjteni és eljuttatni Ukrajnába.
A halászhálókból azonban kezd kifogyni Európa, így Jelsma új forrás után kutatott – így találkozott Perryvel és a tulipánhálókkal. Alapítványa, a Heavenshield (Mennyei pajzs) eddig nyolc európai országban gyűjt hálókat – köztük Lengyelországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Belgiumban. Összesen mintegy 300 kamionnyi, közel 5000 tonna hálót küldött már Ukrajnába.
Hogyan védenek a hálók?
A frontra érkezve a hálókból alagutakat építenek az utak fölé, vagy elhelyezik őket stratégiai pontokon, ahol a drónok gyakran átrepülnek. A modern drónok már nem csak rádióhullámokkal működnek – sokat optikai kábelekkel, azaz üvegszálas vezetékekkel irányítanak, így zavarásuk jóval nehezebb. A hálók viszont fizikai akadályt jelentenek: a kis drónok beleakadnak és megsemmisülnek.
Eddig – Jelsma információi szerint – a hálók legalább 150 kamikaze drónt semmisítettek meg, és több mint 50 ember életét mentették meg.
„Ez nem csodafegyver” – mondja –, „de ad néhány másodpercnyi előnyt, ami döntő lehet.”
Jelsma figyelme most a német bortermelők által használt védőhálókra is kiterjedt, de azok az időjárásnak sokkal kevésbé ellenállók, mint a holland tulipánhálók. A cél most az, hogy minél több, akár sérült, újrahasznosítható hálót összegyűjtsenek, hiszen az ukrán fronton minden darab számít. Egy-egy teherautós szállítmány közel 3000 euróba kerül, amit nagyrészt ukrán szervezetek finanszíroznak. Jelsma önkéntesen, heti 30-40 órát dolgozik a projekten, és rendszeresen kapcsolatban van ukrán katonák anyáival, testvéreivel, feleségeivel.
Szabadon élünk, mert ők a fronton harcolnak értünk is. Nem tudok csak úgy ülni és nézni
– mondja.