Mit ér egy alkotmánybírósági döntés?

Az Alkotmánybíróság 2005. szeptember 12-én döntött úgy, a közszolgálatban dolgozók 13. havi illetményének 2004. február 1-jétől érvényes újraszabályozása több vonatkozásban is alkotmányellenes. A taláros testület megállapította, hogy a 2004. második fél évében nyugdíjba vonulókat a törvénymódosítás (a kormány) érdemtelenül, jogtalanul fosztotta meg a 13. havi illetmény időarányos részétől.
Az alkotmánysértés kihirdetése óta semmi jelét nem tapasztalom annak, hogy az illetékesek, akik a törvénytelenséget elkövették, és akik azt fel is oldhatják, valami pozitív lépést tennének az ügyben. Jóllehet nap mint nap arról prédikálnak, hogy a nyugdíjasok gondjait szívükön viselik, és minden erőfeszítést megtesznek életminőségük javítása érdekében, ennek ellenére ez ügyben hallgatnak és kivárnak. Megpróbálják az egész témát jegelni. Ez a magatartás az érintettek számára bántó, cinikus, de egyúttal törvénysértő is.
A téma kapcsán érdemes szólni arról is, amit a kormány a napokban – az idősek napján – kürtölt világgá. Egyszerűen hátborzongató egy magamfajta nyugdíjasnak végiggondolni azt a bejelentésüket, amit a kormány most tett. Eszerint az 1987-ben nyugdíjba vonultak (680 ezer fő) majd csak 2007-ben számíthatnak 3400 forint/hó nyugdíjemelésre.
Gondoljuk végig ennek az ígéretnek a hátterét: ha ezek a polgárok 1987-ben mentek nyugdíjba, akkor ők 2007-ben már minimum 80 évesek lesznek. Közülük már csak néhány százalékuk éli meg ezt a tisztes kort. Az életben maradottak egy része pedig már időskorúak otthonának lakója vagy magatehetetlen aggastyán lesz. Igen keveseknek és alig észrevehetően javít majd ez a helyzetén.
Ezt azért írtam le, hogy érzékeltessem a kormány cinizmusát, felelőtlen magatartását. Azokon a nyugdíjasokon, akiket az Alkotmánybíróság szerint jogtalanul taszított hátrányos helyzetbe, nem kíván segíteni, törvénysértését orvosolni, inkább hallgat. Pedig 20 ezer becsapott nyugdíjas törvényes jogainak helyreállításáról van szó. A hátrányos megkülönböztetés miatt megrövidített nyugdíjasok többsége még remélhetőleg életben van. De naponta egyre kevesebben vagyunk, akiknél még a törvénysértés okozta sebek begyógyíthatók, igaz, az erkölcsiek már soha.

Vörös Miklós nyugdíjas, Zalaegerszeg



Az igazságosság szépen hangzó szó, de sokunk számára üres. 1999-től vagyok nyugdíjas 36 évi szolgálati idővel. Még négy tanévet dolgoztam általános iskolai tanárként (40 év). Jelenlegi nyugdíjam 73 726 forint. A néhány évvel később nyugdíjba menők 120 ezer forint körüli nyugdíjat élveznek. Ezek szerint rossz időben voltunk rossz helyen, és méltányos a 40-50 ezer forintos különbség. Most újabb igazságtalanság ért több ezer nyugdíjast. A nyugdíjkorrekciós program készítői négy százalékkal tervezik emelni az 1997–1998-ban megállapított saját jogú nyugdíjak összegét. Kérdezem, az 1999-től nyugdíjba menők hová tartoznak? Még a 3000 forint körüli emeléstől is megfosztanak bennünket? Megint lyukas a háló? Ezt nevezik igazságosságnak? Szeretnénk, ha az illetékesek felfigyelnének ezekre a megkülönböztetésekre, és valóban igazságosan rendeznék a különbségeket.

Nagy Endre Zoltánné nyugdíjas tanárnő, Körmend