Bartók Béla, Kodály Zoltán és Martin György emlékévéhez közeledve (2006) megdöbbenéssel és aggodalommal figyeljük a hazai művészetoktatás felett gyülekező felhőket. Az elmúlt évtizedek eredményei szertefoszlani látszanak, a világszerte példaértékűnek ítélt magyar alapfokú művészetoktatás végnapjaihoz közeledik – írják a művészetoktatás jövőjéért aggódó művészek és egyesületek nyílt levelükben. „Magára valamit is adó nemzet és kormány számára nem létezhet olyan ok vagy kényszer, amely elveheti a lehetőséget a gyerekektől képességeik, tehetségük kibontakoztatására, személyiségük fejlesztésére. Aki ilyet tesz, az a nemzet jövőjét teszi kockára, hiszen »a nemzet igazi hatalma a kiművelt emberfők sokasága«, ahogy ezt Széchenyi örökérvényűen megfogalmazta”, fogalmaznak, s még azt is kimondják: vagy iskolákat építünk vagy ezek hiánya miatt a börtönök számát kell szaporítani. A (Vég)veszélyben a magyar művészetoktatás címmel írt nyílt levél megfogalmazói azt kérik az Országgyűléstől, a kormánytól és az oktatási tárcától, hogy ne csökkentsék tovább az alapfokú művészetoktatás normatíváját, s ne kényszerítsék az intézményeket tanév közepén tevékenységük megszüntetésére a drasztikusan lecsökkentett állami normatív hozzájárulás miatt. Kérik továbbá a kötelező óraszám mértékének visszaállítását, valamint azt, hogy ne vezessenek be az oktatás rendszerétől idegen, pályázati úton elnyerhető kiegészítő támogatást az alapfokú művészetoktatás normatív támogatása helyett. Azt szeretnék, ha a normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttesen elérnék az előző évben kapott összeget. Kérik, hogy a szakma képviselőinek véleményét figyelembe véve szigorítsák az iskolaalapítás feltételrendszerét, és biztosítsák az azonos alapítási, elbírálási és ellenőrzési feltételeket az önkormányzati és a nem önkormányzati területen egyaránt. A levél írói úgy látják, csak az jelenthet hatékony takarékoskodást a művészetoktatás rendszerében, ha a kormány szigorú lépéseket tesz az alapfokú művészetoktatás céljaival és szellemiségével viszszaélő nyerészkedőkkel szemben.
A fogalmazvány készítői felhívják a döntéshozók figyelmét arra a tényre: a művészeti nevelést Magyarország szempontjából nem lehet ágazati problémaként kezelni, mert ez nemzeti ügy. Hangsúlyozzák: az alapfokú művészetoktatásnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy hazánk nagyhatalomnak számít a művészet területén. Emlékeztetnek arra, hogy a világhírű művészek is ezekben az iskolákban kezdték tanulmányaikat, de azt is kiemelik, hogy azok számára is felejthetetlenek az ezekben az intézményekben töltött évek, akik nem váltak ismertté.
Az aláírók elvárják az Országgyűlés, a kormány és az oktatási tárca felelősségteljes döntését, és a döntés előtt az érintettekkel történő teljes körű szakmai egyeztetéseket. „Felkészültek vagyunk a párbeszédre, a közös gondolkodásra” – fogalmaz a levél, amelyet a táncművészeti terület néptáncos szakmai és érdek-képviseleti bizottsága szignált Martin György özvegye, Borbély Jolán, Sebő Ferenc, Kelemen László, Foltin Jolán és Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfusok, Juhász Zoltán, Baranyai Zoltánné művészetoktatási szakértő, Szalay Olga népzenekutató, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, a Martin György Néptáncszövetség, a Zenetanárok Társasága, a Táncpedagógusok Országos Szövetsége, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, a Táncház Egyesület, a Kolompos zenekar, a Monteverdi Kamarakórus Alapítvány, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA, a Közép-magyarországi Folklór Szövetség, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Magyar Színjátékos Szövetség, a Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Szabad Színjátszásért Egyesület, az Országos Diákszínjátszó Egyesület, a Magyar Színjátékos Szövetség, a MASZK Egyesület, Magyar Fesztivál Szövetség, valamint a Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület támogatásával.
Szigetvári József, a nyílt levél egyik koordinátora és az ügyben érintett százhalombattai Pesovár Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója megkeresésünkre elmondta: azért választották a nyilvánosságnak ezt a formáját, mert úgy érezték, a közvélemény kevésbé tájékozott a problémakört illetően, és ezért sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az elvonás milyen hosszú távú negatív folyamatokat indíthat el, amelyeket később nem vagy csak nagyon nehezen lehet korrigálni. Emlékeztetett: a különböző szakmai szövetségek, szervezetek többször tárgyaltak az illetékes kormányzati szervekkel az ügyben, ezek azonban nem vezettek eredményre. Szigetvári József kérdésünkre kifejtette: vannak ugyan olyan országok, amelyekben nincs hagyománya az államilag finanszírozott művészetoktatásnak, ezekben az országokban azonban a magasabb tandíj a fizetések értékaránya miatt nem okoz gondot a szülőknek, ráadásul nagyon sok nyugat-európai ország éppen azt a magyarországi művészetoktatási modellt nézte ki saját magának és kezdte el kialakítani, amit nálunk az elvonás tönkretenne.
Előzetes becslések alapján, ha a tervezett elvonás bekövetkezik, az érintett 300 ezer gyerek csaknem nyolcvan százaléka nem tudná folytatni tanulmányait. A szülőknek így nagyjából 50 ezer forint tandíjat kellene fizetniük egy évre gyerekenként, a művészetoktatásban részt vevő családok többsége pedig a tapasztalatok szerint két vagy három gyereket nevel, számukra már az is megterhelő, hogy az iskolához kötődő költségeiket finanszírozzák. A százhalombattai igazgató hangsúlyozta: az alapfokú művészeti iskolák leginkább vidéken működnek, ahol az ilyen intézmény nem egy a sok lehetőség közül, hanem az egyetlen hely, ahol a gyerekek közösségben fejleszthetik képességeiket. Félő, hogy olyan tevékenységi kör veszhet el, ami ebben az országban példaértékű: a japánok még mindig Kodályból élnek, a magyar népművészeti mozgalmak világszerte elismertek, s nem utolsósorban az ország arculatának fontos részei. Ezt eltékozolni nagy felelőtlenség lenne – fogalmazott Szigetvári József.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
