Kicserélték már a névtáblát a főtitkári szoba ajtaján? – nyitottunk a sportvezetőnél.
– Kaptam újat, de maradok a régi szobámban, ugyanis a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökeként eddig is volt irodám a Magyar Sport Házában. És az elődömnek, Aján Tamásnak sem kell sehonnan kiköltöznie, hiszen ő a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöki szobájában végezte a munkáját.
– Akkor meglehet, az is szempont volt a választásnál, hogy csak az lehet főtitkár, akinek már van szobája…
– Való igaz, hogy különben az illetőnek fel kellene költöznie az ötödik emeletre. S én már csak azért is maradok a régi helyemen, mert itt a munkatársaim közvetlen szomszédságában vagyok. A légteret némileg még bővíthetjük, hogy a vendégeimet illő módon fogadhassam, de alapjában véve nem a külsőségek a fontosak számomra.
– Akkor lépjünk is túl rajtuk. MOB-főtitkárként mi a hitvallása?
– Egyfajta küldetésnek tekintem, hogy megválasztottak erre a posztra, és ahogy az írásos anyagomban is jeleztem, a pártatlanság jegyében szolgálni kívánom a Magyar Olimpiai Bizottságot.
– Reményei szerint mi változik a szervezetben?
– Egyfajta szemléletváltozást szeretnék végrehajtani, mert mindenképpen egységesebb olimpiai bizottságra van szükség. Ezen túlmenően a MOB-nak szorosabbá kell vonnia a kapcsolatát a szakszövetségekkel, valamint más társadalmi szervekkel is. No és persze a nemzetközi kapcsolatrendszerünk ugyancsak bővítésre szorul, gondolok itt elsősorban arra, hogy a környező országok olimpiai bizottságaival karöltve jóval több közös edzőtábort szervezhetnénk. De ugyanígy említhetném, hogy megértve az idő hangját, elengedhetetlen a MOB internetes honlapjának a fejlesztése, és az angol nyelvű változat elkészítése is. S ezek csak kiragadott példák a sok ránk váró feladat közül.
– Ha ilyen sok a feladat, akkor ez azt jelenti, hogy eddig a MOB elhanyagolta a teendőit?
– Részben igen.
– Az írásos anyagában kiemelt helyet kapott a dopping témaköre is, a Jacques Rogge NOB-elnök által meghirdetett zéró tolerancia elvének átplántálása a magyar sportra.
– Így van. Nem lehetek annyira naiv, hogy azt gondoljam, a jövőben egyetlen magyar versenyző sem nyúl tiltott szerhez, de minden erőnkkel küzdenünk kell a doppingolás ellen, mégpedig új stratégiával. Mert az athéni történések még egyszer nem ismétlődhetnek meg!
– Még szombaton, a megválasztásakor azt mondta, azonnal indul Szentpétervárra, a női kézilabda-vb-re. De aztán mégis itthon maradt.
– Első lelkesedésemben mondtam, de az teljesen kiment a fejemből, hogy nincs orosz vízumom. És ezt ilyen rövid idő alatt már nem lehetett beszerezni. Hétfő este viszont a Ferihegyi repülőtéren vártam a lányokat, hogy gratuláljak nekik, és Pálinger Kati csapatkapitánynak átadjak egy csokor virágot. Ami nem csak protokolláris lépés volt a részemről, a válogatott nagy szurkolója vagyok, két éve a zágrábi vb-n is ott voltam.
– Sinka László, a kézilabda-szövetség főtitkára, akit a választáson legyőzött, sem tudott visszautazni Szentpétervárra. Pedig a repülőgépen egymás mellett ülve jól elbeszélgethettek volna.
– Mi több, szimbolikusan alighanem megittunk volna együtt egy vodkát is. Mondhatom, jó barátok vagyunk, és amikor Laci elhatározta, hogy ugyancsak megpályázza a MOB főtitkári posztját, ezt ő maga mondta el nekem, ne mástól tudjam meg. Szóval, közöttünk a legkisebb konfliktus sem volt, az viszont a közgyűlésen roppant módon zavart, hogy két tábor úgymond kinevezett bennünket a saját bábujának, és erős politikai felhangoktól ebbe az irányba terelődött a választás. Nem véletlenül említettem, hogy a jelenleginél jóval egységesebb olimpiai bizottságra van szükség.
– Amikor tavasszal, az első főtitkárválasztáson alulmaradt Aján Tamással szemben, hitte volna, hogy az év végén mégis ön kerül a posztra?
– Ugyan, dehogy! Ki gondolta volna akkor, hogy az elnökség ősszel megvonja a bizalmat Aján Tamástól? De aztán végül idáig fajultak a dolgok.
– Az az érzésem, az első pályázata valójában csak ötletszerű volt. A második ellenben már profi munka, a megszólalásai, valamint a kandidálók közül egyedüliként elkészített, és elektronikus úton többek között a szerkesztőségekbe is postázott írásos anyaga alapján.
– Alapjában véve igaza van, az első pályázatomat tényleg nevezhetjük ötletszerűnek. Akkor csupán a jobbítás szándéka vezérelt, hogy jelezzem, meglátásom szerint nem egészen úgy mennek a dolgok a MOB-ban, ahogy kellene. Mert azt akkor is vallottam, hogy annyi elfoglaltság mellett, amennyi Aján Tamásnak van, képtelenség felelősségteljesen ellátni a főtitkári posztot. Mindazonáltal nem Tamás személye ellen volt kifogásom. A második pályázatra tényleg komolyan készültem.
– Ha már szóba került Aján Tamás sok egyéb irányú elfoglaltsága, ön lemond az Európai Vívó Szövetség alelnöki pozíciójáról?
– Felajánlottam a lemondásomat, de a MOB elnöksége még a szavazás előtt arra kérte a pályázókat, hogy a nemzetközi szövetségekben meglevő pozícióinkról semmiképpen se mondjunk le.
– Itt azért van némi ellentmondás, ha Aján Tamás úgymond menesztését górcső alá vesszük.
– Nézze, az Európai Vívó Szövetség alelnöki posztja elenyésző feladattal jár, és nem összevethető a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöki titulusával. Nekem igazából csak két verseny, az Európa-bajnokság és a junior Eb megszervezésében kell részt vállalnom, úgy, hogy a munka java részét a főtitkárunk végzi.
– Rövid távú céljai között a sikeres magyar téli olimpiai szereplést is megjelölte. Februárban Torinóban mi számít majd sikernek?
– Itt természetesen már az is, ha a versenyzőink a szolid elvárásainknak megfelelően, önmagukhoz képest jól szerepelnek. Mondanom sem kell, hogy tisztán, mert ennek természetesnek kell lennie.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
