Ön a közelmúltban sürgős reformokra hívta fel Bulgáriát, többek között az igazságszolgáltatás és a korrupció visszaszorítása terén. Románia előtt szintúgy komoly feladatok állnak, például a környezetvédelmet illetően. Az idő azonban sürget. Mit gondol, miként tudja ez a két ország teljesíteni a csatlakozási feltételeket?
– Tárgyilagos és elmélyült vizsgálatok folynak, hogy pontos képet kaphassunk a két ország felkészültségéről, ám ahhoz, hogy a 2007-es csatlakozás reális maradjon, Romániának és Bulgáriának minden napot, hetet és hónapot fel kell használnia a még meglévő hiányosságok pótlására. A legfontosabb területek valóban az igazságügyi reformok, a korrupció, a környezetvédelem, valamint a kisebbségek jogainak érvényesülése. A két ország felkészültségéről májusban és októberben kerül a nyilvánosság elé egy-egy jelentés.
– Európán mintha egyfajta fáradtság lett volna úrrá, aminek ön is többször hangot adott. Mit gondol, a közösség képes volt feldolgozni a legutóbbi bővítést?
– A 2004-es bővítés, biztosan állíthatom, jól előkészített sikertörténet volt gazdasági és politikai téren egyaránt. Ennek egyik legjobb példája éppen Magyarország. Belső problémák valóban léteznek, ám ezekért nem tehetők felelőssé az új tagországok.
– Lát különbségeket a legutóbb csatlakozott országok teljesítményében, például a költségvetés vagy a mezőgazdaság helyzetét illetően?
– Különbségek természetesen vannak, hiszen tíz országról beszélünk, de éppen az az egyik fő feladatunk, hogy kiegyenlítsük azokat.
– A Nyugat- és Kelet-Európa közötti különbségek azonban a jelek szerint az idő múlásával sem tűnnek el, az utóbbiak éppen ezért joggal kérik számon a szolidaritást a gazdagokon…
– Ha a költségvetésről beszélünk, rendkívül fontos, hogy megfelelő alapunk legyen az Európai Unión belüli szociális és regionális felzárkóztatás biztosításához. A büdzsé miatt folytatott viták során az érintett magyarországi térségek is hangsúlyos szerepet kaptak, de hogy saját hazámból is példát hozzak: a gazdasági-szociális fejlesztési listán kelet-finnországi régiók is szerepelnek. A stabilitás, a biztonság és a gazdasági feltételek biztosítása a feladatunk.
– Az Európai Unió jelenleg legföljebb huszonhét tagországgal számol. Hol húzódik azonban a bővítés valódi határa?
– Közel két évvel ezelőtt a tíz új tagország csatlakozásakor az Európai Unió valóságos robbanáson ment át. Hasonló léptékű bővítésre a közeljövőben nyilvánvalóan nem kerülhet sor. A bővítés üteme lelassult, s most a Nyugat-Balkánnak egy közép-, illetve hosszú távú perspektívát tudunk csak felrajzolni. A térség mindazonáltal a jelenlegi osztrák elnökség prioritásai közé tartozik, de kiemelt helyen szerepel az év második felében esedékes finn elnökség programjában is. Törökország esetén pedig mintegy tíz-tizenöt éves távlatról beszélünk, tudván, mennyi reform áll még teljesítetlenül az elvárásaink listáján.
– Milyen konkrét veszélyekre gondol Törökországgal kapcsolatban?
– Törökország az elmúlt időkben igen komoly reformokat hajtott végre, ezért is kezdődhetnek meg vele az érdemi tárgyalások. A hiányosságok miatt fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tárgyalások nyílt végűek. Hosszú folyamat elébe nézünk, melynek során az Európai Uniónak támogatnia kell Ankarát a gazdasági és társadalmi építkezésben.
– A téma szempontjából sem mellékes, hogy szerte az iszlám világban rendkívül nagy erejű tiltakozások zajlanak a lapokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt. Mennyiben befolyásolják a történtek az Európai Unió politikáját, akár a szintén muzulmán Törökország viszonylatában?
– A civilizációs különbségek, az Európában is nagy számban jelen lévő muzulmán közösségek miatt sem hagyhatjuk figyelmen kívül a történteket. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy Törökország komoly mérséklő szerepet játszott a vitában. Jó példa erre, hogy a török miniszterelnök és a külügyminiszter kezdeményezéseket tett a feszültség csökkentése, a Nyugat és Kelet közti érdemi párbeszéd felélénkítése érdekében. Ezt el is várjuk az Európai Unióba igyekvő Törökországtól.
A bővítési biztos. Olli Rehn 1962-ben született Finnországban. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban kezdte, ahol gazdasági, diplomáciai és újságírói stúdiumokat folytatott. 1989-ben a Helsinki Egyetemen a politikatudományok doktora lett, majd Oxfordban filozófiából is doktorált. Kezdetben ifjúsági vezető volt, a finn parlamentnek 1991 és 1995 között volt tagja. Ezután beválasztották az Európai Parlamentbe, majd 1998-ban az Európai Bizottság kabinetfőnöke lett. 2004-től az Európai Bizottság bővítési biztosa.
origo.hu
Erdő Péter megszólalt, ezt mondta a Szentatyáról
