Cs. Szabó László, a legendás szépíró, esszéista és irodalomszervező, aki Babits írói örökségének bűvkörében indult a Nyugat „második nemzedéke” nagy ígéretű tagjaként, de élete jelentős hányadát nyugat-európai száműzöttként élte le, kiemelten foglalkozott műveiben a kis népek hivatásával. E témájú munkáiból adott közre egy kötetrevalót a Kortárs Kiadó Magyar Néző sorozata.
Az író Budapesten született ugyan, ám – mint a kötet bevezetőjében Gróh Gáspár mondja – „szellemi-lelki szülővárosának Kolozsvárt tekintette. E város példáján látta, hogy mit jelentett a régiónak Trianon. Szemében Kolozsvár nemcsak a magyar kultúra történelmi fővárosa volt, hanem eszményien európai is… Személyes veszteségén túl Cs. Szabó számára így lett Kolozsvár egyetemes jelkép. Nemcsak a magyarság, hanem Európa és az európaiság sorsának fenyegető képlete…”
Cs. Szabó tehát Kolozsvárról a fővárosba kerülve, ahol a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette, majd innen nyugatra emigrálva, tulajdonképpen kettős száműzetésbe kényszerítve látta a XX. század siralmas históriáját. Miközben nyugaton szervezte a magyar irodalmi életet, írt, szerkesztett és tanított, azzal is tisztában volt, hogy az emigráció számára semmi sem fontosabb, mint a hagyományok ápolása. Sosem szakította meg kapcsolatait a hazai művészek legjobbjaival, s gyümölcsöző levelezést folytatott többek között az általa oly nagyra becsült Illyés Gyulával és Weöres Sándorral.
Még 1940-ben vetette papírra (Kis népek hivatása) az alábbi sorokat, amelyekhez hosszú élete során mindvégig hű maradt: „Nietzsche és Marx: a korlátlan uralmi jog s az egyenlősítő nagy közösségek korában élünk. Eldurvult és megkopott tanításuk lehúzódott a tömegekbe, s a legkülönbözőbb világnézeti előjeleket váltogatva megkerüli a földet… A kis népek dolga, hogy megtartva az emberi mértéket, csöndesen, erőszak nélkül ellenálljanak az új Bábelnek. Ne a nagy népek bűneit utánozzák, hanem a maguk erényeit keressék. Erény, érdem, dicsőség az, hogy Svájcban nincs piszkos falu, Svédországban nincs rossz ház, Finnországban nincs elhagyott gyerek, Magyarországon nem kallódik el népdal. Ezekből az apró teendőkből válaszszák ki a maguk nagy hivatását…”
(Cs. Szabó László: Kis népek hivatása. Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány, Kortárs Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 1700 forint)

Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből