Több mint harminchárom éve hagyták el az utolsó emberek a Holdat. Azóta rengeteg terv látott napvilágot, de ezek kivétel nélkül megmaradtak az elképzelés szintjén. Úgy tűnik, hogy Bush elnök űrvíziója, amely egyik lényeges elemeként amerikai űrhajósok visszatérését irányozza elő a Holdra 2018-ban, ismét felkeltette az oroszok érdeklődését az egykori verseny folytatására. Az Egyesült Államok embert szállító űrhajójára (CEV) a Kliper, az amerikai holdbázisra pedig leendő ipartelep létesítése a válasz. Be is jelentették az oroszok, hogy 2020-tól ipari méretekben termelik ki a holdkőzetekből a hélium–3 gázt, és konténerekben juttatják vissza a Földre, hogy fúziós erőművekben felhasználva oldják meg az energiagondokat. Az elképzelés elvi sikerrel kecsegtet, hiszen ma már tudjuk, hogy a Holdon, a talajban, a kőzetekben sok hélium–3 van. Ezt hevítéssel ki is lehetne nyerni: kétszázmillió tonna holdtalajból egy tonnát, míg a hélium–3-as izotópban szegény Földön pedig mindössze tízkilónyit. (Huszonöt tonna hélium–3-mal fedezni lehet az Egyesült Államok egyévi áramszükségletét.)
Nem meglepő tehát, hogy az Enyergija cég hivatalosan is bejelentette: 2015-től holdbázist üzemeltet, és öt év múlva elkezdik a hélium–3 ipari kitermelését. Csakhogy a műszaki nehézségek mellett a nemzetközi jog korlátait is át kell hágni a terv megvalósításához.
– A Hold senkinek nem a tulajdona, illetve valamennyiünké. Már az 1960-as évek vége felé gondoltak arra, hogy nemcsak a Föld körüli térség, hanem az égitestek joghelyzetét is eleve szabályozni kellene – fejtette ki álláspontját Gál Gyula világűrjogász a Magyar Rádió Szonda című műsorában. Az ipari tevékenység, az erőforrások kiaknázása mind belefér az 1967. évi világűrjogi szerződésbe. Ezt részletezte az 1979-es holdegyezmény (Moon agreement), fő elvként kimondva, hogy a világűr-tevékenység szabad. Akár Magyarország is létesíthetne a Holdon bázist, ha mások hasonló jogát nem érinti, nem katonai jellegű, és nem jelent foglalást. A holdegyezmény ugyanakkor kimondta, hogy a Hold felszínéről vagy a felszín alattról olyan tárgyakat, amelyek elmozdíthatók, le lehet hozni a Földre. Ha tehát a Hold és a Naprendszer más égitesteinek kutatásakor kitermelés vagy energiahasznosítás válik lehetővé, akkor a szerződő felek létrehoznak egy nemzetközi szervezetet, amely gondoskodik ezeknek a méltányos elosztásáról. E pont miatt sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem ratifikálta a szerződést, mert nem akartak előre kötelezettséget vállalni arra, hogy másokkal is osztozkodjanak. Pedig a szerződés világosan kimondja, hogy a minden állam előtt nyitott világűr-tevékenység csak az egész emberiség érdekében folytatható.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
