Az egyik legjelentősebb hazai üzem, a salgótarjáni öblösüveggyár, az ST Glass Rt. legutóbbi rekonstrukciója 1996 novemberében kezdődött el. Az adóskonszolidációval egybekötött 310 milliós program egyharmadát a gyár teremtette elő, a kétharmad részt pedig hitelből, illetve a munkaügyi minisztérium munkahelymegtartó programjából finanszírozták. A cég 1998 nyarán az ÁPV Rt.-től átkerült a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tulajdonába, amely fel akarta javítani, majd értékesíteni kívánta a gyárat. Az ST Glass a PHARE pályázatán 2001-ben nyert 900 millió forintot, illetve a tulajdonos MFB által nyújtott 320 milliós hitelt az üzem termelékenységének javítására fordították. A 2002 végén befejeződött beruházáshoz szükséges saját erő előteremtése gondokat okozott a gyárnak, mert az emelkedő kötelezettségek és az energiaár-változás 225 milliós vonzata kimerítette a tartalékokat. Emiatt 170 fővel csökkentették a létszámot, átrendezték a termékszerkezetet, leválasztották az üveggyártáshoz nem közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket, és racionalizálták a készlet- és költséggazdálkodást.
Miután a problémák megoldását csak elodázta volna az újabb jelentős hitelfelvétel, az MFB leányvállalata, a Magyar Befektetési és Vagyonkezelő (MBV) Rt. 2001 első felében két alkalommal is tagi hitellel segítette a céget, és ezzel átvette az MFB és egy borsodi vállalat által korábban birtokolt 42,72 százalékos tulajdonrészt. A csomag 181,7 millió forinton, vagyis névértéken cserélt gazdát. Mindezen túlmenően 400 milliós MFB-tőkeinjekciót biztosított az új többségi részvényes. Az MBV 2004 májusában 300 millióval emelte az ST Glass alaptőkéjét, sőt a 2003-as évet egymilliárdos veszteséggel záró cég 80 milliós, vissza nem térítendő továbbfoglalkoztatási támogatást is kapott.
Öngyilkos előremenekülés
Az MBV Rt. 2004 kora őszén öngyilkos akcióba, egyfajta előremenekülésbe kezdett, amikor az akkorra már több száz milliós veszteségben fuldokló salgótarjáni ST Glass bevonásával megvásárolta a Wallis-csoport által éppen feladott Parád Kristály Manufaktúra (PKM) Rt.-t. A 7 millióért megszerzett, 208,7 milliós jegyzett tőkéjű vállalkozással 200 milliós veszteséget és több mint 380 milliós kötelezettségállományt is nyakába vett az MBV, illetve az ST Glass. A korábbi vetélytársában immár tulajdonos salgótarjáni üzem új vezetése azzal szerette volna lefaragni a veszteséget, hogy a gyárak együttműködésével jelentősen csökkentik a költségeket. A cél 2005-re a nullszaldó elérése, 2006-ra pedig haszon termelése volt.
2004 novemberében újabb felvonás kezdődött a salgótarjáni üveggyár életében, amikor a tulajdonos MBV Rt.-re kiírt privatizációs tendert 1,2 milliárd forintos ajánlatával a Saye Kft. nyerte. Az ügy pikantériája, hogy a részvénytársaság teljes portfóliójának felvásárlásával az új tulajdonos mentesült a munkahelymegőrzés kötelezettségétől. Annál is inkább furcsa volt a döntés, mert olyan régióban történt a dolog, ahol amúgy is tíz százalék felett van a munkanélküliség.
A salgótarjáni gyár nem sokáig pihent a Sayénél, hiszen tavaly márciusban már a Kőteleky László érdekeltségi körébe tartozó Stonefarm Tanácsadó és Befektetési Kft. tulajdonában volt. A válságmenedzser hírében álló Kőteleky jelképes áron jutott a céghez, s a működőképesség megőrzését biztosítva szakmai befektetőnek akarta értékesíteni. A hitelezők, az MFB Rt. és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) Rt. azonban azonnali inkasszót benyújtva akadályozták meg az elképzelés valóra váltását, ezért tavaly áprilisban elkezdődött a nagy múltú, de 3,7 milliárdos hitelezői követelést felhalmozó
cég felszámolása. A legutóbbi idők fejleménye, hogy a privatizáció ismét sikertelen volt, ezért e hónapban újra meghirdetik a salgótarjáni céget.
Tetszhalott manufaktúrák
Eközben egyre sűrűsödtek a viharfelhők a parádsasvári üveggyár fölött is. A Saye Kft. az üzem megvásárlása után – a korábbi tervekkel ellentétben – hamarosan annak felszámolását kezdeményezte: 384 dolgozót kényszerszabadságra küldtek, akik közül sokan azóta sem kapták meg végkielégítésüket. A felszámolóbiztos először egy bérlő bevonásával igyekezett feléleszteni az üveggyárat, ám a helyi és országos politikusok ellenállásán ez a terv megbukott.
Ezután következett az első pályázat. A kért 318,5 millió forintot azonban egyetlen vevő sem ajánlotta meg a 7500 négyzetméteres üzemért. A második pályázatból a legrövidebb fizetési határidőt ajánló Kristály Manufaktúra Parád Kft. került ki győztesen. Mint korábban megírtuk, a cég többségi tulajdonosa az az Augusztini Tamás, aki 1989 előtt a Belügyminisztérium III/III-4-c jelű alosztályának főhadnagyaként a népi-nemzeti ellenzék elhárításán szorgoskodott. A vevőjelölt a határidő kétszeri kitolása ellenére sem tudott fizetni, pedig 20 millió forintos, vissza nem térítendő támogatásban is részesült a térség fejlesztési célelőirányzatából. Ennek az összegnek a sorsa azóta is bizonytalan, egyes hírek szerint még át sem utalták a kft. részére.
Miközben tehát rövidesen lejár a dolgozók munkanélküli-segélye, a gyár újjászervezése egy lépést sem haladt előre. Nemrég vált világossá, hogy a pályázat második és harmadik helyezettjével sem sikerül megállapodnia a felszámolónak, jóllehet a világhírű üvegtermékek gyártásának a felélesztése más beruházásokhoz képest viszonylag szerény összegből kivitelezhető volna. Mint arról múlt hét pénteken beszámoltunk, március 2-án Asztalos Dezsőné, a Fidesz választókerületi elnöke és Kontur Pál, a párt munkás- és alkalmazotti tagozatának elnöke sajtótájékoztatón hívta fel a közvélemény és a kormány figyelmét a kárba vesző ipari értékekre. A politikusok felvetették: miközben a Hankook olyan beruházási támogatásban részesül, amelynek eredményeképpen körülbelül tízmillió forintból jön létre egy munkahely, Parádsasváron ennek az összegnek a tizede is elegendő lenne. Két-háromszáz millió forintból nemcsak a hungarikumnak számító manufaktúrát lehetne megmenteni, hanem több száz munkahely is létrejöhetne. A sajtótájékoztatót követő gyárbejáráson a szakemberek hangsúlyozták: a két kád- és öt fazekaskemence még igen jó állapotban van, s könnyen használhatóvá tehetők az olvasztó- és kidolgozótárak is, amelyekben néhány éve még 22 tonnányi olvadt üveg kavargott 1400 fokos hőmérsékleten.
A gyárbejárás után a dolgozók részvételével fórumot is szerveztek. Ezen Asztalos Dezsőné arra hívta fel a figyelmet, hogy a nógrádi térségben igen magas, 14-15 százalékos a munkanélküliségi ráta. Emlékeztetett: az utóbbi tizenöt év során a környéken olyan jelentős üzemek zártak be vagy kényszerültek leépítésre, mint a borsodnádasdi lemezgyár, az ózdi kohó, a siroki lőszergyár vagy a bélapátfalvai cementgyár. A szintén felszólaló Holló Henrik, Parádsasvár polgármestere ehhez hozzátette: az üzem bezárása nem csupán a négyszáz dolgozót érinti, hiszen családjaikat is számításba véve összességében 1500-2000 főről van szó. Az üveggyárral kapcsolatban a városvezető elmondta: a vállalat összesen közel félmilliárd forinttal tartozik 83 beszállítónak, és több mint 50 millió forintnyi végkielégítés továbbra is a levegőben lóg. A munkások azonban nem csak járandóságaik kiharcolásának reményében vettek részt a fórumon: javasolták a manufaktúra turisztikai hasznosítását, valamint azt is, hogy az elmaradt bérek fejében az üzem résztulajdonosaivá válhassanak.
Félezer napos ügyintézés
A Tokodi Üveggyár Kft. kálváriája is tipikusan magyar történet. A Széchenyi-terv révén 2002 márciusában 150 millió forintot nyertek az üzem 1,8 milliárdos korszerűsítésére. A terv azonban csak terv maradt, mert az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség félezer nap alatt sem tudta eldönteni, hogy megadja-e a beruházásokhoz szükséges környezethasználati engedélyeket. Miután a fejlesztés nem indult meg, a finanszírozást vállaló pénzintézmények is sorra kivonultak a társaság mögül. Az illetékes minisztérium nem érzi magát hibásnak a 90 napos határidő sokszoros túllépése miatt. A vonatkozó törvény értelmében egyszer, 30 nappal lehetett volna azt meghosszabbítani, de csak az érintett előzetes értesítése mellett. Ez utóbbi nem történt meg, mindössze annyi, hogy a kilencvenegyedik napon hiánypótlásra szólították fel a kérelmezőt, zaj- és rezgésvédelmi kiegészítést kérve. A gyár a kérésnek három napon belül eleget tett, annak ellenére, hogy a hatóság a zajszintvizsgálatot lakóövezetre kérte, pedig a gyár ipari övezetben található. Az üveggyár megítélése szerint a környezetvédelmi hatóságnak felróható késedelem miatt került igen nehéz helyzetbe, ezért a mintegy másfél milliárdra becsült kárának megtérítésére pert indított a zöldügyekkel foglalkozó hivatal ellen.
Tavalyelőtt márciusban jutott odáig a tokodi gyár, hogy az elmaradt korszerűsítés következtében balesetveszélyessé váló termelés miatt csődeljárást indítson önmaga ellen, s kénytelen volt felmondani 320 dolgozójának is. Ezzel párhuzamosan kezdeményezte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal a peren kívüli egyezséget is. Ez utóbbi azonban nem vezetett eredményre, a szakminiszter ugyanis törvényesnek nevezte a több mint 500 napos ügyintézési határidőt.
Ezt követően két alkalommal is – legutóbb az év elején – próbálták meg értékesíteni a gyárat, de érdeklődő hiányában sikertelen volt a tender. A mintegy 500 millió forint értékű pályázaton a társaság 5,6 hektáros területén álló tizennégy épületére, a Tokodi Üveggyár három érdekeltségére (Új Üvegtermelő és Kereskedelmi Kft., Web’3 Kft. és Tokodi Üveggyár 1892 Kft.), valamint a cég 722 milliós követelésállományára és gépeire, készleteire lehetett volna licitálni. Mindez egyébként messze nem elegendő az 1,8 milliárdot követelő hitelezők igényeinek kielégítésére. A felszámolásért felelős cég vezetője, Kárpáti Péter a tender ismételt kiírását tervezi tavaszra. A legutóbbi idők fejleménye, hogy a két regionális és egy országos hatáskörű környezetvédelmi felügyelőség ellen indított pert a cég első fokon elvesztette, de fellebbeztek, s a vita a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd.
Két évvel ezelőtt januárban állította le termelését a nagykanizsai üveggyár is, amely a ki nem fizetett bérekkel együtt mintegy 370 milliós adósságot halmozott fel. A gyár vezetése az irreálisan magas energiaárakkal magyarázta a fizetésképtelenséget. A végső döfést az adta, hogy a hitelező bank a számlájukról leemelte az energiaszolgáltatónak szánt összeget. A dolgozók menesztését csak májusban kezdik meg, amikor elindul a cég elleni felszámolási eljárás. Tavasszal tehát megkezdődik az üveggyárak kálváriájának legújabb felvonása.
origo.hu
Új törvényeket fogadott el az Országgyűlés: mutatjuk, melyek a legfontosabbak
