Gárdosék és egy Kaján-kötet: magyar szálak a Kennedy-gyilkosságban

Akármilyen hihetetlennek tűnik, a Kennedy-gyilkosságnak lehetséges magyar vonatkozásai is vannak. A merénylet minden bizonnyal igen bonyolult rendszert képez: olyan katonai-hírszerzési akcióról van szó, amelyet többszörös lefedettség alatt hajtottak végre. J. F. Kennedy elnökkel párhuzamosan ugyanis egy rendőrtisztet is megöltek 1963-ban Dallasban, egy tanú pedig „Kardos” – mint a továbbiakból kiderül: valószínűleg Gárdos – nevű érintettre utal. Egy másik feltűnő szál: mégis, hogyan kerülhetett Kaján Tibor karikaturista könyve még nyomdamelegen, 1963-ban a hivatalosan feltételezett elkövető, Lee Harvey Oswald hagyatékába, ha a családnak nem lett volna magyar kapcsolata?

John F. Kennedy amerikai elnök a Hanau melletti Langendiebach katonai légibázison 1963. június 25-én. JFK-t ebben a Lincoln limuzinban ölték meg Dallasban. Fotó: AFP/DPA/Fritz Fischer

,,Most majd mindenki tudni fogja, hogy ki vagyok” (Lee Harvey Oswald az elfogása után)

Amerikai kutatók előtt már évtizedek óta ismert volt, hogy John F. Kennedy amerikai elnök feltételezett gyilkosa, Lee Harvey Oswald több szálon is kötődött az amerikai hírszerző ügynökségekhez, így a CIA-hoz is. Ezért is történt, hogy amikor az 1970-es években újranyitották a merénylet aktáit, akkor Richard Schweiker szenátor több fórumon elmondta: 

Nem tudjuk, mi történt, de azt tudjuk, hogy Oswaldnak hírszerzési kapcsolatai voltak. Bárhol is nézed, rajta vannak a hírszerzés ujjlenyomatai.

A merénylettel kapcsolatban kutatók számára nyilvánvalóvá vált, hogy Oswald egyszerű tengerészgyalogosként nem lehetett olyan információk birtokában, amelyek segítségével villámgyorsan keresztülutazott fél Európán, egészen Finnországig, ahol – az egyetlen kiskapun keresztül – huszonnégy órán belül át lehetett jutni a vasfüggönyön. Oswaldot tehát valakik küldték, de máig nem lehet pontosan tudni, hogy mi volt vajon küldetésének célja: a szovjet néphangulat megfigyelése, vagy esetleg lehetett-e köze a Szovjetunióban 1960. május 1-jén lelőtt U–2-es amerikai kémrepülőgéphez? Schweiker nyilatkozata idején derült fény arra egy kiugrott CIA-s, Victor Marchetti révén, hogy az amerikai haditengerészet hírszerző irodája „hamis disszidens” programot futtatott. Ez a program az észak-karolinai Nag’s Headben levő támaszponton zajlott, ahol Oswaldot látta egy másik résztvevő, egy későbbi CIA-s, amit többszöri tanúvallomásában is megerősített. Oswald tehát ügynökkiképzést kapott, és ilyen minőségben „dobták át” a Szovjetunióba.

Az Oswald-projekt 

A KGB – a korabeli szovjet titkosszolgálat – azonban az első perctől nem bízott benne, és nem is akart neki letelepedési engedélyt adni, ezért öngyilkosságot szimulált. Végül Minszkbe került egy rádiógyárba segédmunkásnak, de folyamatos megfigyelés alatt tartották. Ez a küldetés tehát nem volt sikeresnek mondható, fél múlva már haza is akart menni, de a szovjetek nem engedték el olyan könnyen, így csak 1962-ben térhetett haza fiatal feleségével. Egy CIA-ügynök, James Wilcott szerint Oswald a Szovjetunióban töltött időben az ügynökségtől fizetést is kapott, sőt a pénzügyi részlegen így is nevezték az ügyet: az Oswald-projekt. Vagyis Oswald olyan könnyen mozgott a vasfüggönyön át, mégpedig a hidegháború csúcspontján, mintha erre külön képesség tette volna hivatottá. Otthon kitanulta a fényképezést, majd egy katonai vállalatnál kezdett dolgozni, egyben pedig az FBI, azaz a Szövetségi Nyomozóiroda informátora is volt.

Erről egyébként a Warren-bizottság – a Kennedy-gyilkosság máig hivatalos amerikai verziójának szerzője – is tudott, de úgy döntött: nem hozza ezt nyilvánosságra. Oswaldnak továbbra is azt a látszatot kellett fenntartania, hogy elvhű kommunista, ennek megfelelően pedig ilyen jellegű szervezetekbe kellett beépülnie.

Ám amíg Oswald a Szovjetunióban tartózkodott, valaki visszaélt a személyes adataival. Márpedig ez olyan sokszor megtörtént, hogy maga az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover is kénytelen volt 1960 júniusában feljegyzést írni a washingtoni külügyminisztériumnak, amelyben kijelentette: 

mivel fennáll annak a lehetősége, hogy egy szélhámos Oswald születési anyakönyvi kivonatát használja, minden aktuális információt nagyra értékelünk, amellyel a külügyminisztérium rendelkezhet a témával kapcsolatban.

Tehát az 1960-as években Oswaldot minden bizonnyal valaki csak eljátszotta: tucatszor előfordult, hogy két helyen is látták őt egyszerre. Az ilyen incidensek pedig különösen a merénylet előtti időszakban erősödtek fel. Ez a jelenség annyira szembeötlő volt, hogy egy filozófusprofesszor, Richard Popkin 1966-ban ilyen címmel jelentette meg könyvét: A második Oswald. 

Majdnem kiköpött mása 

Itt kell megemlítenünk az első lehetséges magyar szálat. Ugyanis 1963. november 22-én nemcsak Kennedy elnököt lőtték le Dallasban, hanem egy J. D. Tippit nevű rendőrtisztet is. Ennek a bűnténynek a nyomai vezethették el a rendőröket az elkövetőnek hitt „ál-Oswaldhoz”, aki akkor éppen egy moziban ült, pattogatott kukoricát rágcsálva. Miközben őt a földszinten őrizetbe vették, más rendőrök ugyanannak a mozinak az emeletén a valódi elkövetőt kapcsolták le. Ezt többen is látták, köztük a mozi üzemeltetője, aki Oswald jegyét kezelte és a pop-cornt is eladta neki. Mind a két férfit látván megjegyezte: „annyira hasonlított Oswaldra, mintha a testvére lenne, vagy ilyesmi”.

Lee Harvey Oswald a jobboldali képen unokahúgával, testvére, Robert Oswald 1959-es felvételén. Forrás: Robert Oswald: Lee című könyve 

„Lee Harvey Oswald" 1956-ban a tengerészgyalogosoknál. Ugyanaz az ember lenne? Forrás: Instagram 

Az 1990-es évek elején John Armstrong amerikai kutató bukkant olyan titkosított FBI-dokumentumra, amely egy telefonhívást rögzített. Nem sokkal a dallasi események után Tippit rendőrtiszt egy távoli rokona fogadta ezt a telefonhívást (lásd keretes írásunkat), amelyet egy magát megnevezni nem akaró – minden bizonnyal New York-i – nő kezdeményezett, azt állítva: ismerte Oswald valódi apját, akit „Kardos Emilnek” mondott (mint azóta forrásokból egyértelműnek tűnik: egy bizonyos Gárdos Emilről lehet szó), az ő nagybátyját pedig Weinstock Lajosként nevezte meg. Több olyan adatot is közölt, amelyek igazolhatónak bizonyultak. Gárdos Emil 1922-ben érkezett az Egyesült Államokba fontos kommunista megbízatással. Emiatt nem kapott állampolgárságot, majd 1948-ban ki is toloncolták az országból. Ezután tudomásunk szerint Magyarországon élt amerikai feleségével, Gárdos Grace Blairrel. Fiuk egyébként – John Leslie Gárdos, aki Oswalddal egy évben, 1939-ben született – szintén Magyarországra jött a szüleivel. Weinstock pedig – az óapjának a nagybátyja – 1924-ben érkezett az USA-ba, és szobafestőként a szakszervezet egy prominens képviselője lett, 1994-ben pedig meghalt. Weinstock és Lee Harvey Oswald 1962 végén rövid levelezést is folytatott egymással.

Részlet egy 1963. november 30-i, Dallasba és New Yorkba továbbított connecticuti FBI-dokumentumból. Forrás: https://harveyandlee.net/Harvey%20Who/Tippit-FBI_Graphical.htm

Miről is van tehát szó? John Armstrong az 1990-es évek elején rendkívül alapos kutatásba kezdett Oswalddal kapcsolatban, majd elképesztő eredményekre jutott, amelyek egészen más alapra helyezték Oswald múltját. Alapos okkal valószínűsíthető, hogy az az ember, akit mi Lee Harvey Oswaldként és Kennedy elnök merénylőjeként ismerünk – tehát akit Jack Ruby két nappal a merénylet után lelőtt 1963 novemberében – egy összetett kémprogram résztvevője volt, akit már fiatalkorától kezdve úgy neveltek, hogy hírszerzői munkára alkalmas legyen. Ennek érdekében kettős identitást alakítottak ki egy valós amerikai személy adatait felhasználva. Létrehoztak tehát egy ál-Oswaldot, éppen azt a személyt, akit a világ Lee Harvey Oswaldként ismer. A két, közel egykorú fiatal arcvonásai feltűnően hasonlítottak egymásra. Az ál-Oswald nevelőszülők körében cseperedhetett, akár részben, legkésőbb 1948-ig a New York-i Gárdos házaspárnál – ezért is ismerhette őt fel az FBI-hoz a Kennedy-gyilkosság után betelefonáló New York-i nő. A „két Oswald család” többnyire ugyanazokban a városokban élt, kilenc éven belül hússzor költöztek, ami hírszerző manővernek tűnik a szálak összekeverésére, hogy a KGB-t összezavarják, ha alaposan leellenőriznék a Szovjetunióba disszidált kémet. A két fiatal férfi egyaránt 1956-ban lépett be a tengerészgyalogsághoz; személyi adataikat itt is összecsúsztathatták. Voltak azért különbségek is. Miközben Oswald katonai igazolványában a szem színénél a mogyoróbarna szerepel, az ál-Oswald szeme szürkéskék volt, az igazi Oswaldé pedig szintén mogyoróbarna. Említhetnénk más furcsaságokat is.

Miért feltételezzük, hogy az ál-Oswald nevelőszülőkhöz kerülhetett? Az Egyesült Államokban 1939-től több szervezetet is életre hívtak európai gyerekek kimentésére az éppen kitört második világháború idején. Ekkor még a bevándorlást szigorú kvótarendszer szabályozta, amit csak a világháborús viszonyok miatt bontottak le. Az európai menekült gyermekek befogadásának élére Eleanor Roosevelt, az akkori first lady állt, a program pedig zsidó gyerekeket is érintett. Az USA-ba került gyerekek átmenetileg nevelőszülőkhöz kerültek. 1945-ig közel 220 ezer, a nácizmus elől menekült vándorolt az Egyesült Államokba.

Nyomdameleg Circus Maximus 

A hidegháborús szembenállás új típusú kihívások elé állította a hírszerzést is. Mégpedig azért, mert a vasfüggöny nem volt könnyen átjárható. Armstrong kutatásaiból kiderül: a világháború révén az USA-ba került menekültek adhatták az ötletet washingtoni hírszerzési köröknek, hogy felhasználva azok orosz-, német- és egyéb nyelvismeretét, kémet faragjanak belőlük. A programot Frank Wisner, a CIA titkos műveletekért felelős igazgatója — az OSS, a Stratégiai Szolgálatok Hivatalának, a CIA elődjének egy korábbi műveleti parancsnoka – irányította, menekültügyi szervezetekkel együttműködve. Több ezer ilyen programjuk volt. Ezt a bonyolult és kegyetlen játszmát csak a hidegháború paranoid eszmeiségét ismerve lehet megértenünk. Ám mindezek alapján feltételezhetjük, hogy az általunk ismert Lee Harvey Oswald Amerikába került német, esetleg magyarországi származású árva gyerek lehetett.

Mi is utal erre? A Budapesten élő (nevezzük így) Keller Istvántól tudjuk, akinek édesanyja a világháború után a Corvina Kiadóban volt lektor, hogy a Gárdos házaspár – minden bizonnyal az 1963-ban New York Yorkville városrészében élő „Kardosék”, akikre az FBI-hoz betelefonáló nő is utal – Magyarországra visszatelepülve ennél a kiadónál kaptak munkát fordítóként. A Corvina 1963-ban adta ki Kaján Tibor karikaturista (1921–2016) Circus Maximus című kötetét, amely márpedig még ugyanabban az évben valahogy az „Oswald családhoz” került. Ezt onnan tudjuk, hogy Marina Oswald Porter – azaz Kennedy hivatalosan feltételezett gyilkosának szovjet születésű, 83 évesen ma is élő özvegye – 2013-ban egy ügyvéden keresztül a néhai férje személyes tárgyai közül két könyvet bocsátott árverésre: Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista kiáltványát, valamint a Circus Maximust. Nehéz máshogy magyarázni, hogy ilyen gyorsan hogyan kerülhetett ez utóbbi könyv az ál-Oswaldékhoz, mint úgy, hogy a család valamilyen szorosabb ismeretségben állt Magyarországgal. 

A Lee Harvey Oswald hagyatékából árverésre bocsátott könyvek. Forrás: https://historical.ha.com/itm/books/social-sciences/-john-f-kennedy-lee-harvey-oswald-s-personal-books-total-2-items-/a/6106-38424.s

TIPP „KARDOSÉKRÓL” (Részlet egy 1963. november 30-i, Dallasba és New Yorkba továbbított connecticuti FBI-dokumentumból) 

„Folyó hó november harmincadikán Jack D. Tippit, országos magazinok szabadúszó karikaturistája és felesége (…) Westport, Connecticut állambeli lakosok a következő bejelentést tették. (…) Mrs. Tippit ismeretlen nőtől fogadott telefonhívást, aki megkérdezte, férje rendőr-e, illetve rokona-e annak a Tippit rendőrnek, akit Dallasban lelőttek. Mrs. Tippit azt válaszolta, férje nem rendőr, távoli rokona volt Tippit biztosnak, és rákérdezett a hívó személyazonosságára. Egy másik készüléken Jack Tippit is hallgatta a beszélgetést. A nő azt mondta, nem mondhatja meg a nevét, mert tart attól, hogy megölik. New Yorkból való, és azért kellett »idejönnie«, hogy ne követhessék le (…) Kérte, hogy sajtó ne értesüljön arról, hogy telefonált egy nő (...) Elmondta, hogy ismeri Oswald apját és nagybátyját, akik magyarok és kommunisták voltak. A nő azzal folytatta, hogy Oswald apja és nagybátyja New York városában, Yorkville-ben laktak (…), és amíg ott éltek, mindketten munkanélküliek voltak, a kommunisták pénzelték őket és minden idejüket kommunista tevékenységgel töltötték. (…) Azt mondta, két nevet tud adni, megadva Emile Kardos nevét, és mondott valamit egy sógorról. (…) Mrs. Tippit szerint a nő német vagy osztrák akcentussal beszélt, míg Mr. Tippit úgy vélte, spanyollal. (…) Mr. Tippit azt magyarázta, a nő az Hour című, norwalki (Connecticut) újság november 25-i számának címlapja alapján azonosíthatta őt; azon az állt, a dallasi rendőr távoli rokonai lehetünk (sic!)… Az iroda (ti. az FBI New Haven-i kirendeltsége Connecticutben — a szerk.) együttműködést kért a fentiekről minden más információhoz kapcsolódóan, ha vannak ilyenek, mivel New Havennek nincs ismerete Oswald apjának és nagybátyjának lakóhelyéről, illetve társaikról”.     

Borítókép: John F. Kennedy amerikai elnök a Hanau melletti Langendiebach katonai légibázison 1963. június 25-én. JFK-t 1963. november 22-én ebben a Lincoln limuzinban ölték meg Dallasban. (Fotó: AFP/DPA/Fritz Fischer)