Dallasi lövések Budaörsön: hogyan (nem) lőtték le Kennedyt?

A John F. Kennedy amerikai elnök elleni 1963-as merénylet az egész világot megdöbbentette. Hazánkban is megpróbálták rekonstruálni a gyilkosságot, ehhez pedig Hammerl Lászlót, az 1964-es olimpia sportlövőbajnokát és két társát is felkérték. Legalább ilyen érdekes ugyanakkor az ügyben egy, a CIA-hez köthető algériai francia szál. Az alábbiakban szerzőnk készülő könyvéből közlünk részleteket.

Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI Forrás: AFP

Budaörsön, a rendőrségi lőtér domboldalán megfelelő magasságot alakítottak ki, hogy az ominózus dallasi tankönyvraktár hatodik emeletét idézze, és élethű fotókkal helyettesítették az 1963-as Kennedy-gyilkosság szereplőit is. A fotókat farostlemezekre erősítették, és három különböző távolságra helyezték el őket egymástól, ahogy az ismert adatok alapján a lövéseket hátulról leadták John F. Kennedy amerikai elnökre. Abban az időben még az Egyesült Államokban sem volt ismert Abraham Zapruder, egy botcsinálta amatőr filmes felvétele, amely a szemből jövő lövést rögzítette. 

Az azóta elhunyt Hammerl László 2017-ben Azurák Csaba tévéműsorában elmondta: ő és két sportlövő társa közül „egyikünk sem tudott három lövésből három olyan lövést leadni, mint amit az elkövetéskor állítólag leadtak”. Hammerl szerint olyan ember lőtte le Kennedy elnököt, aki nagyon értett a gyilkos fegyverhez és a gyorslövésben is járatos volt. „Nem közepes képességű lövők voltunk” – mondta az olimpiai bajnok –, „de nem tudtuk ezt megcsinálni. Ha (az elnök hivatalosan elfogadottnak tekintett gyilkosa, Lee Harvey – a szerk.) Oswald egy közepes képességű lövő volt, akkor ezt nem tudta megcsinálni.” Döntő fontosságú Hammerl azon véleménye, hogy csak olyan adhatta le a halálos lövéseket, aki „nagyon értett a gyilkos fegyverhez”, ugyanis Oswald a tengerészgyalogságnál két alkalommal is alig tudta teljesíteni az alapfokú lövészi minősítést. De Hammerl nyilatkozatának az is lényeges része, hogy az illető lövésznek olyan gyakorlottsággal kellett rendelkeznie, amit csak hosszú évek alatt és leginkább háborúban lehet megszerezni. Vonatkoztassuk most ezt a halálos lövést leadóra, mivel alacsony dombról, szemből kellett lelőnie az Egyesült Államok elnökét több tucatnyi ember környezetében, mégpedig mindössze hat másodperc alatt. Márpedig ilyen pszichés helyzetet nem sokan viselnek el. 

Hammerl László olimpiai bajnok sportlövő. Társaival rekonstruálták a Kennedy elnökre leadott lövéseket. Fotó: Pálfai Gábor / MTI Fotóarchívum

A Kennedy-gyilkosságról hivatalos jelentést készítő Warren-bizottság a következő koncepció alapján dolgozott: három lövés volt, két találat, illetve egy elkövető, aki hátulról, a könyvraktárból tüzelt. Ebből azonban egy feltétel sem bizonyult igaznak. Mai ismeretek szerint Kennedyt három találat érte: egy a torkán szemből, miközben egyet a hátába kapott, egy pedig a végzetes fejlövése volt szemből. Ezeket a találatokat már az első kórházi jelentések is igazolták, ám később ezeket visszavonták. Zapruder filmfelvétele viszont pontosan rögzítette, hogy az első, a nyakat ért lövés és a fejlövés milyen irányból érkezett. Ez utóbbi lövedék higanytartalmú volt, s nem egyszerűen roncsolt, hanem szétrobbantotta az elnök koponyáját.

Kiszabadult szellem 

A Zapruder-filmet a Life magazin kiadója akkoriban jelentősnek számító összegért, százezer dollárért vásárolta meg, majd páncélszekrényben rejtegették azt egészen 1969-ig. Hatása letaglózó volt, ennek ellenére a filmet csak 1975-ben mutatta be egy tévécsatorna a főmúsoridőn túl vetítve, majd gyorsan le is vették a képernyőről. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy polgárok levelek ezreit írják a washingtoni kongresszusnak címezve, amely kénytelen volt különbizottságot létrehozni a merénylet felülvizsgálatára. A szellem tehát kiszabadult a palackból. Legalább két lövész törvény szerint már összeesküvésnek számított. Minket itt és most az a lövész érdekel, aki a feltétlenül halálos fejlövést leadhatta. 

Hammerl véleményét érdemes tehát nagyon komolyan venni, még akkor is, ha ő és társai téves adatok alapján dolgoztak. Az a lövész, aki hátulról, a könyvraktár irányából lőtt, bizonyosan gyengébb képességű lehetett, mint a dombról célzó társa, hiszen többször is melléfogott és az elnök előtt ülő John Connally texasi kormányzót sebezte meg. E ponton kell megemlítenünk egy Jean Souetre nevű francia volt katonatisztet, az OAS (Titkos Katonai Szervezet) tagját, aki 1930-ban született egy délnyugat-franciaországi kisvárosban. Apja tengerésztiszt volt és ő is a katonai pályát választotta. Tüzérségi iskolát végzett, majd az NSZK-ba került, onnan pedig 1954-ben Algériába, de alakulatát feloszlatták. 1956-ban, hogy alkalmazkodjanak a gerillaháborúhoz, a francia hadsereg létrehozta a légikommandókat, amelyekhez Souetre azonnal átkérte magát. Ezek helikopterekkel szállított elitegységek voltak, olyan gyorsreagálású alakulatok, amelyeket a legforróbb helyeken vetettek be. Mégpedig különösen szigorú feltételekkel: huszonöt év alatt nem lehetett ezekbe bekerülni, és legalább tizenöt hónap szolgálati időt is megköveteltek, valamint a fizikai és a lelkiállapotot is komolyan ellenőrizték. Souetre 1959-ben kapitány lett, majd elhagyva az alakulatát, a kommandós zászlóalj kiképzője. A Becsületrendet és más rangos kitüntetéseket is kiérdemelte harctéri teljesítményéért. Kiváló lövésznek is számított.

Előbb De Gaulle-ra lőttek 

Az algériai függetlenségi háború (1954–62) visszafordíthatatlanná válásával a francia tisztikar ellenállt az észak-afrikai francia „megye” önállóságának, az OAS létrehozása pedig Charles de Gaulle elnökkel is szembehelyezte. De Gaulle-t annyira gyűlölték, ahogyan az Egyesült Államokban Kennedy elnökkel is tették a szélsőjobboldali szervezetek, sőt – magyarok közreműködésével – majdnem sikeres merényletet is végrehajtottak 1962-ben De Gaulle ellen. Mindenesetre Souetre 1963 májusában találkozott az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA képviselőivel, és megfelelő politikai, továbbá operatív támogatásért cserébe felajánlotta az OAS segítségét. Éppen ebben az időben futott a CIA ZRRIFLE programja: az ügynökség bűnözőket, szerencsekatonákat toborzott fedett akciókhoz. A CIA hivatalosan nem lépett ugyan kapcsolatba az OAS-szel, de nehéz elképzelni, hogy a ZRRIFLE program keretében ne használták volna fel ezeket a tapasztalt katonákat.

Francia merénylő? 

A Kennedy elleni merénylet kutatása ma is tart. Az amerikai társadalom a huzamosabb eltelt idő elteltével sem jutott nyugvópontra ebben a témában. Penn Jones kutató 1977-ben érdekesnek látszó CIA-feljegyzésre bukkant. Ez arról árulkodik: a francia hatóságok 1964 elején azzal kérdéssel fordultak az amerikaiakhoz, hogy tudnak-e valamit Jean Souetre, azaz – mint állították – álnéven Michel Roux, alias Victor Mertz dezertált francia katonatisztről, akit a dallasi merénylet után negyvennyolc órával (!) kiutasítottak az USA-ból. Ez alapján sokan úgy vélik, hogy Soutre volt a „dombi” merénylő. Életpályája alapján ez nem is zárható ki. Souetre jóval később, 1991-ben a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front színeiben indult a francia választásokon. Két alkalommal (1982, 1991) is interjút készítettek vele, amelyekben tagadta, hogy valaha járt volna Dallasban. De a második interjúban megemlítette, hogy Victor Mertz járt ott akkor. Mertz és Souetre ismerték egymást, noha az 1960-as években a politikai paletta ellentétes oldalára kerültek, mert Mertz – beépülve az OAS-ba – felderített egy De Gaulle elleni merényletet, így halálos ellenségekké váltak. Jó kérdés: most akkor hogyan is aránylik a két személy egymáshoz? 

Láthatjuk, a történet itt kezd bonyolódni… Mivel Souetre terroristának számított, szerepelt egy megfigyelési listán, ezért vehette őrizetbe az amerikai bevándorlási hivatal a dallasi rendőrség segítségével. Gyorsan kidobták az országból, ahonnan magángéppel távozott. Az ügyről egy francia újságíró írt korabeli cikket: eszerint Souetre a kanadai Montreálban egy bárban találkozott egy Algériát megjárt volt tiszttel, aki 1963. november 22-én – azaz épp a Kennedy-gyilkosság napján – reggel még a texasi Forth Worthben tartózkodott, majd gyorsan átutazott a közeli Dallasba, ahol szemtanúja volt a merényletnek. A cikk 1964 februárjában jelent meg, és a francia titkosszolgálat azonnal lecsapott rá. Az újságírótól megtudták, hogy Michel Roux-val beszélt. Ezzel a nyomozást le is zárták. Azonban Roux francia katonatiszt volt, aki Algériában szolgálva könnyen ismerhette Souetre-t. 

Ámde – mint kiderült – Roux és a francia újságíró valójában soha nem találkoztak, csak telefonon beszéltek, így az is elképzelhető, hogy utóbbi Soutre-ral beszélt. Ahogyan az is, hogy Souetre amerikai kizsuppolása a merénylet után 48 órával pontosan az elkövető menekülésének elősegítését szolgálta. Jim Marrs – akinek a könyve alapján készült Oliver Stone világhírű filmje, a JFK: A nyitott dosszié –, lehetségesnek tartja, hogy az „Oswald-sztori” puszta figyelemelterelés az igazi elkövetőkről, adott esetben az amerikai védelem ígéretével felbérelt francia „bérgyilkosokról”. Azonosítottak ugyanakkor négy-öt kubait is, akik így vagy úgy részt vehettek a dallasi merényletben, és megfelelő kiképzést is kaptak a CIA-tól, ám szabotázsakcióknál nem jutottak messzebbre és komolyabb fronttevékenységben sem vettek részt. A merényletet mindösszesen mintegy tizenkét fő hajthatta végre. Annak a személynek márpedig, aki az ominózus dombról lőtt és hat másodpercen belül két lövésből kétszer el is talált egy mozgó és kis felületű célpontot, továbbá ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy robbanólövedéket használjon, annak egy olimpiai bajnokéval felérő képességgel és egy frontkatona gyakorlottságával is rendelkeznie kellett. 

Borítókép: A Kennedy-gyilkosság rekonstrukciója során készült archív felvétel a dallasi tankönyvraktár hatodik emeletének egy ablakába helyezve ötven évvel később, 2013-ban. A nyomozók szerint lövéseket adhattak le innen. (Fotó: Brendan Smialowski /AFP)