Megdöbbent és határozatlan vagyok, ez a jelentés bombaként fog robbanni – intett óvatosságra Giulio Andreotti egykori olasz miniszterelnök, örökös szenátor a Mitrohin-bizottság jegyzőkönyveinek első vitanapja után. A sokat tapasztalt, többszörös kormányfő aggodalma leginkább az Ali Agca-féle merénylet bolgár, keletnémet, végül szovjet titkosszolgálatokhoz vezető szálaival kapcsolatosak, mely – dacára a Silvio Berlusconi kormányfő és Vlagyimir Putyin elnök közötti baráti kapcsolatnak – végső soron még az olasz–orosz viszonynak is sokat árthatnak.
A jobbközép koalíció 2001-es kormányra kerülése óta tiszta vizet igyekszik önteni a pohárba a hidegháború időszakára visszanyúlóan az egykori keleti blokk olaszországi titkosszolgálati tevékenysége, valamint az olasz kommunista pártok „vörös” finanszírozása ügyében, mellyel évtizedes rejtélyek megoldásához is közelebb kerülhetnek.
Az úgynevezett Mitrohin-bizottság életre hívása „az igazság keresésén” túl természetesen kiváló politikai fegyverként is szolgált a kommunista veszélyre állandóan hivatkozó Berlusconinak politikai ellenfelei – főként az exkommunista balközép pártok – sakkban tartására, így a most március 15-re parlamenti szavazásra kiírt anyag tartalma szerezhet néhány kínos percet az ellenzéknek, mindössze három héttel az általános választások előtt.
A 2002 óta ténykedő parlamenti vizsgálóbizottság nevét Vaszilij Mitrohin egykori magas rangú KGB-tisztről kapta, aki a szovjet titkosszolgálat külföldi hírszerzésért felelős levéltárában dolgozott közel harminc évig, és akit 1992-ben brit titkos ügynökök szöktettek meg Oroszországból családjával együtt. Mitrohin közel tíz éven keresztül – készülve a távozásra – szigorúan titkos aktákat jegyzetelt ki apró kártyákra, melyeket a cipőtalpába rejtve csempészett ki a levéltárból, és hatalmas kockázatot vállalva dácsájának padlója alatt összesen háromszázezer feljegyzést gyűjtött össze. A jelenleg brit állampolgárként Angliában élő, volt KGB-s tábornok kártyáiból az Olaszországra vonatkozó részeket a britek még a kilencvenes évek közepén átadták Itáliának, hogy később a Paolo Guzzanti szenátor vezetésével működő parlamenti bizottság munkájának gerincét adhassák.
A Forza Italia politikusa következetes és aprólékos munkát végzett, többször járt Szófiában és Berlinben, hogy a titkosszolgálati archívumokból adatokat gyűjtsön, sőt magának Ali Agcának is közvetett formában segítséget és védelmet ajánlott januári szabadulása után, amennyiben felfedi a teljes igazságot a merénylet megbízóival kapcsolatban. Az utóbbi években számtalanszor életveszélyesen megfenyegetett Guzzanti soha nem rejtette véka alá, hogy véleménye szerint a „terrorizmus a Szovjetunió ötödik oszlopa” volt, sőt a tények, bírói vallomások és levéltári anyagok tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy Aldo Moro egykori olasz miniszter-
elnök 1973-as elrablásához is köze volt a kommunista titkos ügynököknek.
Guzzanti úgy rekonstruálta a történteket, hogy Moro az olasz titkosszolgálatok egyik alapítójaként rengeteg olyan információ birtokában volt, melyeket a fogva tartása 55 napja alatt próbáltak kiszedni belőle elrablói, a Vörös Brigádok, így megölték.
Még ennél is nagyobb horderejű a pápa elleni merényletről szóló vizsgálóbizottsági jegyzőkönyv, amely a szovjet katonai hírszerzésnek, a GRU-nak tulajdonítja a lengyel pápa likvidálására kiadott utasítást, melyet a keletnémet Stasinak és a bolgár titkosszolgálatoknak adtak ki feladatképpen. Az ok a lengyel pápa antikommunizmusa, a Szolidaritás mozgalom iránti szimpátiája és támogatása. Ezért gyakorlatilag 1978-as pápává választása percétől kezdve összeesküvést tervezhettek ellene, többek között titkos ügynökök beépítésével a szentatya közvetlen környezetébe.
A bolgár–szovjet szál létezését több érdekes „véletlen” egybeesés, Ali Agca eredeti – később visszavont – vallomása is megerősíti, illetve azok a feltételezések, melyeket az olasz és a nyugati sajtó már eddig is többször megszellőztetett. Ezek szerint a fiatal Ali Agcát még annak a terrorista Carlosnak a csoportja képezte ki Szíriában, aki nálunk, Budapesten is „menedéket kapott” az előző rendszerben. Később Agca állítólag provokátorként lépett be a a friss NATO-tag Törökország destabilizálására létrejött „Szürke Farkasokhoz”, majd 1979-ben a török Milliyet újságírójának megölésére kapott megbízást. A gyilkosság után letartóztatták, de néhány hónappal később megszökött a török börtönből, és Iránba menekült, ott – állítólag – kapcsolatba került teheráni KGB-ügynökökkel is, akik később Szófiába küldték, ahol heteken keresztül a legjobb hotelekben időzött éppen a pápa elleni merénylet idején. A Szent Péter téri gyilkossági kísérlet utáni letartóztatásakor vállalta a magányos merénylő szerepét, majd 11 hónap elteltével beszélni kezdett az olasz vizsgálóbíróknak, mire Teheránból rejtélyes módon eltűnt az a KGB-ügynök, akivel Agca annak idején tartotta a kapcsolatot. Majd 1983 októberében egy újabb véletlen egybeesés: Agca titokzatos látogatókat kapott az olasz börtönben, akik családja kiirtásával fenyegették meg, amennyiben tovább beszél. Ekkor a merénylő visszavonta összes addigi vallomását, és 1986-ban „bizonyítékok hiányában” felmentették a bolgár Szergej Antonovot, a római Balkan Air légitársaság munkatársát és másik két honfitársát, így az ügy bolgár szála jogilag gyakorlatilag lezáratlan maradt.
A jég akkor tört meg, amikor idén január közepén Agcát jó magaviseletéért kiengedték az isztambuli Kartal börtönből, ahol még az újságíró meggyilkolása és más bűncselekmények miatt töltötte szabadságvesztését.
Ekkor az az olasz vizsgálóbíró nyilatkozott a The Timesnak, aki annak idején a pápa elleni merényletben folytatta le a nyomozást Rómában. Fernando Imposimato, az azóta már nyugdíjba vonult bíró kifejti, hogy véleménye szerint a merénylő élete veszélyben forog, attól a pillanattól kezdve, ahogy szabadlábra kerül, mert „túl sokat tud”. Paolo Guzzanti ezért ajánlott fel közvetett segítséget az azóta már ismét börtönben lévő töröknek, hogy megvédik, amennyiben feltárja a teljes igazságot – írja a The Times. Negyedszázaddal a merénylet után Imposimato még mindig „120 százalékosan meg van győződve arról, hogy Moszkvában tervelték ki a gyilkosságot”, és az 1983-as titokzatos ügyvéd látogatók valójában bolgár ügynökök voltak, akik hallgatásra akarták bírni Agcát – fogalmaz az újság.
Ilyen előzmények és kiszivárogtatások után izgalmasnak ígérkezik a nemrég lezárt Mitrohin-bizottsági munka 250 oldalas jelentésének parlamenti megvitatása és megszavazása, mivel nem kizárt, hogy még az április 9-i választások előtt felrobbanhat a jegyzőkönyvekben ketyegő valamelyik bomba.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
