Nem arányos a háztartásokban lakók számával a legtöbb településen a díj, márpedig ettől függ a legjobban, hogy mennyi szemetet termel egy háztartás – magyarázta lapunknak Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) vezetője. Ebben rejlik a legnagyobb igazságtalanság, hiszen az egyedül élő ember egy többgyermekes családnál akár hatszor-tízszer kevesebbet szemetel. A kiszabott díj általában az ürítés számától függ, amit akkor is fizetni kell, ha üres a kuka. Több településen ugyan lehet kisebb kukát igényelni vagy társasházak visszaadhatnak feleslegessé vált edényeket, ám az igazi megoldást mégis az jelentené, ha több különböző űrméret közül lehetne választani – fejtette ki Szilágyi László. A Humusz felmérése szerint az egy literre vetített átlagos ürítési díj nagyobb azoknál, akiknek kisebb a kukájuk. Ha az elszállított tömeg után fizetnénk, azzal korrigálható lenne a probléma, de az komoly technológiai és informatikai beruházást igényelne. Ebben a tekintetben a zsákos rendszer a leggazdaságosabb, mert a lakó annyi zsákot vesz, amennyi szemete van, a zsák ára pedig magában foglalja a szállítás költségét.
A szemétszállítói piacon egyeduralom van, a lakók nem választhatnak a cégek között. Bár a helyi jogszabályok szociális engedményt adhatnak, az még mindig nem arányos az átlagos díjtételhez képest. Szilágyi úgy véli, alapvetően rossz az a jelenlegi gyakorlat, hogy egyes önkormányzatok „átvállalják” a hulladékkezelés költségeit, tehát nincs szemétdíj, de a szolgáltatás ellenértékét kommunális adó formájában hajtják be.
A rendszer igazságtalan a környezettudatos fogyasztókkal szemben is, akik eleve kevesebb szemetet termelnek, illetve komposztálással, vagy szelektív gyűjtéssel csökkentik a kukába dobott mennyiséget. Kertes házas övezetben akár kétharmadnyi csökkenés is elérhető, de a szemétdíjtétel leszállításával ezt sehol nem kompenzálják. Nem jutalmazzák azt a négymillió embert sem – a Humusz számítása szerint ez nem több másfél milliónál –, akik a zöldtárca szerint részt vesznek az elkülönített gyűjtésben.
– Környezetbiztonsági szempontoknak megfelelő, szigorú uniós szabványok szerint épült lerakó működtetése jóval drágább, mint egy homokbánya feltöltése szeméttel. Ez azt jelenti, hogy aki rossz lerakóba szállít, tehát szennyezi a környezetet, kevesebbet fizet. A szemétdíj átalakításával ezt meg kellene fordítani – magyarázta Szilágyi, hozzátéve: amennyiben az aránytalanságokon nem változtatnak, a várható szemétdíjemelés komoly fogyasztóvédelmi és szociális feszültségeket idézhet elő. Ma ugyanis csupán negyedét fizetjük a régi EU-tagállamokhoz képest.
Bese Erzsébet, a környezetvédelmi tárca illetékes munkatársa minderre úgy reagált, a zsákos rendszer valóban pontosabb elszámolást enged, de ez sem küszöböli ki az illegális hulladéklerakást. Az pedig, ha az önkormányzat tisztíttatja meg a települést az „elhagyott” hulladéktól, mintegy négyszer akkora költséget jelent. Az önkormányzatok jogkövetését – például az edényméret választásának biztosítását – csak a megyei közigazgatási hivataloknak van lehetősége felülvizsgálni. A jogszabályok szerint a települési önkormányzat köt szerződést a közszolgáltatóval, annak kiválasztása is az ő feladata. A hulladékgazdálkodási törvény pedig minden lakos számára kötelezővé teszi a szolgáltatás igénybevételét.
A korszerű lerakót igénybe vevő településeken élők valóban magasabb díjat fizetnek, azonban a jogszabályok értelmében a régi, előírásoknak nem megfelelő lerakók már csak korlátozott ideig működhetnek, a bezárás költségeit pedig nagyrészt önkormányzati, lakossági forrásból kell majd előteremteni. – Nem a jogszabály módosítására kell a hangsúlyt helyezni, hanem a helyi lakosság aktivitását kell fokozni. Ebben a munkában pedig a civil mozgalmaknak jelentős szerepük lehet – vélekedett Bese Erzsébet
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
