Jeles történelmi helyünk Korpona. Az egykori Hont vármegyében (ma Szlovákiában) található város neve összeforrt a régi magyar közjoggal: a tatárjárás után IV. Béla király olyan kiváltságokkal ruházta fel a települést – elsőként az országban –, amelyek nem csupán az elpusztított Korpona fejlődését segítették, de mintául szolgáltak sok más, hatalmi gondoskodásra érdemes helység királyi privilégiumának is.
Elsőként a Szent Istvánt hatalomra segítő bajor Hont lovag telepített „hospiteseket” a jutalmául kapott várispánság területére. Egy későbbi, 1135-ben kelt oklevél is megemlékezik a település német ajkú „vendégeiről”, akiknek a beköltözése II. Géza uralkodása idején (1141–1162) folytatódott. A hely – az újabb keletű, habókos historizáló vélekedésekkel szemben – a mellette lévő és már 1262 előtt írásban említett – „iuxta fluvium Corpona” – Korpona folyótól nyerte a nevét. Amint a latin szó, a régi német megnevezése, a Karpfen is pontyot jelent; a szláv Krupina helységnév és a Krupinica víznév jóval későbbi eredetű.
Korpona 1244-ben elnyert státusának érdekessége, hogy az adományozó levél részben megerősíti, ami már korábban megvolt jogaira utal. A szabadalmak – amelyek közt a piactartás, árumegállítás, védőfal és kapuk építése, bíróválasztás, címerhasználat, pallosjog is szerepel – Budával, Pozsonnyal, Kassával és Brassóval azonos rangra emelték a települést, a „korponai jogállás” pedig a további bányavárosi kiváltságok etalonja lett. A gyors fejlődés állomásai: Károly Róbert okiratában, 1342-ben a városok sorában szerepel, Zsigmond 1412. évi levele civitasnak nevezi. A császár és király 1428-ban feleségének, Borbálának ajándékozza „tűpénzül”, azaz a királynéi udvartartás költségeinek fedezésére, Korpona ezzel is jól járt. A török veszedelem közelsége miatt az 1533. évi XXVIII. törvény rendelkezett védműveinek karbantartásáról, Zólyom, Turóc, Árva és Liptó vármegyék költségére. Ezután épült a várostól nem messze ma is látható őrtorony, az úgynevezett Tarisznyavár. Egy 1530-as évekből származó metszeten Korpona úgy körül van övezve falakkal és bástyákkal, mintha csak a korabeli Budát látnánk.
Ugyanezen a képen jól látható a város magaslatán lévő tornyos templom, amelyet Szűz Mária tiszteletére építettek és szenteltek. Elődje már a tatárjárás előtt megvolt, s megint csak a település rangjára utal, hogy már a román kori plébániai egyház is háromhajós bazilikának készült, amelyet azután kora gótikus stílusban építettek újjá. A XIV. és XVI. század között több ízben renoválták, bővítették. Támpilléres, boltozatos szentélye kései csúcsíves formát mutat, amint az egyetlen nyugati tornya is a kései gótika jegyeit viseli magán. Korpona fénykorának tanúi a templomban látható pompás, faragott, aranyozott szárnyas oltárok, amelyek a közeli bányavárosok 1500-as évekbeli művészetéhez kapcsolhatók.
A hódoltság határvidékén fekvő várost előbb a török háborúk, majd a vallási villongások sújtották. Korpona lakói korán áttértek a lutheránus hitre, később azonban gyakran fordítottak a köpönyegükön. Rajta is vesztettek: 1605-ben Bocskai István hadai szállták meg a települést, majd Thököly Imre fejedelem sarcolta meg őket. Árulásukért 1701-ben Andrássy György generális leromboltatta Korpona falait, ágyúit Krasznahorka várába vitette, végül vagy ötven helyen felgyújtatta a várost. Hanyatlása, mondhatni, máig sem ért véget. A most nyolcezer szlovák lakosú Krupina kusza építkezésű, forgalmas főútvonallal keresztülszelt, színtelen kisváros.

Nagyon nehéz helyesírási kvíz: Ön ki tudja tölteni hibátlanul?