Vesztes nélküli verseny

Csupán huszonötezer szavazat: ennyin múlott Silvio Berlusconi sorsa az olasz köztársaság történetének legszorosabb kimenetelű választásán. A sors fintora, hogy Romano Prodi koalíciója – saját szavazói mellett – valójában a rivális Berlusconi-kormány által a törvényhozáson átpasszírozott választási törvénynek is köszönheti a biztos győzelmét.
A tavaly elfogadott törvénymódosítás ugyanis óriási baloldali tiltakozási hullámot kiváltott ki, a szavazáskor a képviselőházban valódi plakátháború alakult ki a szemben álló felek között: míg Prodiék csapata „az úgyis veszíteni fogtok” táblát lobogtatta, addig a jobbközép képviselők hiába próbálták elmagyarázni, hogy a paragrafusmódosításokra a kormányválságról kormányválságra bukdácsoló Itália stabil kormányozhatóságának érdekében volt szükség. A változtatás lényege ugyanis, hogy az akárcsak egyetlen mandátum erejéig több szavazatot besöprő koalíció 64 „ajándék” mandátumhoz is jut, így most a pusztán hajszálnyi különbséggel előző ellenzéki Unione ölébe hullottak a biztos kormányzáshoz nélkülözhetetlen „bónuszpontok”. A leköszönő Berlusconi-kabinet másik „segítsége” a külföldön élő két és fél millió olasz szavazati jogának megadása a köztársaság történetében először: pontosan az ő voksaikkal voltak képesek Prodiék ellensúlyozni a szenátusban kialakult jobbközép szűk többséget, így elkerülhetővé vált, hogy a törvényhozás alsóháza baloldali, míg felsőháza jobboldali befolyás alá kerülve patthelyzet alakuljon ki.
A mostani választásoknak tehát gyakorlatilag nincs vesztese: Romano Prodi Unione szövetsége egészen minimális előnnyel, de nyert, ugyanakkor a „Lovag” politikai öröksége feketén-fehéren bizonyította, hogy kormánya ezúttal ténylegesen az ország javára cselekedett: a választójogi törvény módosításakor ugyanis az összes közvélemény-kutató a kormánypártok lemaradását mutatta, tehát tisztában voltak azzal, hogy a bónuszrendszer valószínűleg nem nekik fog kedvezni. A 83 százalékos, elképesztően magas részvételi arány pedig az olasz demokrácia igazi ünnepe: a durván 40 millió leadott szavazathoz képest a 25 ezer szavazatnyi, mindent eldöntő előny mutatja, hogy az ország gyakorlatilag „egy elfelezett almára” hasonlít, és a kormányfő ellen indított összehangolt nemzetközi és hazai sajtókampány csak a külföldi olaszok egy részét tudta a Lovag ellen fordítani. Az utóbbi hónapokban külföldi befolyásos médiaorgánumok tucatjainak hasábjain hosszas elemzések születtek az olasz gazdaság omladozásáról és a regnáló politikai elit alkalmatlanságáról. Ezt az óriási nyomást nem tudta ellensúlyozni a világ száz leggazdagabb embere között számon tartott médiacézár Lovag sem, aki saját tévécsatornáin többé-kevésbé betartotta „az egyenlő esélyek elvét”: jó üzletemberként ugyanis elsősorban a nézettséget tartotta fontosnak, és tisztában volt azzal, hogy egyértelmű elfogultság esetén jelentősen veszítene nézőtáborából.