Mészáros Lázár sírja

Rejtőzködő Magyarország

A köztiszteletben állott magyar hadügyminiszter emlékét ujitjuk fel előtted, nyájas olvasó, s a száműzött szerencsétlen honfitársnak, kit többé itthonn keblünkre nem ölelhetünk, egyszerű sirját mutatjuk be, melyet a külföldi menhely hantjai alatt találtunk; de felmutathatjuk egyszersmind a szerető, emberbaráti karokat is, melyek a távolban ápolták és siri ágyát megvetették – legyenek megáldva érette! Egy e napokban Londonból hozzánk érkezett levél ezt irja Mészáros Lázár sirja s halála körülményeiről:
Néhány hét előtt látogatást tevék Lady Langdale-nél, kinek eywoodi palotájában halt meg november 6-án 1858-ban Mészáros Lázár tábornok. A bujdosó honfi, három héttel halála előtt, Amerikából érkezett, s mielőtt Sveiczban végkép megtelepednék, Eywoodba (Hereford megyében) rándult, néhány napot töltendő Lady Langdale-nek és leányának, Teleki Sándor grófnénak társaságában.
Itt lepte meg a kegyes halál, s rövid betegség után véget vetett szenvedéseinek – hontalanságának.
Betegségét a nemes keblü hölgy tudatá velem, úgyszintén a szenvedőnek azon óhajtását: hogy szeretne még egyszer látni az életben. – Fájdalom, nem meheték, nem nyujthaték a végpillanatban kezet azon férfiúnak, kinek nevét a haza egykoron tisztelettel emlitendi. A boldogultnak sirját évenkint meg szoktam látogatni, felkeresém most is, szivem elérzékenyült, feledhetlen hazámra, áldozataira gondolék, s szememből nehéz könyük gördülének, de leküzdém fájdalmamat, s hogy legalább nyughelyének emlékét megőrizzem a hazának, lerajzolám azon sírkertet, melyben e hű magyarnak tört szive porlik.
A sírkert Titley helységhez tartozik, egy óranegyednyire az eywoodi parktól, s csak néhány angol mérföldnyire az úgynevezett „Caractacus” halmoktól, melyeken Caractacus, az utolsó brit fejedelem utolsó csatáját küzdé a rómaiak ellen. A szerencsétlen fejedelem Rómának diadalkapuin ezüstlánczokkal vonult keresztül, hogy később vasbilincsek közt idegen földön meghaljon. Ilyen a sors játéka, ki hitte volna, hogy ősz bajnokunk ott lelje végnyugalmát, hol másfél ezredév előtt a hajdani britek dicsősége sírba szállt!
A szent földre Lady Langdale faragott kőlapot helyezett, melynek angol s magyar felirata ez:
To the memory of
General Lázár Mészáros
Minister of war
And Commander in Chief
Of the Hungarian army in 1848–1849.
Who was born at Baja in the county
of Bács 1796 and died at Eywood
6-th November 1858 in the 63 year of
his age and 10-th of his exile.
This stone is inscribed
by his sorrowing friend
J. E. H. Lady Langdale.

Mészáros Lázár Tábornoknak,
A jó Hazafinak,
A vitéz Katonának.
A nemes Barátnak.

Mészáros Lázár maga is előre készitett volt magának sirverset latin és magyar nyelven, de ezek nem vésettek sírkövére.
Mészáros saját latin és magyar sirversei igy hangzanak:
Intus qui est, fuit Lazarus
Pauper sicuti Patronus.
Hungarus, Mészáros natus,
Honestus a suis voeatus;
Sed tamen semel mortuus,
Resurgat melior alius.

Ki alatta fekszik, volt
Mészáros Lázár a holt.
Ő mi sem volt életében,
Mint becsületes lény nemében.
Patronjaként szegény,
Ébredjen mint jobb legény.
(Vasárnapi Újság, 1861. január 6.)
Immár majdnem negyven esztendeje, hogy Londonban megvettem az első autómat, egy alig használt kék színű minit, és nagyon szerettem volna kipróbálni, elvisz-e hosszabb kirándulásra is, vagy darabokra hull az úton. Czigány Lóránt barátom, hozzám hasonló lelkes kutatója az angliai magyar emlékeknek, azzal a javaslattal állt elő, hogy induljunk expedícióra, autózzunk fel Anglia és Wales a fővárostól több száz kilométernyire fekvő határvidékére, mert úgy hírlik, valahol Eywood falucska környékén ott nyugszik Kossuth hírneves hadügyminisztere, Mészáros Lázár tábornok. A felfedezést egy harmadik angliai magyar, Nagy Kázmér újságíró tette, aki megbízást kapott egy budapesti kiadótól, hogy írjon útikönyvet, különös tekintettel Nagy-Britannia magyar vonatkozású emlékeire. A könyvből végül nem lett semmi, de Nagy Kázmér régi, 1848–49-es emlékiratokat böngészve rájött, hogy Mészáros Lázár a szabadságharc bukása után Amerikába emigrált, de nem ott halt meg, hanem elindult Európa felé, ugyanis odaát az Államokban elég sanyarú sorsa volt mint óraadó nyelvtanárnak. Teleki Sándor gróf angol arisztokrata hölgyet vett feleségül, az anyósának, Lady Langdale-nek Titley és Eywood falucskák között félúton volt egy nagy háza, oda hívta meg a hatvankét éves hajdani tábornokot, hogy jóféle házi koszttal, a festői környéken tett sétákkal felerősítse. De amikor ez a keszeg, nagy bajuszú magyar úr 1858. október huszonötödikén a többhetes tengeri átkelés meg a hosszú angliai bumli után lekászálódott a kocsiról, már igen nagy beteg volt. November hatodikán meghalt.
A mi utunk Londontól Eywoodig kényelmesebb volt. (…) Lám, erre a zölden zamatos szigetországi vidékre jutott el élete utolsó színtereként Baja szülötte, a császári huszártisztként a napóleoni háborúkat megjárt, világlátott hadfi, ez a nagy tudományú férfiú, aki stratégiai irományai jutalmaként 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ebben az isten háta mögötti faluban haldoklott a Langdale-kúria vendégágyában az az országát vesztett tábornok, aki Kossuth hadügyminisztereként az erdélyi hadmozdulatok idején a sárga földig leteremtette Petőfi Sándor nemzetőr tiszt urat, mert nyitott gallérú ingben mert jelentkezni szolgálattételre Bem apónál. Erről szól Petőfi Nyakravaló című 1849 februárjában írt költeménye.
(…) Hol lehet Mészáros Lázár sírja?
Ebédig bolyongtunk ide-oda bokrok és régi-régi sírkövek között. Már majdnem feladtuk a keresést, amikor a sáros fűcsomók közül kőlap sarka kandikált ki. Botokkal láttunk hozzá a megtisztításának, s lassacskán kivehetővé vált az elrepedt sírkő, amit Lady Langdale vésetett annak idején. A feliratot maga a haldokló altábornagy fogalmazta meg, de nem tudtuk elolvasni, mert szaporán kezdett esni az eső.
Londoni körökben hamar elterjedt a hír, hogy expedíciónk sikerrel járt. Felmerült a hamvak hazaszállításának gondolata is, de Mészáros Lázár Amerikában élő késői családtagjai ezt megtiltották, mert nem voltak hívei a kádári Magyarországnak. Idővel a szovjet birodalom napja is leáldozott. A család ekkor megadta az engedélyt, és 1848–49 miniszterének a földi maradványai immár bajai sírban nyugodhatnak. Az angliai magyarok az eywoodi sírkövet újrafaragtatták, és még egy kisebb követ is állítottak ezzel a szöveggel: „Hála a földnek és a nemzetnek, amely befogadta […]”
(Sárközi Mátyás írása az Európai Utas 2003/4. számában)