MI A MAGYAR?

Én, ki itt írok, nem tehetek jobbat, mint fohászomat hozzá küldeni s őt kérni: Mindenható, legyen meg akaratod, és erősíts engemet, hogy megbocsátván bűneimet, állhatatosságot, türelmet adjál mostani állapotomon felülemelkedhetni, s benned bízva azon reménységgel élhetni, hogy javamra számolván mostani látogatásodat egy Hazát fogsz ajándékozni, amelyben pályámat e földön végezhessem úgy, amint kezdém, folytatám és végzeni akarnám, ti. mint becsületes ember. […] Kérlek, tovább szállítsd a Szentlelket a magyar számkivetés közé, hogy több egyesség, egyetértés, kölcsönös szeretet létezzen köztük, hogy jobban becsüljék az embert és önmagukat, hogy ezáltal hírük, nevük a világ ítéletében ne szenvedjen. Ámen!
Január. Kedd, 1. Esős idő tette szomorúvá az első napot, hasonlóvá sorsunkhoz. Semmi rosszabb hír nem szomorított jobban, nem tudom, miért, mióta elhagytam hazámat, ily elszorult nem voltam, talán valaki kedveltjeim közül szenved honában, vagy talán kiszenvedett.
Ajándékot kaptam Specht kapitánytól, egy török gyantaszopókát, ha ez így megy, talán ajándékokkal meggazdagodom. […]
Szerda, 2. Mi sem volt, mint kevés botrány a magyarok részéről. Én mai napig, ha végigtekintem nemzeti jellemünket, semmi nagyság csíráját nem látom, felhevíteni lehet, de ha elejében nem sikerül, ellankad, és állhatatosan valamit kivívni nem bír. Tovább, ha az eszközöket, az embereket tekintem, kikkel függetlenségi küszködésünket kivívni kellett, úgy mai napig is csodálom, hogy annyira is jöhettünk. Polgári tekintetben a régi vitatás, ellenségeskedés megmaradt, a táblabírói politikát nem akarták követni, és mégis azok maradtak, működtek. A sok küldöttmény, bizottmány mindenhol működött, de szón kívül mit sem végzett, mindenbe beavatkozott, és abba legjobban, mit legkevesebbet értett, a katonaság irányoztatása, használata legkedvesebb munkája vala stb. Ha a tiszteket nézem, Európában talán nagyobb része az utolsó fokon állott, és ami kivándorlott, még rosszabb volt talán, mint ami bent maradott, annyi gyávaságot nem lehet képzelni, mint amennyit közöttünk lehet találni. Ő is táblabíró volt, enni, inni, kényelmeskedni, a szolgálatot mással tétetni, magát a veszedelemből kivonni igen szerette; lármázni, vitézségről beszélgetni, kardját csörtetni első volt. Voltak kivételek, de fájdalom a nagyobb része olyan volt, mint mondám.
Még itt is szatócskodni, szószátyárkodni, bizottmányokat alakítani, törvényszékeket felállítani, magát hatalomnak tekinteni kötelességének véli; nincs országa, nincs helye, és mégis parancsolni, úr lenni megszokás. Kossuth itt is kormányzó, mivel sokat nem beszélhet, tehát ír; törvényeket szab, mit senki sem tart meg, pénztárt alakít, hogy más pénzét utalványozhassa, udvart tart, tányérnyalókat képvisel; szegény ember és mivel sarlatán, bár nem szeretik, mégis hódolnak neki. Ó, emberek!
Csütörtök, 3. Mennél többet lakom Dembinskivel, annál jobban szeretem s tisztelem, annyi emberségi és felebaráti szeretetet ritkán találhatni, és annyi adakozást. Életében előfordult eseményekről az emlékezete tárházából mindennap újabb s újabb történeteket beszél el. Sajnálni fogom, ha elválunk, egy könyvet lehetne valódi anekdotákkal teleírni; de nem teszem, nehogy meglopni látszódjon, mivel ő maga élete leírásába ezeket is be akarja foglalni.
(Mészáros Lázár naplójából, 1850)