Cey-Bert Róbert Gyula
Dzsajavarman nemcsak sikeres hadvezér volt, hanem a hindu vallás magas rangú asztrológus főpapja is, akinek fontos célja volt, hogy létrehozza a földön az istenek világát. Végrendeletében meghagyta, hogy utódai folytassák a megkezdett munkát, valósítsák meg Visnu és Siva égi országát a Khmer Birodalomban. A hindu mitológia szerint az istenek a világ központjában, a mitikus Meru-hegyen élnek. A hegynek öt csúcsa van, amelyek az isteni teremtőenergiát jelképezik, azt a megtermékenyítő erőt, amelyet a hinduista vallásfilozófiában Siva lingakultusza fejez ki (linga = fallosz).
A hinduista mitológia szerint a Meru-hegy lingacsúcsainak erőt adó, megtermékenyítő kisugárzása biztosította Istennek az energiát, amely végül a földi lét teremtéséhez vezetett.
Dzsajavarman utódai a Kuen-hegy körzetében istenkirályi székhelyet alapítottak, amelyet Angkornak – szent fővárosnak – neveztek el.
Angkor több mint 500 évig volt a Khmer Birodalom fővárosa, ahol az istenkirályok, a Meru-hegy modelljét követve, a világ legcsodálatosabb templomegyütteseit építették fel. Ezek nagysága, esztétikája és gazdagsága messze megelőzi az egyiptomi, görög–római, inka és maja építészet emlékeit.
A több száz templomegyüttes közül a legfigyelemreméltóbbakat II. Szurjavarman (1109–1150) és VII. Dzsajavarman (1181–1222) építették.
A világ legnagyobb és szimbolikailag leggazdagabb templomát II. Szurjavarman építette, amelynek öt ég felé szökő tornya a Meru-hegy lingacsúcsait jelképezi. Az egy négyzetkilométernyi területen fekvő templom sokkal több építőkövet tartalmaz, mint az egyiptomi Kheopsz-piramis.
II. Szurjavarman idejében a Khmer Birodalom hatalma tetőfokán állt, Délkelet-Ázsia legnagyobb részét uralma alatt tartotta. Egy korabeli kínai krónikás megdöbbenten írja II. Szurjavarman hadseregéről: „Ilyen erős és hatalmas hadserege egyetlen uralkodónak sincs a világon. A főerőt több mint kétszázezer harci elefánt képezi, amelyek földrengést idéző rohama minden ellenálláson keresztülgázol. A harci elefántok hátán mellvéddel biztosított faállványokon három harcos félelmetes lándzsái és nyilai megsokszorozzák az elefántok elsöprő rohamának hatékonyságát.” A kínai krónikás állítása valószínűleg túlzás a Khmer Birodalom kétszázezer harci elefántjáról, de ha ennek csak tíz százaléka igaz, húszezer harci elefánt akkor is hatalmas haderőt jelenthetett.
A korabeli leírások szerint az Angkor Wat építésén több mint száz ember dolgozott, kőfaragók, szobrászok, kőművesek, kisegítő munkások csaknem húsz éven át. A végeredmény a világtörténelem legnagyobb építészeti csodája lett. A templomot körülvevő falak kerülete 1500x1300 méter. Az épület alapját háromszintes piramisépítmény képezi, amelyből öt hatvanméteres torony emelkedik ki. A templom építészeti stílusa Visnu és Siva istenek transzcendens értékrendjét fejezi ki: a háromszintes piramisalap Visnu megingathatatlan, életharmóniát biztosító képességét, az ég felé emelkedő tornyok Siva lingakultuszának életet adó, megtermékenyítő energiáját jelképezik. A templom falait rengeteg szobor díszíti, és több mint kétezer dombormű mutatja be az égi táncosnők, az apszara tündérek lélegzetelállítóan lenyűgöző, mitikus világát. A domborművek szintén megörökítették II. Szurjavarman haditetteit és győzelmeit, amelyeknek művészi kifejezésmódja egyedülálló képes krónikája a khmer történelem legdicsőbb korszakának. Maga az Angkor Wat valójában a hinduizmus legfontosabb transzcendens üzenetét hordozza, jelentése összeköti az égi világot a földi világgal, és kiemeli II. Szurjavarman szerepét az égi és földi világ kapcsolatteremtésének megvalósításában.
Több vallástörténetileg értékes, kőbe vésett felirat is található a templom falain, amelyek megörökítették a khmer istenkirályok áldozatainak legfontosabb kéréseit. Az egyik legérdekesebb felirat a születő életek hierarchiáját emeli ki: „Add, hogy országunkban mindennap tömérdek erős fiú, sok szép tehén és bika és ezernyi erőtől duzzadó harci elefánt szülessen.”
A Khmer Birodalomban a poligámia, a többnejűség volt érvényben. Az istenkirályoknak több száz feleségük és ágyasuk volt, akiknek a legfőbb feladatuk a királyi család fiúutánpótlásának biztosítása volt. A legendák szerint az istenkirály legfontosabb felesége egy mitikus lény, Naga (kígyó) volt, akinek a király külön templomot, a Pimeanakászt építtette. A király minden este felment a templom legmagasabb tornyába, ahol Naga gyönyörű apszarává változott át, és a királynak szertartásosan szeretkeznie kellett vele. Ez a szertartásos szeretkezés rendkívül fontos istenkirályi kötelezettség volt, ez biztosította a Khmer Birodalom békéjét, gazdagságát és katonai hatalmát. Ha a király elmulasztotta kötelezettségét, a Khmer Birodalom meggyengült, a nép pedig szerencsétlenné és boldogtalanná vált. A legendák megemlítik, hogy II. Szurjavarman egyik utódja nem teljesítette a kötelezettségét, az ellenség megtámadta Angkort, megölték a királyt, és a gyönyörű várost négy évig megszállva tartották.
II. Szurjavarman unokájának azonban sikerült visszafordítania a balsors kerekét: sereget gyűjtött, kiűzte a vietnami ellenséget a szent fővárosból, VII. Dzsajavarman néven istenkirállyá nyilvánította magát, és visszaállította Pimeanakász és Angkor szertartásainak szakrális jelentését. VII. Dzsajavarmant elsősorban a Khmer Birodalom legtevékenyebb építőjeként ismeri a történelem.
Uralkodását egy vallási újítással kezdte: a hinduizmus helyett a buddhizmust tette államvallássá. Rendkívül toleráns módon azonban nem üldözte a hinduizmust, a hindu isteneket a buddhizmus szentjei és égi szellemei közé soroltatta. Gyermekkorát egy eldugott őserdei buddhista kolostorban töltötte, ott ismerte meg a dharmát, a buddhista életfilozófia világmindenség rendjét meghatározó vallási, társadalmi, erkölcsi törvényeit, amelyekkel teljesen azonosult. Transzcendens meditációs technikákat tanult, amelyek megerősítették abban a meggyőződésében, hogy ő bódhiszattva, vagyis egy újjászületett Buddha, akinek a feladata, hogy megteremtse a világ legnagyobb és legigazabb buddhista birodalmát. Monumentális építkezésekbe kezdett: felépítette Angkor Tomot, a majdnem négy négyzetkilométernyi területen fekvő, fallal körülvett templom- és palotaegyüttest, a győztes csatájára emlékeztető gyönyörű Preah Khan templomhegyet (a csata színhelyén), a hatvanhektárnyi területen fekvő Ta Prohm kolostorkolosszust, amelyben Délkelet-Ázsia első egyetemei, kórházai és színházai voltak.
A gigantikus méreteket kedvelő király őserdőkön átvezető, kőlapokkal borított utakat építtetett, amelyek összekötötték birodalma legfontosabb központjait és rizstermő vidékeit. A háromszáz kilométer hosszú, zarándokok számára készült Pimai–Angkor közti szent úton például 121 szent lángot őrző szentély állt, amelyek szimbolikus jelentésükön keresztül a megvilágosodott Buddha áldását és lélekharmóniát biztosító szeretetét sugározták a birodalom népére. VII. Dzsajavarman Buddha tanításainak szellemében azt vallotta, hogy egy igaz király csak egy esetben szenvedhet: amikor a népe is szenved. Uralkodása alatt mindent megtett, hogy birodalma népei számára megvalósítsa a lelki, szellemi, anyagi harmóniát és jólétet. Nem tudta elviselni a szegény és boldogtalan emberek látványát, ezért arra kötelezte a kolostorokat, hogy a rászorulóknak élelmet, munkát és szeretetteljes otthoni légkört biztosítsanak.
A Ta Prohm kolostorban például csaknem ezer tanító szerzetes mellett több mint tizenötezer ember lakott, akik teljes ellátást és munkát kaptak. A feljegyzések szerint a kolostor lakói több mint tizenöt tonna rizst fogyasztottak naponta. A király legnagyobb építészeti remekműve a gyönyörű Angkor Tom volt, amelynek központját Bayon, a csodálatos istenkirályi palota foglalta el. Angkor Tom valójában a birodalom szakrális székhelye volt, amelynek monumentális palotáit és templomait öt kapun át lehetett megközelíteni. A kapukat VII. Dzsajavarman hatalmas méretű fejszobrai díszítették, amelyek ezer év után is tökéletesen hirdetik a Khmer Birodalom istenkirályának meditációs nyugalmát és méltóságát. VII. Dzsajavarman halála után a Khmer Birodalom gyors hanyatlásnak indult. Utódai nem voltak képesek megvédeni a határokat az egyre agresszívebben fellépő szomszédok (Sukhothai és Ayudhaya) megismétlődő támadásaival szemben, s 1435-ben kénytelenek voltak áttenni a birodalom fővárosát a keletebbre fekvő, könnyebben védhető Phnompenbe.
Angkor, a szent város elnéptelenedett, feledésbe merült, lassan benőtte az őserdő, templomai, palotái, utcái majmok, tigrisek, párducok, szarvasok, vadelefántok területévé váltak, míg aztán 1860-ban francia régészek találták meg a sűrű őserdővel benőtt hajdani büszke fővárost, amelyről gyorsan kiderült, hogy a világtörténelem talán legszebb és leggazdagabb régészeti lelete.
Természetesen a monumentális Angkor Wat és Angkor Tom jelentette a legnagyobb kultúrtörténeti szenzációt, amelyek viszonylag épségben megmaradtak, hála az őserdei remete szerzetesek tevékenységének. Az elmúlt évtizedekben több csodálatos épületet sikerült kiszabadítani az őserdő fogságából, de nagyon sok gyönyörű építményt takar még mindig a dzsungel buja növényzete a hajdani város hatalmas területén. Sokat ártott Angkor régészeti megmentésének a vietnami háború és a vérszomjas vörös khmerek uralma, akik az Angkor környéki őserdőkben rendezték be titkos bázisaikat. A terület nagy részét elaknásították, a jobb állapotokban lévő épületeket pedig lőszerraktárként és kivégzőhelyként használták. Kambodzsában a vörös khmerek rémuralma idején több mint kétmillió embert gyilkoltak meg és éheztettek halálra. A kilencvenes évek elején a vörös khmerek végleges vereséget szenvedtek; megalakult a független Khmer Királyság, amely végül megmentette Angkor körzetét a háború pusztításaitól. Az aknamezőket még nem mindenütt sikerült felszámolni, de a legszebb és legfontosabb épületek már minden veszély nélkül megközelíthetők.
Angkor Wat ma nem csak a világ legnagyobb és legszebb temploma, amely továbbra is lélekemelő módon sugározza azokat a szellemi értékeket, amelyekkel az ember próbálja kifejezni a transzcendens világgal való kapcsolatát. Angkor valójában egy őserdőkkel borított, időtálló kövekből megfogalmazott ima, amely túlmutat a halálon és az enyészeten. Az újjászülető életben való hit misztikus erejét talán a legmeghatóbban a dzsungeltemplomnak nevezett Ta Prohm hatalmas építményei képviselik. A kolostor területének nagy részét még a dzsungel borítja, amelynek gigantikus fái között szinte eltörpülnek a VII. Dzsajavarman által építtetett, művészi érzékkel megmunkált építmények. Az embernek az az érzése, hogy valójában a természet paradicsomának a templomában jár, ahol az őserdő fái és állatai jól érzik magukat, ahol megvalósult a harmónia az Isten, az ember és a természet között.
Bangkokból könnyen meg lehet közelíteni Angkor körzetét, a Bangkok Airways légitársaság naponta indít járatot Sziemreapba, ahonnan az ősi khmer főváros csak hat kilométerre fekszik. Angkor tehát már nyitva áll a nemzetközi turizmus előtt. Ha az ember át akarja élni Angkor misztériumának ősi szellemiségét, akkor az elkövetkező években feltétlenül meg kell látogatnia ezt az egyedülállóan varázslatos régészeti csodát. Félő, hogy a globalizálódó tömegturizmus előbb-utóbb felfedezi Angkor marketinglehetőségeit, és egy olyan régészeti Disneylanddé alakítja, ahol a McDonald’s, a Coca-Cola és Miki egér szellemisége lesz az irányító tényező.
origo.hu
Hajnalban teljes leállás jön az OTP-nél – vagy mégsem?
