Magyar–szlovák kiengesztelődés

„Megbocsátunk, és bocsánatot kérünk” – ez a mondat ismétlődik a magyar és a szlovák katolikus püspöki konferencia ünnepélyes levélváltásában, melyet mint történelmi dokumentumot a két nép kölcsönös kiengesztelődéséért bemutatott tegnapi szentmise keretében írtak alá Esztergomban.

Követendő történelmi példát kívánt adni a magyar és a szlovák katolikus püspöki kar az ezer éve együtt élő két népnek és mai politikusainak arra, hogy tisztítsák meg emlékezetüket az utóbbi másfél évszázad tragédiasorozata alatt adott-kapott bántásoktól és sebektől. Ezért mutattak be tegnap egy rendhagyó, szlovák–magyar kiengesztelődési misét magyar kezdeményezésre az esztergomi prímási bazilikában. E gesztus fontos európai előképekkel bír. Negyven éve például a lengyel püspökök küldtek levelet német kollégáiknak a megbocsátás és a bocsánatkérés jegyében, és az ebből fakadó katolikus megbékélés szintén megelőzte a politikai közeledést – amint arra Erdő Péter érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott rá. Szlovák kollégája, a szepesi egyházmegye irányítója, Frantisek Tondra szintén kifejezte reményét, hogy az esztergomi eset visszahat a politikára. Mondta ezt akkor, amikor Szlovákiában éppen alakul egy olyan koalíció, amelyben szerephez jutottak magyarellenes erők. (A témáról írásunk az 1. és a 9. oldalon.) A bazilika kupolája alatt magyar és szlovák hívek tapsa tört ki, amikor a két főpásztor aláírta a kiengesztelődési levélváltást.
Munkatársunk megkérdezte Tondra püspököt: szorgalmazná-e, hogy a magyar többségű Csallóköz térségéből magyar anyanyelvű püspök kerüljön a szlovák püspöki karba, és megkapja az egyik egyházmegye irányítását? A szlovák püspöki kari elnök azt válaszolta, hazájában nincs olyan egyházmegye, amelyben kizárólag magyarok élnének, nehéz volna tehát kialakítani olyan térséget, ahová nemzetiségi püspököt lehetne kinevezni.