Orbán Viktor hazudik – e mondat villan a Népszavát lapozgató olvasó szemébe egy Árpád-sávos keretben megjelenő, fizetett politikai hirdetésről. A Fidesz elnöke e hirdetés szerint „törvénytelennek nevezi a demokratikusan megválasztott magyar kormányt,” s „demokratának nevezi magát”, miközben „támogatja a szélsőséges tüntetőket és a vandalizmust”. Továbbá: „antidemokratikus eszközökkel próbál hatalomra kerülni”, valamint „Árpád-sávos, utcai harcos álforradalmat játszik.” Aláírás: MSZP.
A lapban látható még egy nyilatkozat, amelynek aláírói – több tucat balliberális értelmiségi – azt követelik Magyarországtól, „mondjon nemet az Árpád-sávos követelésekre”, mégpedig „október 1-jei szavazatával”. Eddig azt állította a baloldal, hogy a vasárnapi választásoknak nincs közük a tüntetők követeléseihez – most azt, hogy kormánypárti szavazattal nemet lehet mondani e követelésekre. A gyurcsányista logika, mint a kígyó, önfarkába mart: ha következetesek lennének (nem azok), az MSZP várható választási vereségét a ballib értelmesek úgy tekintenék, hogy a nép nagy, demokratikus igent mondott a kormány távozására.
Pillanatnyilag az egész civilizált világ előtt ismeretes: a magyar miniszterelnök előre megfontolt szándékkal lehazudta a napot az égről, hogy hatalmon tartsa kormányát. Ezt felszínre került, mocskos-perverz monológjában maga az elkövető állítja. Orbán mégis törvényesnek nevezte e kormányt, bár szerinte annak társadalmi legitimációja megszűnt. A vandalizmust a Fidesz-elnök elítélte, tehát nem támogatja. A vandalizmust – szerény nézetem szerint – az támogatja, aki huligánokat bérelt föl a rombolásra és a fosztogatásra, aztán megakadályozta, hogy a rendőrség hatékonyan beavatkozzon.
De mi más lehetne a balkampány központi eleme, mint a jó öreg szélsőjobboldali veszély? Arra hivatkoznak a miniszterelnök kampánynokai, hogy Árpád-sávos zászlók (értelmezésükben: nyilaslobogók) is feltűntek a Kossuth téren. Ehhez azért megjegyezném, hogy Szálasi banditái – akiktől persze elhatárolódom – nem zászlót hordtak, hanem Árpád-sávos karszalagot viseltek nyilaskereszttel. Zászlót Árpád-házi királyaink csapatai lengettek, mikor harcba indultak például a tatár hordák ellen (amelyektől szintén elhatárolódom). Azonkívül az Árpád-sáv – nyilasok ide vagy oda – nemzeti szimbólum; köztársasági címerünkben is domináns az Árpád-sávos mező. A címertől pedig nem határolódom el.
Mindazáltal köztudomású, hogy a szélsőjobb csoportok a tiltakozó politikai demonstrációk potyautasai. Megismerhetők a nemzeti jelképek és hagyományok giccses, lefokozott megjelenítéséről, zsigeri idegengyűlöletről, furcsa, ezoterikus elméletekről, miegyébről. A Kossuth téren a kezdettől feltűntek, s igyekeztek kisajátítani a spontán megmozdulást. Ám erről sem Schmitt, sem Orbán, sem az Árpád-házi királyok, sem a Kossuth téri tüntetők nem tehetnek, ahogy a tiltakozással szolidáris milliók sem. Az a balértelmiség már inkább, amely a nemzeti érzést kigúnyolja és háttérbe szorítja, s úgy tesz, mintha a hazaszeretet csak kétes szubkultúrákban létezhetne.
Ha Orbán antidemokratikus eszközökkel akart volna hatalomra jutni, könnyen megtehette volna. Akkora volt az ország felháborodása múlt hétfőn és kedden, hogy a Fidesz-elnök a helyzetet kihasználva, néhány perces beszéddel emberek millióit hívhatta volna utcára, szükséghelyzetet idézve elő, hogy puccsal átvegye a hatalmat. Ehelyett – vállalva, hogy sokaknak csalódást okoz – kijelentette, hogy pártjával demokratikus választásokon akar nyerni.
Állandósult a hazugság a baloldalon. „Hazudtunk reggel, délben meg este”, mondta Gyurcsány – így, többes számban. Sem mondatait, sem őt nem lehet különválasztani a kontextustól. Tetteit frakciójával, pártjával, koalíciós partnerével, szellemi holdudvarával, valamint a szolgálatában álló médiumokkal és persze kampánystábjával együtt követte-követi el. E nyúlós-ragacsos hazugságmassza az ő kontextusa. Ország és világ undorodik tőle. S e kontextusba tartozik a Népszava, amely akár fejlécére írhatná: Fizetett politikai hirdetés…

Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz