Ezekben a napokban az ország egy meggyilkolt női szerzetes Salkaházi Sára nevével és történetével ismerkedik. Az újságíróként is ismert Salkaházi Sára neve magyarosítottan is furcsán cseng; a Schalkházok német eredetű kassai polgárok voltak. Mindez azért érdekes, mert a korábbi hazai női szentek, boldogok között nem találunk polgári értelmiségieket; általában főnemesi, sőt királyi sarjak voltak. Sára testvért 1944. december 27-én este lőtte a Dunába egy nyilas különítmény. A német megszállás után a Szociális Testvérek Társasága nevű, 1923-ban magyar által alapított szerzetesrend – ahogy más szerzetesi közösségek is, például a domonkosok – saját épületeiben bújtatta el az üldözött zsidókat. Sára testvér akkoriban a rend két intézményét is vezette; az egyikben negyven, a másikban négy zsidó származású polgárt rejtegettek a nővérek. Az utóbbiból lett – egy feljelentés következtében – a tragédia. Salkaházi elkerülhette volna, hogy elhurcolják, ugyanis nem tartózkodott Bokréta utcai munkásnőotthonukban, mikor a nyilas keretlegények ott megjelentek, és megtalálták az elbújtatottakat. Később látta az ajtó előtt strázsáló nyilas őrt, mégis hazatért, fölfedte a nácik előtt: ő az otthon vezetője. Boldoggá avatásában nem kis szerepet játszott, hogy valaha nemcsak szerzetesi fogadalmat tett, hanem – 1943 szeptemberében – életfelajánlást is. Lényege az volt, hogy ha drámai helyzet következne be, amely a szociális testvéreket is fenyegeti, akkor kizárólag őt érjék csapások – kínzás, halál –; rendtársait ne! Isten meghallgatta életfelajánlását. Csak őt hurcolták el, kínozták meg és mészárolták le elrettentésül, más szociális testvérnek nem esett bántódása a mentőmunkáért.
Nem lehet ugyanakkor elhallgatni, hogy a szerzetesrendek 1950-beli feloszlatása után „Krisztus jegyeseinek” üldözése került sorra, azoké, akik előzőleg szélesre tárták kapuikat a fasizmus üldözöttjei előtt. Éppen az egyházüldözés miatt nem tudta az emigrációba és hazai inkognitóba kényszerült Szociális Testvérek Társasága korábban elindítani mártír rendtársuk boldoggá avatási eljárását. Ez csak a rendszerváltozás után hat évvel történhetett meg.
XVI. Benedek idén áprilisban írta alá a boldoggá nyilvánító pápai dekrétumot. A boldoggá avatás mindig egy-egy helyi katolikus egyház – jelen esetben az esztergom–budapesti érsekség, illetve a Magyar Katolikus Egyház – hívei számára teszi lehetővé az illető hithős liturgikus tiszteletét. (A szentté avatás pedig az egész világ katolikussága számára engedélyezi ugyanezt.) Mivel Sára testvér teste sohasem került elő, a katolikus boldog- és szenttisztelet jellemző kelléke, a csontereklye helyett az ő esetében úgymond másodlagos ereklyét létesített az egyház. A megtalált, egykor derekán viselt vezeklőövének (cilicium) egy darabja szolgál majd úgynevezett másodlagos ereklyéül.
Ismeretes, hogy a kanonizált szentek fogalma és vallásos tisztelete a protestáns keresztyének világából hiányzik. Mégis mondható, hogy a protestáns, illetve a nem hívő lakosok számára is üzenete van Salkaházi Sára boldoggá avatásának. Erdő Péter bíboros, érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke – aki a vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisét celebrálja – többek között elmondta: „Állásfoglalás ez a katolikus egyház részéről, hogy mi volt azokban a drámai időkben a helyes magatartás; egyben iránymutatás, hogy konfliktushelyzetekben és a mindennapokban nekünk is azt kell keresni: mi Jézus Krisztus akarata életünk alakítását illetően.”
Salkaházi tetteit a zsidóság is nagyra becsüli. Halála után a Jad Vasem jeruzsálemi emlékhatóság gondoskodott neve izraeli fennmaradásáról a Világ Igazai fasorban. Most Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi vállalta, hogy ő is méltassa a keresztény mártírt a szentmise zárókönyörgéseit követően.
A Szent István téri esemény azért is történelmi léptékű, mert utoljára – 1083-ban – első királyunkat, Istvánt avatták itthon szentté. A többi magyar szentet és boldogot mind Rómában hirdették ki, ám XVI. Benedek pápa utóbb engedélyezte ilyen dekrétumainak helyi ünnepélyes felolvasását.

14 éves fiú fulladt bele a mályi tóba