Miként jelent előrelépést a területi autonómia felé vezető úton a Csíkszeredában Szövetség a Székelyföldért néven megalakult önkormányzati társulás?
– Elsősorban azért fontos az esemény, mert először létesült választott székelyföldi tisztségviselők alkotta fórum. Önmagában ez persze nem elég, de a helyi közösségek által közvetlenül megválasztott tisztségviselők testülete nyilatkozatot fogadott el a hogyan továbbról. Ebben hangsúlyozzák a területi autonómia iránti elkötelezettségüket, másrészt pedig végre meghatározzák azt az intézményes keretet, amelyben dönteni kell az önrendelkezéssel kapcsolatos további teendőkről. Ezúttal nem is a szervezet neve, hanem a lényege a fontos, vagyis hogy végre megalakult egy, kimondottan a Székelyföldről szóló, a régió érdekében fellépő önkormányzati társulás. Eme intézmény keretében kell dönteni a regionális és gazdasági fejlesztés irányvonaláról, és ami ennél is fontosabb: a területi autonómia jogi megvalósítását célzó politikai lépésekről.
– Miért nem lehetett hamarabb életre hívni ezt a társulást?
– A területi autonómia kivívására az elmúlt másfél évtizedben az 1989. decemberi romániai forradalom ígérkezett a legjobb momentumnak. Már a marosvásárhelyi fekete március előtt lépni kellett volna, hiszen az akkori események miatt vett negatív fordulatot a romániai kisebbségi-közösségi ügyek kezelése. Azt a lehetőséget azonban az akkori vezetők elszalasztották, a negatív fordulatsort pedig a magyar és román politikai elitnek nehéz volt ellensúlyoznia. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy 1990 elején a Román Nemzeti Egység Tanácsának tagjai nem kérték, hogy a három székely megyében – Hargita, Maros és Kovászna –, vagy legalább az egykori Maros Magyar Autonóm Tartomány területén álljon vissza a területi autonóm rendszer, ahol mi döntünk saját ügyeinkben, az adók jelentős része helyben marad, és ahol a románhoz hasonlóan a magyar hivatalos regionális nyelv. Ellenben most nem azon kell töprengenünk, hogy túl későn léptünk-e, hanem örvendenünk kell, hogy a jelenlegi végre az első komoly lépés a területi autonómia kivívása felé.
– A bukaresti román hatalom azonban akkor is, most is azt hajtogatja, hogy az etnikai alapú önrendelkezésből soha semmi nem lesz.
– Ahogy mondani szokták: a politikában soha ne mondd, hogy soha. Felelőtlen politikus, aki azt mondja, hogy valamit nem lehet. Nekünk előbb-utóbb el kell jutnunk a népszavazásig. Küzdelmünknek komoly súlyt ad az önkormányzati képviselők felvonultatása, de a demokrácia eszköztárából felhasználható egyetlen, perdöntő eszköz a népszavazás marad. Példa erre Koszovó, vagy éppenséggel Katalónia autonómiájának kiszélesítése, amelyről a katalánok a ditrói székely nagygyűléssel egy időben szavaztak.
– Ugyancsak népszavazást szorgalmaz a Székely Nemzeti Tanács is, Markó Béla mégis mindössze szimbolikus lépésnek tartja.
– Fontos jelzés, hogy a székelyföldi polgármesterek találkozóján politikai színezettől mentesen vettek részt elöljárók, RMDSZ-es, illetve független polgármesterek, alpolgármesterek. Közösen döntöttünk, egyhangúan fogadtunk el nyilatkozatot, ami azt bizonyítja, hogy nem versenyfutásra van szükség, hanem együttes fellépésre, hiszen a téma közös. Hiába sürgeti az SZNT, hogy egy-két héten belül szervezzünk népszavazást, mert nem lehet. Végig kell beszélnünk, komolyan kell vennünk a kérdés ismertetésével kapcsolatos teendőket, és ehhez sajnos idő szükséges. Jobban szerettem volna, ha már évekkel ezelőtt társulunk, ha az EU-integráció előtt referendumot rendezünk a Székelyföldön, mert akkor az autonómia ügye rövid és középtávon más pályát járt volna be. De sajnálatos módon ezt az alkalmat is közösen lekéstük.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
