Azért Gyurcsány Ferencnek egyvalamit mégiscsak köszönhetünk. Visszavetette a köznyelvet a GDP-ből Shakespeare-be. Az őszödi beszéd előtt politikai köznyelvünk hemzsegett a tudományoskodó kifejezésektől. Mindenki szakértett. A politika, ha fogalmazhatok így, imponálni próbált a politológiának, mazochista módon várta, hogy elemezzék, analizálják, ízekre szedjék. Tetszeni akart az esti műsornak. Nemzeti össztermék, uniós elvek, hatékonyság, termelékenység, népesedéspolitika, racionalizálás, decentralizáció, globalizáció, tőkekoncentráció, működő tőke, szociális érzékenység, vidékfejlesztés, költségmegosztás, árliberalizáció, energiaszektor, kultúrszféra, világgazdasági begyűrűzés, termékdíj, leépítések, árfolyamveszteség – igen, igen, ilyen és ehhez hasonló szavak úsztak egyik fülünkbe be, a másik fülünkön ki. Most más a helyzet. Igazság, hazugság, csalás, erkölcs, becsület – ímé, az őszöd utáni közélet kulcsszavai. Az őszödi beszéd ocsmány kitételei ellenreakcióként vulkanikus erővel szabadították be a nyelvi térbe a moralitást. Ilyen körülmények közepette az ember örül, a filozófus pedig elgondolkodik.
A bulvársajtó szerint filozófus vagyok, hadd gondolkodjam hát el, gyakoroljam a szakmát. Igazság, hazugság, becsület, őszinteség. Mindenekelőtt talán nem árt tudatosítani, hogy a miniszterelnök erkölcsileg nem a hazugságba, hanem az őszinteségébe bukott bele, még ha zárt körben is volt őszinte. Hazudj, csak rajt’ ne kapjanak.
A probléma zénóni jellegű és ősidők óta ismert. Csapodár férjek, feleségek a megmondhatói, hogy mennyire. Ha hazudsz, úgy gondolják, igazat mondasz. A lelkiismereted szenved, ugyanakkor tisztelnek. Ha bevallod, hogy hazudtál, akkor a lelkiismereted ugyan tiszta, de a világ, a feleséged, a barátod elítélhet, amiért hazudtál neki. A bocsánat korántsem eleve garantált. Melyik a jobb stratégia, és erkölcs esetén szabad-e, lehet-e egyáltalán stratégiáról beszélni? Vajon tekinthető-e folyamatos eskühelyzetnek a nagybetűs élet, kezünk a Biblián: az igazat, csakis a tiszta igazat?
Elvileg aranyszabály, hogy ha kocsival elütünk egy kisgyereket, akkor kiszállunk segíteni, és nem hajtunk tovább. Továbbhajtani cserbenhagyásos gázolás. És most valakit, egy becsületéről közismert fiatal tanárt azért lincseltek meg, mert volt oly bátor nem cserbenhagyásos gázolónak lenni. A valóság által feltett kérdések valószerűtlenül és valószínűtlenül kegyetlenek. Egy bizonyos, az ország szemébe és a nemzet kárára nem szabad hazudni, de a választási kampányba azért a csúsztatások és manipulációk bőven beleférnek, a magánélet pedig, amely nem közpénzből van ugyebár finanszírozva, még több hazugságot enged meg. A gyanúsítottnak például, amíg rá nem bizonyítják, lényegileg jogában áll hazudnia, nem emlékeznie bizonyos dolgokra, tagadnia. Megvetnie a tagadás ősi szellemét. Senki se köteles önmaga ellen vallani.
A védekező hazugság mellett ott a kegyeletes, a kíméletes hazugság. A kímélő menü. Kérdem én, mikor vagyunk erkölcsösebbek, igazabb emberek – akkor, ha a magát groteszkül kisminkelő matrónának megmondjuk, hogy nem szép így, hanem nevetséges, vagy akkor, ha megtartjuk a szépség hitében? Hit, remény, szeretet? Egyesek el bírják viselni a halálos diagnózis igazságát, mások belerokkannak, és ismét mások – sokan vannak egyébként – kifejezetten hazugságban kívánnak élni. Tudják, de nem akarják tudomásul venni. Mindez nemcsak az őszödi beszéd, hanem egy beszélgetés nyomán is felerősödött bennem. Csernus doktorral próbáltam feszegetni hazugság és igazság határait minap egy televíziós beszélgetőshow-ban. Eredménytelenül. A kérdések kérdések maradtak bennem, s immár az egész freudizmust és az arra épülő emberképet, konfliktusmodellt interpellálom.
Közelebb jutunk-e önmagunkhoz, ha kizárólag szembesítőshow-ban gondolkodunk? Bizonyos dolgok vajon nem okkal vannak-e lenyomva a tudatszint alá? A hárítás, elfojtás olykor nem épp a szemérem egy formája, s mint ilyen, kulturális érték? A szexuális forradalom a ’68-as virággyerekekkel kezdődött vagy a második ukrán fronttal? A szovjet katonák megtették azt, amiről a tudatalatti csak álmodni mer: minden nőt elkaptak. A férfi, aki nem szexuális zaklató, valahol hazudik. Ezt a hazugságot egyébként amúgy társadalomnak hívják. A törvényesség lélektanilag az igazságot mint belső erőszakszervet, ösztönszintet hivatott korlátozni. Nem engedi, hogy azt tegyük, amit a kedvünk, ha nem is a szívünk diktál.
A Csernus-módszer lényege: valld be, hogy hazudtál magadnak. Valld be, hogy önáltatás, önámítás, önbecsapás az életed. Ugyanezt mondják bizonyos erőszakosan térítők is: change your life, változtasd meg az életed. Ha ez az élet úgy, ahogy van, rossz, akkor persze jobb eldobni bármelyik újért, becserélni, lecserélni valamire, ami nem az. Ha ittál, jobb lesz, ha nem iszol. Ha szúrtál, jobb lesz, ha nem szúrsz – másoknak szemet. Az efféle katapultációs modell azt feltételezi, hogy a gép ég, de mit jelent például a lélek nyelvére lefordítva egy fél hajtóművel való leereszkedés?
Mit tegyünk, ha minden igaz bennünk, illetve körülöttünk, és az egész mégis kutya nehéz? Mit tegyünk, hogyan változtassuk meg az életünket, ha nem a mi készülékünkben a hiba? Ha hetvenezer forint a rezsi és hatvanezer a nyugdíj, és ebbe őrülünk bele, ezért torzulunk el, válunk lelki nyomorékká, rokkanttá, akkor mi a teendő? A kőkemény szembesülés a helyzettel ebben az esetben mit ér? Illúzióra tán nincs szükség?
A délibáb a szomjúság vize. A vegyi fegyver a szegények atombombája. Zárójelben: Észak-Korea ezek szerint gazdag ország. Ha egy házaspár negyvenöt éven keresztül a szükséget szeretetnek hitte, szerintem akkor már maradjanak így holtukiglan. Irtóztató mélységű hazugságfilozófia van beleépítve az amerikai esküvői szertartásszövegbe. Álljon itt a lényeg. Ha valaki olyan dolgot tud, amely megakadályozhatja e házasság létrejöttét, akkor itt és most mondja el, vagy tartsa titokban örökre. Igazság, hazugság: örökkévalóságok, ám adódhat helyzet, amikor az igazságnak és a hazugságnak is órája van.
origo.hu
Kémbotrány: a szakértő szerint az akciót az ukrán titkosszolgálat politikai megrendelésre hajtotta végre
