Bécs messze van Pristinától

Semmi szükség a bécsi tárgyalásokra – szögezi le sommásan a pristinai emberek többsége. Szerintük Koszovó függetlensége ténykérdés, kár vitázni róla. Az albán lakosok elszántsága ellenére a szakadár balkáni tartomány csendben figyeli, hogy az illetékesek miként döntenek a távolban jövőjéről. Erőszakos fellángolásoknak jelenleg nyoma sincs.

György Zsombor
2007. 02. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A függetlenségért minden erejével küzdő Vetvendosja csoport nagyszabású tüntetést szervezett tegnapra a „fővárosi” Szkander bég-szoborhoz, a megmozdulást azonban az utolsó pillanatban lefújták, megelőzendő, hogy megismétlődjenek a tíz nappal ezelőtti, halálos áldozatokat is követelő összecsapások. Igaz, mint egyik aktivistájuk, Zgjimi a szervezet központi irodájában meséli, legutóbb sem szimpatizánsaik provokálták ki az erőszakot, hanem a rendőrség lépett fel agresszíven velük szemben. Mint mondja, a bécsi fejlemények ismeretében március 3-ra újra az utcára szólítják az embereket.
Másként látja a helyzetet az UNMIK, vagyis az ENSZ koszovói missziójának szóvivője. Az indiai származású Neera Singh szerint szubjektív kérdés, ki szereti, s ki nem azt, amit tesznek, az eredmények azonban magukért beszélnek. Mint kifejti, a helyi szervezetek megerősödtek, a biztonsági helyzet javult, a városok szépen fejlődnek. Az ENSZ-járművek három nappal ezelőtti felrobbantását a férfi elszigetelt eseteknek nevezi, amelyek bárhol a világon előfordulhattak volna. Úgy véli, a tüntetések eldurvulásáért is néhány fős csoportokat terhel a felelősség, akiket jórészt elő is állítottak a hatóságok.
S hogy mi a helyiek véleménye az ENSZ-ről? Erről az árulkodik a legjobban, hogy a kukákra városzszerte felfestették: UNMIK.
Ennél persze sokkal kifinomultabban fejti ki a véleményét Koszovó egyik legismertebb írója, aki egyetemi dolgozószobájában fogad bennünket. Agim Vinca optimista a jövőt illetően, de mint mondja, ez nem jelent naivitást. Vagyis tisztában van azzal, hogy a függetlenség nem oldja meg például rögvest a gazdasági problémákat, mégis ez az egyetlen út, amelyen hazája elindulhat. „Koszovó olyan ország akar lenni, amelyik jóban van szomszédaival, s önmaga dönthet saját dolgai felett úgy, mint például Magyarország. Eleget szenvedtünk már mások miatt” – fogalmaz a profeszszor, aki annak is örül, hogy tanítványai ezután – mint egy önálló ország állampolgárai – könnyebben fedezhetik fel a világot. Attól pedig nem tart, hogy az elvándorló fiatalok idővel ne térnének vissza Koszovóba.
Sziranival már az épület előtt beszélgetünk. A férfi a megosztott Mitrovicából érkezett, egy civil szervezet munkatársaként dolgozik Pristinában. Azt meséli, semmilyen kapcsolatuk sincs a város másik felében élőkkel, s egyelőre nem is sejti, hogyan oldják majd meg ezt a problémát. „Az amerikaiak, az oroszok meg a többi nagyhatalom vitázhat rólunk Bécsben amennyit akar, de az albánok és a szerbek sosem fognak szót érteni egymással” – vázolja fel nem túl biztató jövőképét az önállósodó Koszovóról.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.