Mi lehet az oka annak, hogy a nagy kitüntetések eddig elkerülték önt?
– Úgy gondolom, az, hogy Zsámbéki Gáborék idejében, 1975-ben elég határozottan otthagytam Kaposvárt. Később azonban a magyar színházi élet irányítását Zsámbéki Gábor és csapata teljesen átvette. A színházi világ díjainak, kitüntetéseinek odaítélése teljesen a kezükbe került. Látni lehet, hogy kik kapnak Kossuth-díjat. Kizárólag olyan színészek, akik náluk játszottak vagy játszanak, illetve akik a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszottak valamikor. Kivételt képez mostanában a Nemzeti Színház és a Katona József Színház megbecsülése, mivel Jordán Tamás szintén az ő köreikhez tartozik. Már csak Igó Éva nem Kossuth-díjas – ő is Kaposvárott volt – meg én.
– Büntetik önt, mert annak idején otthagyta a társulatot?
– Igen, főként Babarczy László főrendező nem kedvelte ezt.
– Jó, nem kedvelik. De nemzeti ünnepeinken kiosztott díjaknál befolyásolják a kulturális minisztert, a miniszterelnököt?
– Nagyjából mindig rábólintottak azokra az emberekre, akiket ők javasoltak. Maga a Kossuth-díj-bizottság is évek óta a baráti körükből tevődik össze. Ami tavaly történt, az már devalválta a díj rangját. Az egyik vezető színész, fővárosi színházigazgató – aki benne volt a bizottságban – volt színész felesége kapta a Kossuth-díjat. Ezt már nem engedhette volna meg egy önmagára adó miniszterelnök. Nincs jó íze már ennek a dolognak.
– Olyan vezető filmszerepek, sikerfilmek vannak ön mögött, mint a Zimmer Feri, a Csinibaba, az Üvegtigris és sorolhatnánk tovább. Politikai okai vannak, hogy eddig nem kapta meg a Kossuth-díjat?
– Közismert a gondolkodásom. Ha felterjesztenék is a nevemet a kitüntetésre, Gyurcsány Ferenc azonnal kihúzná.
– Az Orbán-kormány alatt sem kapta meg.
– Akkor is alig tudtak Szamócának (Eperjes Károly) adni egy Kossuthot. A polgári kormányzás alatt mérlegelték az egyensúlyt.
– Gondolom, szakmai felkészültségét, színészi kvalitását nem kérdőjelezheti meg senki. Nem véletlenül kapja meg az alternatív Kossuth-díjat.
– Ez nekem mindennél többet jelent, mivel Magyarország általam legbecsültebb, legnagyobb emberei szavazták meg. Az ő ítéletük mérvadó, hiszen az életben valódi értékeket képviselnek. Gyurkovics Tibor mondta nekem, hogy egyhangú szavazással engem választott a kuratórium.
– Azt mondta, hogy közismert a gondolkodása. Valóban lehet önt látni olykor a meghívott vendégek között a pódiumon Orbán Viktor mögött, a Fidesz nagygyűlésén.
– Nem véletlenül. Szellemiségüket elfogadom. Még a gyerekeim is jobboldaliak. Senki nem mondta nekik.
– Családja miatt van a jobboldalon? Úgy tudom, nagyapja évekig ült Rákosi börtöneiben.
– Halálra is ítélték. Várady György, a későbbi színházi ember volt akkor az ÁVH főügyésze. Ő képviselte a vádat. Nagyapámat feketézésért ítélték halálra. De miért? Nagyapám műszaki zseni volt, és az ötvenes évek ínséges időiben motorokat javított. Kilőtt T–34-es tankokból, Tigrisekből buldózereket, darukat csinált, és eladta az építőiparnak, a tatabányai építőipari vállalatnak. Az ő buldózereivel építették Rákosi városát, Tatabánya-Újvárost. Mivel a vállalatnak nem volt pénze, benzinnel fizettek nagyapámnak. Az udvarunk – Tatabányán laktunk – tele volt benzineshordókkal. Abból adott el néhányat teherautósoknak meg motorosoknak. Aztán valaki feljelentette, elvitték az ávósok, és feketézésért halálra ítélték. Végül életfogytiglanra változtatták a büntetést, négy és fél év után 1956-ban szabadult.
– Meghatározó gyerekkori élmények lehettek. Térjünk vissza a színészetre. Jó ma színésznek lenni Magyarországon?
– Négy gyermekem van. A két kisebbikkel élek együtt, Bora Gabriellával, Zsombor Gáborral és természetesen feleségemmel, Krisztinával. Mindenesetre gyerekeimet nem engedném, hogy színésznek menjenek. A volt szocialista országokban különb helyzetük van a színészeknek, mint nálunk, mert Magyarországon a színművészt ma már semmire nem becsülik. Azt lehet látni, hogy az állam ki akar szállni a kultúra támogatásából. Ez nem megengedhető. Fejlett, gazdag országokban is támogatják államilag a kultúrát, de ha ezt nálunk megvonják, akkor a hazai kulturális élet halálra van ítélve. De mondhatom azt is, kultúra nélkül megszűnik az ország, a nemzet, megszűnik Magyarország. A jelenlegi kormányzat durva kísérletet tesz a költségvetési elvonásokkal, hogy halálra ítélje a színházakat. Mert hiába emelik meg még ötven százalékkal a színházjegyek árát – amire végképpen nem jön be a néző –, az sem tudja pótolni azt a hiányt, amit az állam elvesz a színházaktól.
– Persze a napi gondok mellett dolgozni kell. A Vígszínház művészeként számos darabban játszik.
– Például a Dzsungel könyvét régóta játszom a Pesti Színházban, már hatszázötvenötször volt színpadon. Ugyanitt játszom Molière Képzelt beteg című darabját. Az is százhuszonnyolc előadást ért meg. Rajtam kívül senki nem játszotta ennyiszer magát Molière-t, a képzelt beteget, mint én, és minden előadás telt házzal, pótszékekkel megy. Ez a szerep teljesen a sajátom lett, azonosultam vele. Egyébként ez a színdarab arról volt híres és tragikus, hogy a szerző képzelgése valósággá vált, mert az előadás után Molière meghalt tbc-ben. Engem ez, remélem, végleg elkerül, mert annyira beleéltem magamat a szerepbe, hogy három évvel ezelőtt én is tbc-s lettem, de kikezeltek. Volt ebben valami sorsszerű. Aztán a Sok hűhó semmiért a Vígszínházban már elérte a százhetvenedik előadását. A Vanek úr Afrikában főszerepét játszom a József Attila Színházban. Mondhatnám tovább. Van mit csinálnom, nem panaszkodom.
– Filmszerepei is sikert hoznak. Gondolok a Rudolf Péter által rendezett Üvegtigrisekre és a Tímár Péter rendezte Zimmer Ferire.
– Meg mondhatnám a szintén Tímár Péter-játékfilmet, a Csinibabát 1997-ben, amelynek nyolcszázezer nézője volt, de sikerét üzleti okokból letagadták.
– Szinkronizálásáról se feledkezzünk meg! Jack Nicholsont más hangon szinte el sem lehetne képzelni, vagy említhetném, amikor Robert De Niróként szólal meg a filmvásznon. Szinte azonosul a két nagyszerű színésszel.
– Igen, mert én szinte haladok velük, mozgásukkal, jellemükkel, aztán figyelem, hogy mit csinálnak. De Nirót pokolian nehéz szinkronizálni, mert olyan, mint egy kaméleon. Ennek ellenére meg tudom fogni. Ugyanakkor mindkét színészben van egyfajta csibészség, bunkóság, faragatlanság. Egyszóval nem entellektüelek sem a művészetükben, sem a magánéletükben. Mégis valódi karakterek, igazi emberek, és éppen ezért beléjük tudok bújni. Soha nem tudnék bonviván lenni, igaz, annak lenni nem is érdemes.
– Közeledik a hatvanhoz. Elérte azt, amit szeretett volna?
– Természetesen az ember mindig szeretne többet elérni. Ennyire tellett. Kiskunlacházán, egy romos házból újjávarázsolt otthonban élek a családommal együtt. Külföldre nem szeretek járni, mert örökös honvágyam van. Inkább itthon dolgozom, a telkünkön van mit csinálni, és ha az időm engedi, horgászok. Mindenesetre boldogabb ember lettem, hogy egy ilyen névsor után én is megkaptam ezt az elismerést.

Hatalmas hiszti lesz a baloldalon: az átláthatósági törvényjavaslat már az Országgyűlés előtt van