Már az alaphelyzet bizarr: az amerikai pénzből működő Szabad Európa podcastjében panaszkodik a tarthatatlan magyar médiaviszonyokról az ELTE-n oktató Polyák Gábor, David Pressman USA-exnagykövet hajdani pénzosztó embere. Szavaival élve: „Miként szorultak rá a szerkesztőségek a külföldi forrásokra, és hogyan működik ma a politikai hűségen alapuló állami támogatási rendszer.” Polyák a Soros-pénzből működő Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjeként döntött arról, mely médiumok kapjanak pénzt Pressman pályázatán, ahol több mint 115 millió forintot osztottak szét az „arra érdemesek” közt. A győztesek között találjuk a 444 és a Telex kiadóját is – milyen érdekes, ők mentegették a leglelkesebben Polyákot, amikor a tenyérbemászó ember meg akarta fúrni Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának doktoriját.
Hősünk most azt magyarázza, a „független” hazai médiumoknak azért van szükségük a külföldi pénzekre, mert az Orbán-kormány eltorzította a sajtópiacot. Mivel a külföldi médiavállalatok kivonultak az országból, nincs olyan forrás, ami ezt a külföldi pályázati rendszert kiiktathatóvá tenné. Pedig milyen szépen indult, amikor a rendszerváltás után felállt a teljesen új alapokra helyezett médiarendszer – nosztalgiázik Polyák humanista. – Teljesen normális volt, hogy nyugati cégek vásárolták fel a magyar médiát.
Mindössze – ezt már én teszem hozzá – a régi figurák maradtak a helyükön (Juszt László, Havas Henrik, Bánó András, Baló György, Bolgár György, Hardy Mihály és társaik). Az új befektetők bíztak a régi, kipróbált káderekben. Minket meg nem kérdeztek.
