Március 24-én tartotta meg közgyűlését az erdélyi magyar tudományosság legjelentősebb szervezete Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Egyed Ákos egyesületi elnök, a kiváló történész tájékoztatójában beszámolt a nagy múltú tudományos intézmény nehéz helyzetéről. A magyarországi támogatások jelentős mértékben megcsappantak az utóbbi években, a román kommunista állam által elkobzott javakért továbbra is kemény harcot kell folytatni. A vezetőség társadalmi munkában látja el feladatát.
Két év múlva ünnepelheti az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapításának 150. évfordulóját. A sokoldalú közéleti szereplő és tudós Mikó Imre, akit már életében az Erdély Széchenyije kitüntető jelzővel emlegettek, a Bach-korszak szigorú körülményei között kezdte meg szervező munkáját, s törekvését 1859 novemberében koronázta siker. Akkor született meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia mintájára az Erdély szellemi örökségének számontartására és feldolgozására vállalkozó tudományos műhely. Csak a kommunista diktatúra bukása után vált lehetővé, hogy újjászülessék az egyesület.
Az idei közgyűlésen új és tiszteletbeli tagok megválasztása mellett a legfontosabb kérdés a lehetőségek, távlatok számbavétele volt. Felvetődött, hogy az egyesület keretében hozzák létre a kolozsvári területi bizottságot. Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának elnöke felszólalásában arról beszélt, hogy támogatja a VI. területi akadémiai bizottság létrehozására irányuló törekvést. Volt, aki annak az aggodalmának adott hangot, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület 2007 elejére működőképességének határáig jutott. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – foglalta össze véleményét Egyed Ákos.
origo.hu
Pacalpörköltből született hazai Guiness-rekord
