Révai Miklós lecserélt szobra

Nagyszentmiklós (ma Sânnicolau Mare) nem csak a rendkívüli gazdagságú fejedelmi aranyleletéről híres, és nem csak Bartók Béla szülővárosa. Jeles szülöttei közt van Heim Péter, a magyar postaügy megszervezője, Baross Gábor munkatársa; Espersit János, Juhász Gyula legjobb barátja, József Attila atyai pártfogója; Herman Lipót festőművész; Fenyves Ferenc szabadkai lapszerkesztő, Kosztolányi barátja; Makai Ödön, József Attila sógora és gyámja; valamint Nikodémusz Elli műfordító.
Itt született 1750. február 24-én a magyar nyelvtudomány és irodalom kiváló művelője, Révai Miklós kegyesrendi tanár, költő és szerkesztő is. Kétszáz éve, 1807. április 1-jén hunyt el Pesten. Az évforduló alkalmából emléktáblát helyeznek el szülővárosa katolikus templomának falán.
Volt már emlékműve Nagyszentmiklóson. Tiszteletére a Délmagyarországi Tanító Egylet nagygyűlése alkalmával, 1893. augusztus 25-én emlékoszlopot állítottak a Szegedi és a Deák Ferenc utca sarkán. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Szentkláray Jenő, a Kisfaludy Társaság nevében Vargha Gyula vett részt az ünnepélyes avatón; Torontál vármegyét a tudós főszolgabíró, Jankó Ágoston, a közeli Makót Major Miklós polgármester, a rendet Pintér Kálmán, a pesti piarista gimnázium tanára képviselte.
Az obeliszk egyik oldalán idézet volt olvasható Révai Miklóstól: „Ha valaha a megújult Haza tisztelni fogja nyelve fenntartásáért eleget szenvedett Mártírait, már előre vigasztalódom benne, hogy engem is azok számába helyeztet.”
A másik oldalán ez a versrészlet állt: „Kit nem segíte élni nemzeted, / S ki érte őt nyelvében élteted, / Magad szebb jövőre sírodból kelél; / Neved szívünkben mindörökre él!”
Révai Miklós a szegedi kegyes oskolában tanult, és 1769-ben belépett a piarista rendbe. Nyitrán teológiát, Bécsben rajzot és építészetet tanult. Nagyváradon szentelték pappá 1778-ban. Kecskeméten, Tatán, Veszprémben, Nagykárolyban rendi középiskolákban, majd 1802-től a pesti egyetemen tanított. Ő szerkesztette az első magyar nyelvű hírlapot, a Magyar Hírmondót 1783–84-ben. Versesköteteket jelentetett meg. 1803-ban magyarázataival kiadta a Halotti beszédet. Az európai nyelvtudományt, Grimmet és Schegelt megelőzve vált a nyelvtörténeti módszertan úttörőjévé.
Máig hat nyelvészeti munkásságának az a vonulata, amelyben helyesírásunkat határozta meg. Verseghy Ferenccel, az ipszilonisták legtekintélyesebb képviselőjével szemben ő volt a jottisták vezéralakja. Révai szerint a helyesírás alapelve az etimológia, a szó eredete; Verseghy a kiejtést tekintette ennek. Ő a láttya, kertye alakot akarta elfogadtatni; mi ma a Révai hirdette látja, kertje formát követjük.
„A magyar múlt eltüntetésének sajátos módját alkalmazták Nagyszentmiklóson 1925-ben” – írja a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Történelmi Magazin márciusi számában Páll Margit. Ebben az időben látott hozzá a királyi Románia soviniszta politikája Erdélyben és Erdély-szélen, a Partiumban, a Bánságban a magyar emlékek fölszámolásához. Porba hulltak Petőfi, Kossuth, Bem apó szobrai Marosvásárhelyen, Kolozsváron, a Székelyföldön. Nagyvárad főteréről elköltöztették a város alapítójának, Szent Lászlónak a szobrát. Bukaresti kormányhatározat rendelkezett, hogy Arad főterén le kell bontani a Szabadság-szobrot, Kossuth Lajos szobrát, leszerelni a falakról 25 emléktáblát.
Octavian Goga kultuszminiszter 1921-ben fölhívta országának népét, adakozzanak, hogy a fővárosban szobrot állítsanak a nagy költőnek, Mihai Eminescunak (1850–1889). Nagyszentmiklóson a helyi újság, a Primavara gyűjtést hirdetett, hogy a tervet ott, „az ősi román föld” határán, a Tisza mellett váltsák valóra.
A nagyszentmiklósi Eminescu-emlékművet 1925. október 11-én avatták föl. Egyszerű és olcsó módját választották a szoborállításnak: Révai Miklós helyébe Mihai Eminescut tették. Jelen volt Octavian Goga, akkor már nem miniszterként, hanem a Román Akadémia képviseletében; a kultuszminisztériumot Ion Minulescu költő és Aron Cotrus író és költő képviselte. Sabin Dragoi zeneszerző erre az alkalomra megzenésítette Eminescu magyarokat gyalázó Doina című versét, amelyet indulóvá formálva Dnyesztertől a Tiszáig címmel ötszáz tagú kórus énekelt.
Ünnepi beszédében Goga azt mondta: egy ország határát egy hadsereg vagy egy költő szobra őrizheti, ezért ez az emlékmű dicső őre lesz a nyugati határnak.
Révai Miklós emlékoszlopa tehát ma is látható Nagyszentmiklóson, a Victor Babes és a Gh. Lazar utca sarkán: Eminescu szobra áll ugyanazon a talapzaton.
Nevét azonban nem örökíti meg szülővárosában semmi. Ezért avatják föl ma emléktábláját szülővárosának templomán.